Többismeretlenes egyenlet

Frank LamySomogyi Tibor felvételeAz öt személy: Fanny Adler, Olivier Dollinger, Francois Paire, Cecile Paris párizsi képzőművészek, valamint a már említett Frank Lamy művészetkritikus, a Val-de-Marne-i Kortárs Művészet Múzeuma időszakos kiállításainak igazgatója, aki ezúttal a képzőművészi munkába is bekapcsolódott. A fiatal művészek egy hete érkeztek Szlovákiába, s a kiállítás a csoport próbája is egyben: megpróbálják benne összefoglalni első benyomásaikat, véleményüket egy általuk eddig nem ismert valóságról.

Mivel azonban számunkra ebben a művészi egyenletben nem Somorja és Pozsony az ismeretlen, inkább a párizsi vendégekről érdemes néhány szót ejteni. Frank Lamy elmondta: azért esett rájuk a választása, mert jól ismeri valamennyiüket, kiállításokat is rendezett nekik, többször dolgoztak már együtt, és nem utolsósorban barátok is. Gyakran összejárnak, és beszélgetéseik, vitáik témája természetesen főként a művészet. Bár stílusuk meglehetősen eltérő, egyvalami közös bennük: mind a négyüket foglalkoztatja a város mint nyilvános tér témája. Fanny Adler filmeket készít, amelyekkel az intimitás pillanatait próbálja megragadni. Egyszerű eszközöket használ, és alkotásai meglehetősen erős brutalitást rejtenek. Ez azonban nem mutatkozik meg azonnal. Egyszerű történetei, melyekhez gyakran maga írja a zenét, bizonytalanságot keltenek és nosztalgiát ébresztenek. Cecile Paris a mozgásba hozott állóképek narratív erejét vizsgálja. Frank Lamy szerint az ő munkái is egyszerűeknek nevezhetők, ám trambulinként szolgálnak további történetek elmeséléséhez. Olivier Dollinger inkább a szociális jelenségek iránt érdeklődik, például hogy az egyén a mindennapi élet során, különböző körülmények között hogyan változtatja meg személyes jellegét, reprezentatív értelemben. Francois Paire a városban fellelhető különféle logókkal, címkékkel foglalkozik, mint például a zöldségekre, gyümölcsökre ragasztott címkék. Olyan tárgyak ezek, mondta Frank Lamy, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk, így lassan elveszítik a jelentőségüket. Paire számára ezek a címkék természetesen csak vizuális eszközök a művészi kérdésfelvetésben.

Térjünk azonban vissza a közös munkára: mire jutottak a fiatal művészek e röpke pár nap alatt egy idegen ország, idegen város, ismeretlen nyelv és ismeretlen történelmi háttér kontextusában? „Keresztül-kasul jártuk Pozsonyt, és nemcsak a turisták által látogatott helyekre mentünk el, hanem egészen a város széléig, a lakótelepekre – mesélte Frank Lamy. – Tudtuk, hogy az itt-tartózkodásunk nagyon rövid lesz, ezért már az utazásunk előtt felvetettünk néhány ötletet, ami esetleg megvalósítható lenne a helyszínen. Ezek közül az előzetes ötletek közül azonban egyik sem volt megvalósítható. Rendkívül megragadtak azonban bennünket a grafittik, amelyekkel tele van a város. Számunkra ez szokatlan, mert Franciaországban csak bizonyos helyeken lehet falfirkával találkozni, de onnan is gyorsan eltüntetik őket. A graffiti témája művészi szempontból azonnal közös nevezőre hozott bennünket. Hiszen a graffiti logó, kép, írás, aláírás és alkotójának »területmegjelölő« jele is egyben. Ugyanakkor globális műfaj, mert a világ számos táján megtalálható. Amint rátaláltunk a graffiti témájára, rátaláltunk a nézőpontra is, amelyből a várost vizsgáltuk.”

A pár nap folyamán rengeteg graffitit fotóztak le, majd ezek közül kiválasztottak ötöt, amelyek a zsinagóga karzatán kapnak helyet. Egynek a reprodukcióját pedig a zsinagóga padlózatára készítették el. A grafittik kiválasztásában fontos szempont volt természetesen a zsinagóga tere is.

Arról, hogy mennyire volt inspiratív a számukra idegen környezet, Frank Lamy a következőket mondta: „Erre még nem igazán tudok válaszolni, hiszen az élményeknek le kell ülepedniük. Amit viszont már ebben a pillanatban tudok, az az, hogy újra el akarunk látogatni ide. Hosszabb időre. Hogy jobban megérthessük, közelebb kerüljünk hozzá. Mert Pozsony nagyon különbözik Párizstól.”

A francia képzőművészek kiállítása, melynek társszervezői a pozsonyi Francia Intézet és a franciaországi Kulturkontakt polgári társulás, augusztus végéig lesz látható a zsinagógában.