Több színpad, számtalan stílus

Idén is szórakozni vágyók ezrei lepték el a Székesfehérvártól nem messze fekvő Velencei-tó partját, ahol színes kulturális program várta a látogatókat. Velence és környéke híresen szép vidék, a forró nyári napokon a tó közismerten hideg vize is nagyon csábítóan hat, az érdeklődők többségét azonban leginkább a magyar könnyűzene állócsillagainak fellépései vonzották ide.

A hat napig tartó fesztivál rendkívül heterogén műsort kínált, és a négy zenei színpad repertoárjában mindenki megtalálhatta a kedvére valót, hiszen az előadókat tekintve a kemény rocktól az elektronikus undergroundon keresztül a himbálózó reggae-ig szinte minden műfaj képviselve volt. Egyik színpad sem volt kizárólag egy stílushoz kötve, így nemcsak minden helyszínen, hanem minden egyes időpontban is különféle zene szólt, ami még színesebbé, még élménydúsabbá tette a rendezvényt.

A Nagyszínpadon már délután fél háromkor megszólaltak a hangszerek, a legnagyobb sztárokra azonban egészen nyolcig, a sötétedés előtti időpontig várni kellett, amikor már tényleg felfokozott volt a hangulat, és nem csak a sátorlakók, hanem a környékbeliek is lejöttek egy-egy kedvencük koncertjére. Itt a magyar könnyűzene olyan éllovasai léptek fel, mint a Tankcsapda, az Európa Kiadó, az Anima Sound System, a Hyperkarma vagy a Quimby. A legnagyobb sikert az utolsó fellépő, a közel két és fél órás koncertet adó Ákos aratta.

A szintén szabadtéri Tószínpadon már délután egytől folyt a műsor, és hajnalig itt rengeteg fajta zenekar megfordult: többek között az alternatív elektronikus színtér jelenleg egyik legkiemelkedőbb képviselője, a Másfél, az éppen feloszló, de a fesztivál-szezont még végigcsináló Nyers, a műfajilag besorolhatatlan, absztrakt és zseniális Amorf Ördögök, a régiek közül pedig a Deák Bill Blues Band, Hobó és a Sziámi. A Tószínpadon lépett fel Lovasi András is, ezúttal azonban nem a Kispállal, hanem Kiscsillag nevű szabadidő-zenekarával.

A budapesti Gödör Klub sátra kellemes menedéket nyújtott a hideg estéken, így nem véletlen, hogy a koncertek itt az éjféli órákban kezdődtek, és értelemszerűen a klubhoz közel álló zenekarok kaptak teret. A Csókolom, a Balaton vagy Másik János fellépései könnyűzenei kamaraestekre emlékeztettek, oldott, otthonias hangulatban zajlottak. Az estéket itt a multikulturalitás fémjelezte, mert a rock és a régi újhullámos előadók mellet dzsessz, blues, klezmer és mediterrán dallamok is megszólaltak.

Nem csupán az alternatív vagy a rétegkultúra rajongóinak igényeit elégítette ki a műsorösszeállítás, az sem maradt hoppon, aki a kereskedelmi csatornák kedvenceit kereste. A csak felnőttek számára fenntartott Globe Party sátor programja olyan együttesek koncertjeit tartalmazta, mint a Zanzibár, a Back 2 Black vagy a Hooligans, a kései órákban pedig neves lemezlovasok szórakoztatták a közönséget. Az utolsó, szombati nap itt a jamaikai zene jegyében zajlott, többek között a Pannonia Allstars Ska Orchestra és a Ladánybene 27 védnöksége alatt.

A zenei fellépéseken túl a művészeti színpadon délutánonként színházi és táncelőadások folytak, majd sötétedés után a győri Mediawave Fesztivál tizenöt éves történetének legjobb filmjeit vetítették. Rendkívüli érdeklődés kísérte a Godot Dumaszínház Stand-Up Comedy sorozatát, ahol a legtöbben a közismert színészpáros, Badár Sándor és Szőke András csütörtöki fellépésére voltak kíváncsiak, melyet a Magyar Narancsnak a könnyűzene állami támogatásáról szóló, Bozóki András kultuszminiszter részvételével zajló vitaműsora előzött meg.

Aki pedig reggel korán kelt és délelőtt esetleg unatkozott, az kirándulhatott Pákozdra, a 48-as szabadságharc egyik legjelentősebb csatájának színhelyére, vagy ellátogathatott a történelmi és kulturális emlékekben egyaránt gazdag Székesfehérvárra.