Teller Ede halálára

Egy nagy fizikusgeneráció utolsó tagja voltČTK/AP-felvételAnnak a nagy fizikusgenerációnak az utolsó tagja volt, amely jobban megváltoztatta civilizációnk életét, mint a tudomány legutóbbi kétezer éves fejlődése. A kvantumfizika egyik aktív kialakítójaként és formálójaként nem kis szerepet vállalt az új tudományág elméleti alapjainak lerakásában, amelynek eredményeként ma olyan berendezéseket, eszközöket és tárgyakat használhatunk, mint az atomerőmű, a számítógépes tomográf, a távközlési műhold, a CD-lejátszó és a maroktelefon. A világ ipari termelésének egynegyede napjainkban épp a kvantumfizika felismeréseire épül.

Teller Ede a marslakóknak becézett magyar tudósgenerációhoz tartozott, akikről a tengerentúlon széles körben azt terjesztették, hogy valójában az embereknél sokkal fejlettebb űrlények, akik csupán lebukásuk elkerülése miatt álcázzák magukat magyaroknak, mivel egyetlen nyelvet sem tudnak akcentus nélkül beszélni. Tudományos tevékenysége alapján a fizikai Nobel-díjasok között van a helye, hogy mégsem kapta meg, annak egyetlen oka, hogy a hidrogénbomba atyjaként ismerte meg őt a világ, holott ezt megelőzően a fizika egyik több évezredes rejtélyét sikerült megoldania, ezen kívül tevékenyen járult hozzá az atommagban lejátszódó folyamatok tisztázásához.

Budapesten született 1908. január 15-én. A Kármán Mór alapította Trefort utcai Mintagimnáziumban tanult, ahol a szuperszonikus repülőgép atyja és a rakétatechnika egyik kifejlesztője, Kármán Tódor is érettségizett. Ezt az intézményt Nobel-díjas pályatársa, Wigner Jenő a világ öt legjobb középiskolája közé sorolta. Tehetségének és fizikatanára, Szíjártó Károly oktatói munkájának köszönhetően világhírű pályatársaihoz hasonlóan ő is megnyeri az Eötvös-versenyt. Érettségi vizsgája után szülői rábeszélésre – Neumann János, Wigner Jenő mintájára – ő is vegyészmérnöknek készül, holott matematikus szeretett volna lenni. Ám a korabeli viszonyok között Magyarországon a királyi tudományágból aligha lehetett megélni. ĺgy a karsruhei műszaki főiskolán folytat vegyészmérnöki tanulmányokat, majd a müncheni, később a lipcsei műegyetem hallgatója lesz. Doktori címet a nagyon fiatalon világhírűvé vált, Nobel-díjas Werner Heisenbergnél szerzett a hidrogénmolekula gerjesztett állapotainak vizsgálatával. Ezután először a lipcsei, majd a göttingeni egyetem kutatója. Míg kortársai az atom szerkezetét próbálják feltárni, ő a hidrogénmolekulákkal kezd foglalkozni. Színképelemzéssel kiderítette, hogy kétfajta molekula létezik, közöttük fizikai különbségek vannak, aszerint, hogy milyen a benne helyet foglaló két proton perdülete. Ez volt az első bizonyítékok egyike a kvantummechanika tételeinek helyességére.

Mivel az atom belseje nem látható, a tudósok modelleket állítanak fel, ezek vizsgálatával próbálnak következtetni a mikrovilágban lejátszódó folyamatokra. Teller abból a felismerésből kiindulva, hogy az egyszerű atomok magjában azonos számú proton és neutron foglal helyet, olyan modellt állított fel, amely a magot hélium atommagok mozgó rendszereként fogja fel. Ebből kidolgozott elmélete magyarázatot adott a radioaktív bomlás bizonyos eseteire, ezzel beírta nevét a tudománytörténet legnagyobbjai közé. Hitler hatalomra jutását követően Koppenhágába menekül, ahol megismerkedik későbbi munkatársával, az orosz származású George Gamowval. Gamow 1934-ben meghívást kap a George Washington Egyetemre, ahol a következő év elején magyar barátjának is állást szerez. Ekkor kezdődik el kettejük gyümölcsöző együttműködése, amelynek eredménye a modern fizika néhány tételének felállítása.

Elsőként az atommag bombázásával kezdenek foglalkozni. Sikerült kideríteniük, hogy olyan esetben is képes a kilőtt proton az atommagba beépülni, ha nincs meg az ehhez szükséges energiája. Ezzel igazolták, hogy a klasszikus newtoni fizika csak részben érvényesül az atomok világában. Következő felfedezésük az atomok béta-bomlásának jelenségéhez kapcsolódik. Érdemes megjegyezni, hogy eközben nagyon kis részecske, neutrino szabadul fel, amelynek vizsgálatáért épp a legutóbbi Nobel-díjat is kiosztották. Az általuk kidolgozott szabályt róluk nevezték el Teller-Gamow tételnek.

További jelentős felismerésük, hogy a csillagok fűtőanyaga, a hidrogén magfúzió közben alakul át héliummá, ez szolgáltatja szinte kiapadhatatlannak tekintett energiaforrásukat. Ezzel több évezredes rejtélyt oldottak meg, hiszen azt már évszázadokkal korábban kiderítették a fizikusok, hogy a csillagokban a hagyományos égésnél jóval hatékonyabb módon termelődik az energia. E jelentős tudományos eredmények okán sorolták be a mindössze 31 éves fizikust az atombomba kifejlesztésére irányuló Manhattan tervbe. A háború befejezése után elvállalja a szuperfegyver, a hidrogénbomba kifejlesztését is, így 1949-től a híres Los Alamos-i kutatólaboratórium igazgatóhelyettese lesz.

Teller Edének köszönhető, hogy az atomenergetika területén eddig mindössze egyetlen erőmű-katasztrófára került sor. Pedig nem volt könnyű helyzetben: az Amerikai Reaktorbiztonsági Bizottság elnökeként a világ első erőműtervezőjének, Wigner Jenőnek egyik legfontosabb alkotását kellett betiltania. A magyar tudós által tervezett berendezésben ugyanis a hűtővíz elvesztésével felgyorsult a láncreakció, aminek robbanás lehetett a vége. Teller nem tágított: készítsetek olyan reaktort, ahol a víz elpárolgásával nem felgyorsul, hanem leáll a folyamat, mondta Ennek eredményeként születtek meg a ma is legbiztonságosabbnak tartott nyomottvizes reaktorok, míg a Szovjetunióban a Wigner-féle erőműveket gyártották évtizedeken keresztül. Csupán a csernobili tragédia ébresztette rá a világot Teller Ede 1948-as tilalmának jelentőségére.

A hidrogénbomba megalkotása után a kaliforniai egyetem fizikaprofesszora lett. Hivatalosan 1975-ben vonult nyugdíjba, ezt követően a stanfordi Hoover Intézet főmunkatársa lett. 1983-ban ő a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés – népszerűbb nevén csillagháborús terv – egyik szószólója, Reagan amerikai elnök tudományos tanácsadójaként.

Tellertől származik az a tétel, amely szerint bár az atomenergia az emberiség veszélyes játéka, de ahogyan a kisgyermek is megtanul a számára veszélyes késsel bánni, amellyel kezdetben megvágja magát, az ember is képes lesz felelősségteljesen használni az atomban rejlő hatalmas energiát.

Bár fizikai Nobel-díjat nem kapott, minden jelentős tudományos elismerésben részesült: 1957-ben neki ítélték a Priestly-díjat, egy évvel később az Einstein-díjat, 1962-ben az Enrico Fermi-, 1963-ban a Robins-díjat, 1975-ben a Harvey-díjat. Kilencvenötödik születésnapja alkalmából az Egyesült Államok elnökétől vehette át a legmagasabb kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemrendet. A magyar köztársasági elnök neki ítélte az újonnan megalapított első Korvin-láncot.

1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, egy évvel később a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta.