Utcaszínház a zsinagógában

A szerző felvétele2002-ben az Antigoné köré csoportosultak a színész- és mozgástechnikai vizsgálódások, és a kollektív improvizáció eredményei később beépültek a Pôtoň Színház Antigoné előadásába. 2003-ban a kortárs szövegek előadási lehetőségeivel ismerkedtek a résztvevők, a Prágában élő liptószentmiklósi Vlado Dočolomanský, a Farma v jeskyni (Farm a barlangban) színház alapítója pedig a mediterrán, főként a spanyol folklórból kiinduló, táncra, ritmikára, énekre támaszkodó színésztréninget tartott.

Idén az utcaszínházi technikák kerültek terítékre. A lévai vár remek lehetőségeit kihasználva a tizenöt résztvevő hét napon át különböző középkori utcaszínházi praktikát sajátított el, vívni tanult és megismerkedhetett a tűzokádás és zsonglőrködés technikáival. A felerészt cseh, felerészt szlovák amatőrök és leendő profi színészek végezetül a nagyközönség előtt is bemutatták, mit lehet megtanulni szűk egy hét alatt ezekből a fizikailag igencsak megterhelő „mutatványokból”.

Petr Nusek, a különböző történelmi korok vívásszakértője és Petr Theimer, a tűzzel bűvészkedés mestere a Tábor városában és Prágában székelő Argo ügynökség tagjai. Az Argo kaszkadőröket képez, vívójelenetek koreográfiáját tervezi, amerikai szuperprodukciókban vesz részt, és emellett saját produkciókat is készít. Mivel azonban egész nap erős szél volt, Petr Nusek nem vállalta az utcai fellépést. A „tüzes mutatványoknál” ugyanis könnyen lángra lobbanhat a színészek haja, arcukba csaphat a láng, és a zsonglőrködésnek sem kedvez a nagy szél. Az utcaszínház így a zsinagógába költözött, a kóklerség és féktelen ripacséria ősi és magas tudományának elsajátítását a tanítványoknak itt kellett bizonyítaniuk. Belépődíj helyett mindenkinek ki kellett próbálni a fémszekerce-hajítás művészetét.

Petr Nusek elöljáróban elmondta: nem komponált egészről van szó, hanem gyermekded ötletek laza füzéréről. A mester a commedia dell’arte hagyományait idézve remekül manipulált a közönséggel, a több mint száz – zömében gyerek – néző pedig önfeledten kommunikált a játékmesterrel.

Gólyalábas, bohócnadrágos lány zászlós zsonglőrködésével kezdődött a móka, majd egy méltatlankodó gólyalábas fiú csatlakozott. Ő íjjal bohóckodott, újabb társa pedig puskával hősködött, mely végül fülsiketítő robajjal el is sült. Ezt követően pedig két vívási stílus mutatkozott be: a tizennyolcadik század végének kifinomult, elegáns fegyvereket használó, fifikás, szinte piperkőc stílusa és a tizenharmadik század erőn alapuló, vad, durva bajvívása, amelynek fegyverei a buzogány, a nehéz, rövid kard és a pajzs. Az egyiknél évődnek, csicseregnek az ellenfelek, a másiknál ijesztő, artikulálatlan hangokat hallatnak.

Mivel commedia dell’artéról van szó, nem hiányozhatott a harsány humorban tobzódó kis jelenet sem. Az alkotók a szupermarketek lovagjait mutatták be a Vegetariánus halála című gegparádéban, melyben a bűnös módon megszerzett akciós disznóhúst fel nem ismerve a zöldségkedvelő kalandor feldobja a (fa)lábát. A kifinomult, ódon beszédmód kedvesen alpári humorral párosult, és mindez globalizált szósszal volt leöntve. Egy vak gólyalábas vakvezető kutyáját groteszk ember-autóbusz ütötte el. Két lány ostorokkal kápráztatta el a meglepett publikumot. Egy titokzatos férfi a kardforgatás veszélyes technikáját mutatta be, szinte baletté változtatva a harcművészetet.

Aztán jött a tűz delejes uralma. Petr Theimer testét simogatta egy lángoló pálcikával, majd lenyelte a lángot: az bejárta testének zugait, és – középkori gegként – az arra alkalmas nyíláson hagyta el. A tanítványok vonultak be, kezükben mindkét végén égő botokkal. Tűzköröket rajzoló, fénycsíkokat rovó rúdjaikat ördögi ügyességgel forgatták. A háttérben döngtek a dobok, egy lány szenvedéllyel énekelt, mindenki megmutatta a tűz bűverejét. Volt hihetetlen lángokat felszabadító tűzokádás, kórusokkal, szólókkal, és fáklyák veszett tánca. Ráadásként a mongol varázsló hihetetlen óriáscipőfűző-trükkje vert át mindenkit.

Aztán a produkció után Petr Nusek mindenkit hazaküldött tévét nézni, véres, gyilkolós filmekkel butítani magunkat, hiszen ne feledjük, a középkor véget ért.