Szűk témakörben kiteljesedve

Barak László, Csuhai István és Tőzsér ÁrpádSomogyi Tibor felvételePozsonyi páholy címmel új vitadélután-sorozatot indított a Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága, a nyitó rendezvényt, amely Barak László Miféle szerzet vagy te? című, a Kalligram Kiadónál megjelent válogatáskötetével foglalkozott, tegnap tartották a Magyar Intézetben. Tőzsér Árpád, a rendezvénysorozat házigazdája elmondta: magyarországi előadókat szeretnének meghívni, hogy a hazai magyar irodalom egy-egy friss kötetéről tartsanak előadást. Az írótársaság ezáltal növelni szeretné a hazai művek esélyét arra, hogy bekerüljenek egy szélesebb irodalmi kontextusba. A Pozsonyi páholyba elsőként Csuhai István, az Élet és Irodalom szerkesztője ült be, aki előrebocsátotta: megpróbált elfogulatlan pillantást vetni Barak kötetére, és elsősorban e versek magyarországi kontextusát tartotta szem előtt. Rokon vonásokat főként a kortársak munkásságával mutat Barak költészete, mondta Csuhai, a ’80-as évek elején indult nemzedékkel, melyhez többek közt Zalán Tibor, Csordás Gábor és Parti Nagy Lajos tartozik. (Barak László nem tiltakozott a besorolás ellen, inkább elégedetten nyugtázta, mert mint megjegyezte, a legtalálóbban éppen Zalán Tibor jellemezte őt, amikor költészetét „ironomantikusnak” nevezte.) Csuhai úgy látja: Barak pályája hallatlanul egységes, nagyon jellegzetes verseket ír, azonnal felismerhető a költői kézjegye, függetlenül attól, hogy a verset 25 vagy 45 évesen írta. A szerelem mint téma ugyan szinte teljesen hiányzik nála, annál erőteljesebben vannak viszont jelen már a kezdetektől a politikai tematikájú költemények. S bár tematikailag szűk térben mozog a költészete, ennek ellenére ki tud teljesedni. A kötet egyik nagy meglepetése szerinte az, hogy a korábbi verseknek a továbbírt/átírt változatai is megtalálhatók benne. Ez a módszer a költészetben, mondta Csuhai István, nagyon ritka eljárás, és egyedinek, érdekesnek, tanulságosnak találja. És itt nem pusztán arról van szó, hogy a költő 50 felé újragondolja az életét, és felülbírálja korábbi nézeteit. Csuhai úgy látja, hogy ezzel a verstovábbírással létrejön egy érdekes játék, amely olykor az illúzió dezilluzionálása, de fordítva is megtörténik: az illúziótlanság után a költő újra illúziókat „szerez” magának. Ezeknek a versfelülírásoknak további nagy hozadéka, hogy általa nagyon megerősödnek a költő gondolati típusú szövegei. Csuhai István olvasási titkát is megosztotta a közönséggel: hátulról kezdte olvasni a kötetet. Barak László viszont azt mondta: ő tulajdonképpen a kezdetektől egy verset ír. ĺgy talán nem is az a lényeg, honnan kezdünk hozzá az olvasásához, hanem hogy belevágjunk.