Tallózás a Salgótarjáni Nógrád Megyei Levéltár kiadványai között

Ismerve néhány hazai levéltárunk szűkre szabott lehetőségeit, bizony kicsit irigykedve lapozgattam a salgótarjáni Nógrád Megyei Levéltár néhány kiadott kötetét, illetve az ajánlót, melyben az elmúlt két év, a Magyar Millennium évének termését mutatták be. Ami számunkra öröm, hogy a kötetek egy része a történelmi Nógrád megye egészére vonatkozóan adja közre mondanivalóját, közöl új, eddig csak nagyon szűk, kutatói körben ismert adatokat.

A megye története iránt érdeklődők körében közismert, hogy Nógrád iratanyagának jelentős része 1596-ban Egerben, 1682-ben pedig Fülek ostromakor megsemmisült. Ha ehhez hozzávesszük a jelentős nógrádi városok, például Losonc iratanyagainak többszöri megsemmisülését (1451, 1622 és 1849), akkor tudatosítjuk csak igazán, milyen jelentős értéket képviselnek a megmaradt iratok. Oborni Teréz a történelmi Nógrád megye nemesi közgyűléseinek fennmaradt jegyzőkönyvei közül a legkorábbi, 1597–1603 közötti időszak regesztáit (oklevelek tartalmi kivonatát, oklevélgyűjteményét) dolgozta fel. Mint azt a kötet bevezető tanulmányában írja „..már nem nagy remény van arra, hogy ennél korábbi jegyzőkönyvkötet előbukkanhat. …”. A folytatásra Tóth Péter vállalkozott, aki kötetében az 1652–1656 közötti nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek regesztáit adja közre. A közgyűlések jelentős részét Losoncon, Gácson, Szécsényben és Alsósztregován tartották meg, de például az 1652. június 3-i gyűlés helyszíne Nagyzellő volt. Az azonos szerkezetű kötetek tanulmányozását részletes személy- és helynévmutató, valamint tárgymutató segíti. Izgalmas olvasmány mindazoknak (nem csak kutatóknak), akik meg akarják ismerni a megye egykori eseményeit.

Természetesen Nógrád megyére vonatkozó dokumentumokat nem csak Nógrádban, hanem más helyeken is őriztek és őriznek. Ezek egyike az Egri Káptalani Hiteleshely (a középkorban oklevelek írásba foglalásával megbízott káptalan vagy kolostor), amely szerepéből adódóan bizonyos szintű közjegyzői feladatot is ellátott. Sugár István a Hiteleshely 1378–1700 közötti, a megyére vonatkozó regeszták anyagát ismerteti. A bevezetőben írja: (az iratok) „… ismertetésében helyet kapott minden olyan irat, amelynek bárminő természetű Nógrád vármegyei vonatkozása van. Természetszerűen az iratok birtoklástörténeti vonatkozásúak…, de ennek keretében sok minden egyébbe is betekintést nyújtanak, éppen olyan dolgokba, amelyekre vonatkozólag másutt levéltári forrás nem található … az érdeklődő kutató jelen összeállításban az egyes iratok mindenre kiterjedő ismertetését kapja kézhez…”. A kötetet részletes személy- és helynévmutató teszi könnyen áttekinthetővé.

A községi jegyzők és körjegyzők a főszereplői Földi István A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében (1873–1950) című kötetének. A jegyzői állás gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza. A jegyzők a közélet jelentékeny, minden oldalról figyelt, bírált és tisztelt képviselői voltak. A szerző a jegyzők útját elemző fejezetében például megemlíti, hogy a bártfai jegyzőnek 1434-ben az általános megbecsülése mellett városi költségen drága díszruhát is készítettek nadrággal és csizmával. Ő őrizte a város pecsétjét és a titkos levéltár egyik kulcsát is. Az eperjesi jegyző életét áldozta a városért – Caraffa azért végeztette ki, mert nem árulta el a város Thökölyvel tartott kapcsolatát. 1677-ben Nyéki Gábor, Kecskemét jegyzője az elöljárósággal való vitája miatt kis híján a Koháryak jobbágysága alá hajtotta a várost. Nógrád vármegyében 1872 tavaszán kezdték meg a korábban meghozott községi törvények végrehajtását, amely a jegyzőkre is vonatkozott. „Minden nagy községnek és szövetkezett községekből álló csoportozatnak kell bírnia egy törvényes, legalább 400 forinttal s lakással díjazott jegyzővel, megjegyezve, hogy az soha semminemű közpénz kezelésébe, azonnali elmozdítás terhe alatt nem avatkozhatik ….”. Kötelező volt számukra az olvasható helyesírás, a fogalmazás, különös tekintettel a folyamodványok, szerződések, okiratok kiállítására, az adókivetésre vonatkozó előírások ismerete, a községi számadatok vezetése stb. A több nemzetiség által lakott településeken tudni kellett az ott élők nyelvén is.

Földi István két nagy, egymással összefüggő részre osztotta kötetét. Az elsőben a jegyzők, a jegyzői státus, a jegyzőségek történelmi útját mutatja be az egyéni közéleti szerepkörtől egészen a megyei, illetve országos jegyzői egylet kialakulásáig, a 16. századtól egészen 1950-ig. A könyv második része adattár, a községi és körjegyzők archontológiája, amely településenként 1873-tól 1950-ig mutatja be a jegyzőket, életrajzi adataikat, a jegyzőségek hatáskörének alakulását, történelmét. Mindkét részben számunkra az 1919-ig terjedő, valamint a két világháború közötti fejezetek a különösen érdekesek, hiszen a teljes Nógrád megye területére vonatkoznak. Eredeti dokumentumot, a „Tettes NS Nógrád megye kékkői járásban alapittatott jegyző és tanítói nyugpénz-intézet rendszabályai”-t tartalmazza a kötet melléklete. A fenti kiadványokhoz hasonlóan ezt is részletes név- és helymutató zárja, valamint a témával foglalkozó felhasznált irodalom jegyzéke.

A fentebbi kötetek tartalmához viszonyítva csak egy rövid időszakot, egy helyi esemény elő- és utóéletét dolgozza fel Barthó Zsuzsanna–Tyekvicska Árpád Civitas Fortissima (A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma) című vaskos könyve. 1919. január 29-én a Balassagyarmat környékén állomásozó katonák, a város polgárainak és vasutasainak összefogásával kiszorították, „kiverték” a várost megszálló csehszlovák katonaságot. Az esemény emlékét a városban emléktábla őrzi. A szerzők Balassagyarmatra összpontosítanak, a dokumentumok azonban lényegesen tágabb összefüggésben világítják meg az események hátterét, az előzményeket és utóhatásokat. Kiemelném a Katonai események az Ipoly mentén a „csehkiverés” után című fejezetet, amelyben egyebek között eredetiben olvashatjuk például a 1919. január 31-i füleki csehszlovák–magyar tárgyalások előzetes, az 1919. február 4-i rappi csehszlovák–magyar vasúti tárgyalások, a losonci csehszlovák csoportparancsnokság, illetve a 7. csehszlovák hadosztály-parancsnokság és a salgótarjáni csoportparancsnokság képviselői tárgyalásának (1919. február 11.) jegyzőkönyveit, jelentéseket az Ipoly mente katonai helyzetéről, a demarkációs vonalról és egyebekről.

Oborni Teréz: Nógrád megye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái (1597–1603), Tóth Péter: Nógrád megye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái (1652–1656), Sugár István: Az Egri Káptalani Hiteleshely nógrádi vonatkozású iratainak regesztái (1378–1700), Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950). Valamennyi: Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2001; Barthó Zsuzsanna–Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima (A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma), Nógrád Megyei Levéltár, Nagy Iván Történeti Kör, Balassagyarmat, 2000