Távoli rokonságok nyomában

Gömörország „fővárosa”, Rimaszombat múltjával foglalkozik az a részlet, melyet Rimaszombat a városrombolás jegyében címmel Csordás János készülő városmonográfiájából közöl a folyóirat publicisztikai rovata. Az 1960 és 1990 közötti évek városfejlesztési politikáját, annak túlzásait, avatatlan beavatkozásait vizsgálja a szerző, megállapítva: „Rimaszombatban a rombolás folyamata egészen 1990-ig tartott”. Nemcsak az óváros, a történelmi városrészek szenvedték meg a „városfejlesztés” szándékát, hanem a lakosság koncentrációja is „felborította a környező településeken lakók struktúrájának az egyensúlyát”. A közel 15 ezer lakosú polgári várost harmincezressé akarták a panellakás-építéssel fejleszteni. „Rimaszombat magyar ajkú lakosságának az aránya – írja a szerző – 1990-re tíz százalékkal csökkent, miközben a lakosok száma húsz év alatt, 1970 és 1990 között mintegy tízezer fővel nőtt”.

A szépirodalmat Gál Sándor, Mizser Attila, Gyüre Lajos, Öllős Edit és Béres Csilla versei, valamint Szalay Zoltán és Végh Péter novellái képviselik. Gál Sándor verse A mindenség növekvő árvasága címmel a közelmúltban elhunyt Nagy Gáspár emlékét idézi. Magyar tájak – magyar irodalom címmel Pomogáts Béla irodalomtudós eszszéje Dunántúl és Erdély irodalmi hagyományaival, a kettős hagyomány és a nemzeti irodalom – nemzetiségi irodalom – szórványirodalom kérdésével is foglalkozik. „A magyar kisebbségi irodalmakat nemcsak deklarációk fűzték a nemzeti irodalom egészéhez, fejlődésük egész menete a lényegi közösség mellett tanúskodik. (...) Irodalomtörténeti tény, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségi irodalmakat mindig sokkal több szál fűzte a nemzeti irodalom fejlődéséhez, mint a velük egyazon országban élő »többségi« nemzet irodalmához” – állapítja meg a szerző. Tegyük hozzá, mindez annak ellenére történt, hogy a többségi nemzetek a magyar kisebbségek esetében tagadták az anyanemzethez való kötődés tényét, s legszívesebben „távoli rokonságként” kezelték ezeket a történelmi vonatkozásokat, kapcsolatokat. A Könyvről könyvre rovatban E. Fehér Pál Huszonhárom erdélyi év címmel Gáll Ernő filozófiai író, szociológus, a Korunk főszerkesztője Naplójáról írt. Szalay Zoltán kritikája Hogya György Istent látni című novelláskötetével foglalkozik, Csicsay Alajos pedig Tükör tinédzsereknek címmel Kulcsár Ferenc (Én nem tudom, talán... című) verseskötetével foglalkozik. Közli a folyóirat Jakab István A magyar standard kialakításának útján című nyelvművelő írásának befejező részét, melyben a szerző a szlovakizmusok kérdésével foglakozik.

A lapot a Kassák Lajos születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás anyagával (Somogyi Tibor felvételei alapján) illusztrálták. A kiállítást a Csemadok OT pozsonyi székházában rendezték meg. (zsolt)