Üdv az elcseszett éjszakai műszakban!

„– Mi történik itt?! – Nézd, elmagyarázhatom, de nem sok értelme lenne.” Mint általában, ezúttal is a penge pajtások vázolnák az alapproblémát, mely annyira banális, hogy szót sem érdemelne. Csak egy harapást. Ehhez be sem kell melegítenünk: ócsárolhatnám az idei évad legrosszabb horrorvígjátékaként. Bár ez így igazságtalan lenne. Ez az egyik legsápadtabb rémfilmre mázolt kutyakomédia, amelyet idén láttam – akcióba oltott thrillerrel, szétkenve, családi drámával spékelve, fakó fantasyvel lefújva. 

„Ezt imádom úgy L. A.-ben, azt a sok nyomorult vámpírt!” Megkeserítik ősünk (Jamie Foxx) mindennapjait: gyerektartás, tandíj, fogszabályzó?! Lecsapolásukkal zséhez juthat, nappali műszakban. Segítségére Big John Eliott, a fekete cowboy (Snoop Dogg) siet. Viríthatják a lóvét az inger- és vérszegény éjszakai fantomok levadászásával. 

„Szóval egy rakás sz.r az összes?! (Hogy beszélsz?!)” Értékelhetetlen. A rémségek cirkuszában a hímszúnyogok egy szívós csaj, a vámpírok (k)rémje köré gyűlnek. (Vitam et sanguinem!) Vérfürdőt rendeznek. Vacsoracsatát. Míg mi éhenhalunk. Épp az a folyékony kőtőszövet hiányzik belőle, amely életet lehelne e gigaprodukcióba. A fő vérszopó, J. J. Perry inkább maradhatott volna kevésbé jövedelmező, ám szép szakmájánál, a kaszkadőrködésnél. Képtelen friss, új vért pumpálni, átömleszteni rendezői debütálásába. Papíron biztos jól mutatott az elképzelés: hétköznapi vámpírok, orrvérzésig... Napvilágot látott, elporladt. 

„Mi így nyomjuk, bébi, tudod, hogy megy ez! Bezsákoljuk, felcímkézzük. Ez így megy nálunk…” Százmillió(k)ból. Teljes a sötétség. Ahogy egy felkészült filmes fórumozó feljegyezte: kisstílű, unalmas, fapados vérmaraton. Véralvadási faktor nélkül: élet- és érdektelen, drága mulatság. Egyszóval: gagyi.

Kaszás Dávid