Milyen volt a 2003-as esztendő?

A kedvezőtlen időjárási hatások és a belőlük következő terméshozamcsökkenés valamint a piacszabályozási rendszerek működésének helyenkénti összeomlása nyomán az utóbbi évek egyik legnehezebb termelői idényét zárják a szlovákiai agrártermelők. Ebben gyakorlatilag minden megkérdezett egyetértett, noha véleményüket az ágazat idei helyzetéről különböző szempontokból fogalmazták meg.

Patasi Ilona, az Agrárkamara dunaszerdahelyi regionális igazgatója

Sajnos, szomorú, de tény, hogy az agrártermelőink éppen az EU-ra való felkészülés utolsó esztendejében voltak kénytelenek elszenvedni a legnagyobb veszteségeket. A teljesség igénye nélkül összefoglalómban három fő területre összpontosítanám a figyelmet.

Az őstermelők szempontjából az idei esztendő csaknem katasztrofális következményekkel járt. Járásunkban csak az aszály következtében mintegy 89 millió korona kár keletkezett, amiből az adott módszertan alapján csupán 6 milliót térítettek vissza a termelőknek. Az állattenyésztésben a sertéshús évközi ármozgása, amit inkább csak zuhanásnak lehet nevezni, közel 100 millió koronával „vágta meg” a termelőinket. Ebben a helyzetben még a túlélés szempontjából kedvezőbb helyzetben levő nagyobb gazdaságok is a fennmaradás szélén kénytelenek egyensúlyozni. S mindez az uniós belépés előestéjén történt, amikor mindenki tisztában van azzal, hogy egy jóval befutottabb, szilárdabb gazdasági és pénzügyi háttérrel rendelkező piacon kell(ene) majd megállni a helyünket.

A feldolgozóipar sincs sokkal kedvezőbb helyzetben mint az őstermelők. A járásban egyelőre csak a dunaszerdahelyi cukorgyár rendelkezik az EU normáknak megfelelő minősítéssel, noha a nagymegyeri tejgyár és a dunaszerdahelyi húsüzem a közeljövőben szintén megkapja az uniós követelményeknek megfelelő engedélyt. A többi kisebb nagyobb feldolgozóüzemnek egyelőre bizonytalan a sorsa, s az a veszély is fenyeget, hogy ha ezek csődbe mennek, vagy bezárnak, az őstermelők újabb árukban fekvő már leadott millióit viszik magukkal.

Az érdekvédelem és érdekérvényesítés szempontjából nem lehet közömbös az agrárkamara további sorsa sem. Gondolom, azt senki sem vitatja, hogy az agrárönkormányzati szerveknek milyen fontos szerepük van a csatlakozás előkészítési folyamatában, és lesz majd a belépésünk után a piacszabályozási intézkedések előkészítésben és érvényesítésében. Ezért bízunk abban, hogy a tárca vezetése és személy szerint a miniszter úr is kiáll a kamara mellett annak érdekében, hogy a kamarák felszámolására benyújtott törvényjavaslatot ne hagyják jóvá, illetve meghagyják, hogy az érdekvédelmi és érdekérvényesítő szervezet önkéntes alapon tovább működhessen. Nyilvánvaló, hogy a kamarának is át kell alakulnia egy jóval nyitottabb informáciáramlást biztosító intézménnyé, amely elsősorban időszerű piaci és pénzügyi információkkal, valamint megalapozott szakmai ismeretekkel, a pályázatok megírásával és előkészítésével egyaránt el tudja majd látni a termelőket, feldolgozókat és kereskedőket, ki tudja elégíteni tagjainak ebbéli elvárásait. (folytatás a 20. oldalon)