Ünnepi Hamupipőke

Vendégségbe hívták a Mikulást a Komáromi Jókai Színházba. A hófehér szakállú Mikulás nagyon megörült a neve napjára, december 6-ra szóló szíves invitásnak. Hát még amikor megtudta, hogy ezúttal ő is kap ajándékot! A Jókai Színház művészei ugyanis egy varázslatos mesejáték, a Hamupipőke előadásán látják majd vendégül a Mikulást, aki természetesen nem érkezik üres kézzel. Puttonya már telis-tele van ajándékokkal, hogy szombaton a nézőtéren ülő összes gyereknek jusson belőle. A Mikulással olyan sok gyerek szeretne találkozni, hogy kérésükre az ünnep napján egymás után kétszer is bemutatják a Jókai Színházban a zenés mesejátékot. Az első előadás fél egykor, a második fél négykor kezdődik.

A Hamupipőke igazi sikerdarab, Romhányi József rímekbe szedett, gyakran kacagtató szövegével, és Fényes Szabolcs hangulatos zenéjével. Valamennyi színész lubickol a szerepében. Hamupipőkét Holocsy Katalin alakítja. Szépsége, tiszta játéka és kiváló énekhangja nem csupán Gáspár királyfit, azaz Kukola Józsefet, a Szakács-Takács-Kovács hármas szerepében csibészesen „jótündérkedő” Benkő Gézát, és Ropog József remekbe szabott öreg Boldizsár királyát ejti rabul, hanem a gyerekközönséget is. Kiss József vendégrendező klasszikus mesedíszletek közé helyezte az ismert történetet. Ebben a mesevilágban mindenki pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Hétzsákné, a gonosz mostoha Benes Ildikó alakításában olyannyira hiteles, hogy valamennyien elhisszük neki, ez a nőszemély mindenre képes, csak hogy valamelyik édeslányából királyné legyen. Igen, valamennyien, a nézőtéren ülő gyerekek, és a legalább egy mese erejéig újra gyermekké lett felnőttek is. A gyerekek időnként hangosan is Hétzsákné „tudtára adják”, hogy mennyire nem tetszik nekik a gonosz mostoha ármánykodása. S mi többet adhat egy mesejáték, mint hogy a gyerek pfújolva reagál a gonoszságra, és boldogan tapsolja meg a jólelkű, segítőkész szereplőket?! Hamupipőke története egészen biztosan örömet szerez szombaton a Jókai Színházba látogató Mikulásnak is. Úgy, ahogyan minden nézőtéren ülő gyereknek, és minden olyan felnőttnek, aki még nem felejtette el, hogy milyen is gyereknek lenni.