Lepárlási és magántárolási támogatások

A szőlészeti és borászati ágazat szabályozása az EU-ban elsősorban rendeletek útján (EK-előírások) történik, amelyek az EU összes tagországában hatályosak. A tagországok kötelesek pontos nyilvántartást vezetni szőlőtermő területeikről, a belépő országok termőterületeit is előre jóváhagyott kvóták szabályozzák. Mint ismeretes, Szlovákia számára több mint 21 ezer hektár a kvótával jóváhagyott szőlőterület. A tagországok tízévente kötelesek alapfelmérést végezni a szőlőültetvényekről, felmérni a fajták nevét, a tőkék korát, a sor- és tőtávot, az öntözés és a támrendszer lehetőségeit, az alanyhasználatot és a termőképességet. Az alapfelmérést évente időközi felmérésekkel egészítik ki. A termelőknek nyilvántartást kell vezetniük (pincekönyv). Borkészletüket valamint szőlőmust- és bortermésüket rendszeresen jelenteniük kell a kormányzatnak, amely azokat összesítve eljuttatja az Európai Bizottsághoz. A nyilvántartás minden közösségi borpiaci intézkedés végrehajthatóságának, tehát a támogatások igénybevételének is az előfeltétele.

A szőlő- és borpiac szabályozásának célja, hogy az asztali borok ára a termelők számára biztosítsa a megélhetést. Az intézkedések közé tartozik a szőlőmust felhasználásának támogatása, a magántárolási támogatás, a lepárlás és a borászati melléktermékek kötelező lepárlása, a termelési potenciál szabályozása, a bor jövedéki adó szabályozása.

A szőlőmust felhasználására szolgáló támogatás elsősorban a szőlőmust és a sűrített must felhasználására, szőlőlé készítésére, illetve a szőlőlé fogyasztását népszerűsítő akciókra adható, így a támogatást a feldolgozók kapják. A támogatást csak a szőlőlé készítéséhez megszabott minőségi követelményeknek megfelelő nyersanyagokra adják. A feldolgozóknak minden borpiaci év elején (augusztus 1-e) értesíteniük kell az illetékes hatóságot arról, hogy mekkora mennyiségű szőlőt, vagy szőlőmustot kívánnak feldolgozni. A felhasznált nyersanyagok kizárólag az unióban termelt szőlőből származhatnak.

A bortermelőket a felesleges bor piacról való kivonása érdekében támogatás fejében termékeik tárolására ösztönzik. A támogatást azonban csak akkor folyósítják,, ha a termék megfelel az előírt minőségi feltételeknek, úgy határozzák meg, hogy fedezze a a tárolás költségeit. A magántárolási támogatás a szőlőmustra, a sűrített szőlőmustra, a finomított szőlőmust-sűrítményre és az asztali borokra vonatkozik.

A lepárlási támogatással a szeszfőzde támogatást kap a termelt alkohol értékesítéséhez, vagy pedig leadhatja azt egy intervenciós kirendeltségnek. A borkészítés melléktermékeinek kötelező lepárlása is azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza az utánpréseléssel nyert gyenge minőségű borok előállítását. A beszállított melléktermékért a lepárlóüzem fizet a termelőnek, ha azt a feldolgozó szállítja be, akkor a szállítási költségeket levonhatja a termelőnek fizetett árból.

A termelési potenciál szabályozása érdekében a szőlőtermesztő területek növekedésének megakadályozására, a szőlőtermesztésből való kivonás támogatására és a szőlőterületek szerkezeti átalakítására folyósítanak támogatást. A piaci egyensúly viszonylagos egyensúlya a 70-es évek óta érvényben levő szőlőtelepítési korlátozásnak köszönhető, a borszőlő telepítésének tilalma egyébként 2010-ig érvényes. Az oltványtermesztés, a tagosítás, a kisajátítás és kísérlet céljából történő telepítést nem korlátozzák. Az innét származó bor azonban nem hozható forgalomba. Az új ültetvények telepítése csak a kivágott ültetvények helyén lehetséges. A kivágási támogatással kapcsolatos döntések egy része a tagállamok kezébe került. A tagállamok meghatározhatják azokat a területeket, ahol a termelő az ültetvény kivágása után megkapja a támogatást, de ezzel elveszti a telepítési jogot. Az elhanyagolt ültetvények kivágását azonban nem támogatják. Az előregedett ültetvények természetes felújítása, amely nem jár minőségjavulással szintén nem támogatható. A támogatás összegét és az ennek megfelelő területet az EU Bizottság határozza meg. A tagországok részt vehetnek a költségek finanszírozásában, ha az adott hektármennyiségre kapott támogatást nagyobb területre osztják el, tehát ha a területegységre kisebb összeg jutna, saját nemzeti pénzalapjukból az eredeti összegre kiegészíthetik.

A bor jövedéki adója a legtöbb uniós országban 0 euro, tehát a tagországok kivetik ugyan a jövedéki adót, de annak értéke nulla. Franciaország kivételével a legtöbb ország élt is ezzel a lehetőséggel.

Az unió borpiacának szabályozása a hatvanas évek első felében kezdődött. Ekkor döntöttek a közös szőlészeti-borászati nyilvántartás létrehozásáról, de ekkor még nem korlátozták a termelést, tehát szabadon lehetett szőlőt telepíteni. A hetvenes évek derekán azonban több, igen kedvező évjárat után egyre nyomasztóbbá váltak a felhalmozott borkészletek. Ekkor vezették be a szőlőtelepítések korlátozását, majd a különböző intervenciós intézkedéseket, amelyek némi módosításokkal máig is érvényben vannak. Ide tartozik a borok lepárlása, a tárolási támogatás, a kivágás és a szőlőlékészítés, valamint az asztali borok kiviteli támogatása.

Az EU szőlészeti és borászati előírásai elsősorban a szőlőfajták használatára, a termékekre (borra, pezsgőre, ízesített borra stb.), borászati technológiákra, elemzésekre, a kiszerelésre, a külkereskedelemre, az adatszolgáltatásra és az ellenőrzésre vonatkoznak. Ebben a rendszerben piacszabályozási rendeletek is érvényesülnek, amelyek a borpiaci egyensúly helyreállítására hivatottak. Az ide tartozó jogszabályok elsősorban az asztali borokra érvényesek, hiszen a feleslegek főképp ezt a piacot jellemzik.

Az EU szabályozásában különleges státuszt élveznek a minőségi borok. Mivel általában nem képeznek felesleget, rájuk gyakorlatilag nem vonatkoznak a piacszabályozási intézkedések. Jellemző rájuk, hogy nagy hagyományokkal, ismert névvel, így stabil bevétel biztosító árral és piacokkal rendelkeznek, ezért az EU nem szól bele e termékek sokszor speciális szabályozásába, csak keretszabályokkal igyekszik érvényesíteni egyes minimális követelmények betartását. Ezeknek a termékeknek a szabályozása a tagállamok hatáskörébe tartozik.

Jelenleg az EU a világ vezető borgazdálkodója, amely a világ bortermelésének, és -fogyasztásának is 60 %-át forgalmazza. A közösség borkivitelben és behozatalban is az első a világon. Az unió szőlőtermő területe 3,4 millió hektár. A hektáronkénti termésmennyiség országonként eltérő, közösségi szinten a termésátlag 40-50 hl/ha. (yl)