Várakozás a kulisszák mögött

„Úgy érzem, hogy valamennyi szerep jó eljátszójára talált”Dömötör Ede felvételeFeledhetetlennek tartja a Pécsi Nemzeti Színházat, ahol rendezett, a Budapesti Népszínházat, ahol a Kamaraopera igazgatója lett, valamint Békéscsabát is, a Jókai Színházat, ahol főrendező, majd színidirektor volt. Konter László Jászai-díjas rendező mindig azt a munkát kedveli, amivel éppen foglalkozik. Most a Komáromi Jókai Színházban rendezte Noel Coward angol drámaíró ma este színre kerülő kétrészes komoly vígjátékát, a Forgószínpadot, nyolc nyugdíjas színésznővel és a társulat fiatal színészeivel. A generációk találkozásáról is beszélt, amikor a főpróba előtt faggattuk.

Mostanában mintha jutalomjátékok jutnának önnek. A Forgószínpad olvasópróbája előtt volt a bemutatója Békéscsabán A hölgy fecseg és nyomoz című vígjátéknak, melyben a Jászai-díjas Felkai Eszter búcsúzott a színpadtól. Komáromban nyolc nyug?díjas színésznő tért vissza a színpadra a Coward-darabbal.

Komolyan vettem mindkét feladatot. Nem csupán az ünnepélyességük miatt, hanem mert úgy gondoltam, ezeket a darabokat különleges alkalmakból, különös odafigyeléssel kell színpadra állítani. Felkai Eszter az egész életét a békéscsabai színházban töltötte. Itt is látom a kollégákon, mennyire megilleti őket ez a jutalomjáték a sok-sok színpadon töltött év után.

Noel Coward darabjának eredeti címét, Waiting in the Wings, többféleképpen fordíthatjuk. Úgy is hangozhat, hogy Várakozás a kulisszák mögött, de úgy is, hogy Várakozás szárnyakban. Esetleg Jelenésre várva. Melyik címet használta?

Gondolatilag valamennyit, a gyakorlatban a Forgószínpadnál maradtam, ami a magyar fordítás végeredménye. Talán a Várakozás a kulisszák mögött lenne a legpontosabb fordítás, mert van áthallása a főszereplők számára. Ők már idősek, egy színészotthonban élnek. Valamitől, valamivel el vannak zárva. Már nem a nyitott színpadon állnak, hanem a kulisszák mögött. Ebben a darabban azonban sok kedvesség és sok szeretet van. Nem egy érdes, extravagáns színdarab. Fiatalok és idősek egymás mellett éléséről is szól. Arról, hogy becsüljék egymást a fiatalok és az idősek.

Minden jelenet vasárnap játszódik. A Forgószínpad lakói malmoznak, teáznak, újságot olvasnak, rajzolgatnak. Belül, a lelkekben azonban kemény csaták dúlnak.

A történet kettősségét igyekszünk megmutatni. Úgy játsszuk a darabot Székely László rangos és elegáns díszletében, hogy a lakóknak a kellemes környezetben mindenük megvan, mégis valami eredendő szomorúság lengi körül mindennapjaikat. Utolérik őket azok a gondok, problémák, konfliktusok, melyek bármely közösségben felüthetik a fejüket. Legáthatóbb érzésük, ami egyben a sorsuk is, a kilátástalan várakozás.

A történet úgy ér véget, ahogy kezdődik. Az elején Lotta Bain?bridge érkezik, a következő nyáron pedig megjön Topsy Baskerville.

Ebből ered az előadás címe, a Forgószínpad. Erre a körforgásra utalnak Mary szavai is, amikor azt mondja, hogy az évek alatt, amióta itt van, rengetegen jöttek és rengetegen elmentek. A történet elején jött valaki, a végén megint jön valaki. Ugyanolyan szorongásokkal, mint amit a lakók mindannyian érezhettek.

Milyen volt a próbafolyamat?

Úgy érzem, sikerült a szereposztás. Hiszem, hogy ezt nem is lehetett volna másként kiosztani. Adott színészlétszám volt, ami az otthon lakóit illeti. Közöttük kellett megtalálni a karaktereket, melyek nagyon elütnek egymástól. Az otthon valamennyi lakója egy-egy színésznő archetípusa. Úgy hiszem, hogy valamennyi szerep jó eljátszójára talált. És ez nem kis dolog.

A fiatalok?

Nagyon tetszettek az előadások, amelyeket Komáromban láttam. Azt tapasztaltam, hogy az itteni társulat fogékony a legkülönbözőbb műfajokra és játszási formákra. Ha megnézi valaki a Forgószínpad előadását, egységes játékot láthat. A mi darabunk messze van például a Macskabaj fantasztikus, horrorisztikus humorától, de ezt a finomabb, elegánsabb játékot és humort is remekül hozzák a fiatalok.

Az előadás második felvonásában énekelnek és táncolnak is a színészek. Azért, hogy oldják a szomorúságot?

Erre a dramaturgiai megoldásra nem kapna egyest Noel Coward egy dramaturgiskolában, ahol éppen azt tanítanák, hogy miképp kell elosztani a zenés jeleneteket egy színdarabban. A Forgószínpad stílusához mégis jól illeszkedik, hogy egyszer csak előjönnek a dalok, és szépet, jót, reménytelit kölcsönöznek a színen lévő figuráknak és gondolom a nézőknek egyaránt.

A színház választotta a Forgószínpadot. Megrendezte volna akkor is, ha nem Tóth Tibor igazgató ajánlja fel?

Ismertem a darab Józsefvárosi Színházban bemutatott változatát. Petrik József rendezte az előadást. Perczel Zita és Lukács Margit alakították a két főszerepet. A színház tagja voltam akkor magam is, egészen közelről láttam a darab próbafolyamatát. S a kérdésre válaszolva: megrendeztem volna, de nagyon örülök, hogy a színház ezt a darabot választotta. És ebben a választásban talán Verebes István keze is benne van.