Új színház született!

Tóth Lehel felvételeNem egy összeszokott, évek óta működő csapatról van szó tehát, hanem egy olyan társaságról, akik erre az alkalomra jöttek össze először. Vannak persze közöttük, akik már szerepeltek színpadon, mint Sotkovszky Lajos – aki hosszú évek óta fáradhatatlanul járja az országot megzenésített versekkel – vagy maga a rendező, Stugel Tibor, aki annak idején a Vándor együttes élén tűnt fel, s ha jól tudom, még CD-jük is jelent meg.

Az Érsekújvári Rockszínpad nevet viselő társulat a Mária evangéliuma című rockoperát választotta nyitóelőadásul, amely darabot én eddig nem szerettem, ugyanis az általam illusztratív musicalnek nevezett műfaj tipikus példájának tartottam. Olyan alkotásnak, amely úgy jön létre, hogy összeáll egy-két ember, aki ebből él, találnak egy témát, s azt feldolgozzák előadássá. A gomb és a kabát tipikus esete. Ezt a véleményt erősítette meg bennem a budapesti Madách Színház ősbemutatója és a pozsonyi Nová scéna előadása is.

Ez utóbbi azonban megér még egy mondatot, hiszen azon kevés, mondhatni, párját ritkító kivétel közé tartozik, amikor egy vadonatúj magyar színpadi művet azonnal átültettek szlovák nyelvre, és nagy sikerrel játszották azt. Jozef Bednárik rendezése évekig ment nagy sikerrel Pozsonyban, sőt a közszolgálati Szlovák Televízió is műsorára tűzi időnként. Ha már a példáknál tartunk, a nyitrai Andrej Bagar Színház a napokban mutatta be Tasnádi István Közellenség című darabját. A Nová scéna tervezi a Mária evangéliuma felújítását is.

Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi zenedrámája az újváriak előadásában sokkal közelebb kerül a nézőkhöz, mint a már említett két helyszínen. Nem tudom, hogy az érsekújvári művelődési központ miként gazdálkodta ki az előadás megvalósításához szükséges anyagiakat, a rockopera színrevitele mindenesetre impozáns. Nyoma sincs amatőrizmusnak, a díszletek és jelmezek (az utóbbiak tervezője Borka Dávid) bármely profi színházban megállnák a helyüket, és ugyanez leírható a hang- és a fénytechnikáról is. Bár a fények sok esetben zavarnak, a kevesebb ezúttal több lett volna.

A darab – ahogy a címe is mutatja – Mária szemszögéből dolgozza fel a feldolgozhatatlant, egy fiát elvesztő asszony tragédiáját. Az előadás alkotói szerint Mária – a közhiedelemmel ellentétben – boldogtalan, hisz ki szeretné kereszten látni saját egyszülött fiát. Nem hiányoznak az előadásból a musicalek szokásos eretnek figurái sem, így a szaunából előlépő, saját mindenhatóságát fitogtató Heródes és két utcai figura, a Füles és a Vak, akik a nép álláspontját képviselve tudtára adják a nagyérdeműnek, hogy bezzeg nekik nem kell a Messiás. A rockopera felvázolja Jézus életének fontosabb állomásait, de eszmeisége megértéséhez ez édeskevés. Ezzel természetesen ez az előadás sem tud mit kezdeni.

Eleinte igencsak zavart, hogy a nézővel szemben, a színpad közepén egy hatalmas kivetítő vásznon videóbejátszásokat láthatunk: természeti képeket, emberi arcokat, pillanatképeket Jézus-történetekből. Később azonban megbarátkoztam vele, és a legvégére a filmvetítés az előadás szerves részévé nőtte ki magát.

Stugel Tibor igen pontosan mozgatja a szereplőit (koreográfia Takács Klaudia), talán csak a tömegjeleneteknél hiányzik a kellő feszültség. Már említettem a Jézust alakító Sotkovszky Lajost, akinél nem volt meglepetés, hogy kitűnő énekhangja mellett jól mozog, viszont kellemesen meglepett Mária szerepében Gál Teodóra, a János apostol alakját életre keltő Vadkerti Imre és Heródes szerepében Borka Dávid. De a többiek is szervesen illeszkednek az előadásba.

Érsekújvárott nem véletlenül fogadta kitörő tapsvihar az előadás végén a játszókat. Ez nem a barátoknak és nem is a közeledő karácsonynak szólt, amikor hajlamosak vagyunk két bóvli megvétele közben komolyabban elérzékenyülni. Az Érsekújvári Rockszínpad előadásában Mária és Jézus tragédiája megszólalt – és felerősítette bennem azt az eretnek filozófiai gondolatot, hogy ha Jézus ma élne, valószínűleg nem a zsidók, hanem sorstársai feszítenék keresztre.