Szombati vendég: Diana Mórová

Shakespeare-ből mindkét alkalommal jelesre vizsgázott, most az amerikai David Ives Vénusz nercben című erotikus játékában lép közönség elé május 17-én, a pozsonyi Aréna Színházban.

Rosalinda és Kleopátra után lesz most Vanda, aki Vénusszá változik. Színház a színházban: lekési a válogatást egy vonzó, fiatal színésznő, aztán a darab szerzője, rendezője mégis lehetővé teszi számára, hogy kibontakozhasson. Szemérmetlen vallomásuk során mindketten messzire jutnak – önmaguk megismerésében. Minden kezdet nehéz, mondta magyarul a tegnapi próba szünetében. Kitől tanulta?Kentaurtól, az Ahogy tetszik budapesti díszlettervezőjétől, még 1996-ban, amikor először dolgoztam Enikővel. Gyorsan megjegyeztem a mondatot. Azóta sokszor eszembe jutott. Nehéz nyelv a magyar, de a mostani próbák során is tanultam már néhány új szót. Ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Milyen volt az a bizonyos 96-os kezdet Enikővel?Épp az előbb említettem Tomáš Maštalírnak, akivel ezt a kétszemélyes darabot játsszuk most az Arénában, hogy én Enikőtől kaptam az első főszerepemet. Martin Porubjak, a Szlovák Nemzeti Színház akkori fődramaturgja hívta meg hozzánk rendezni. Enikő megnézett jó pár előadást, és rám bízta Rosalinda szerepét. Én ezen el is csodálkoztam rendesen, hiszen egészen addig inkább csak kisebb feladatokat kaptam nem igazán jelentős előadásokban. Enikő meglátott, és kiválasztott. A büfében szólt, hogy szeretné, ha játszanék nála. Korábban ismerte őt?Nem is hallottam róla. Épp ezért volt olyan meglepő számomra, hogy rám mert bízni egy akkora szerepet, mint Rosalinda. Meg is ijedtem egy kicsit. Hogyan fogok én megbirkózni ennyi szöveggel? – töprengtem. Huszonhat éves voltam akkor, négy éve végeztem el a főiskolát. Bolha a fülbe, Caligula, bárkivel dolgoztam is, a főszerepet mindig valaki más kapta. A legtöbbször Ingrid Timková. Nem irigyeltem tőle, de titkon már én is vártam egy nagyobb megmérettetésre. S akkor jött Enikő, és hirtelen minden megváltozott körülöttem. De még az olvasópróbán is remegtem. „Nem boj, nem boj!” – nyugtatott Enikő a maga sajátos nyelvi mixtúrájával. Félni aztán nem is volt időm. Gyorsan felpörögtek a próbák. Sokan voltunk fiatalok a darabban. Milan Mikulčík, Danica Jurčová, Helena Krajčiová, Kassai Csongor, Dano Dangl. Ettől függetlenül nehéz időszak volt. Enikő magyarul, a tolmács két nyelven, a színpadon mindig több szereplő… óriási nyomás nehezedett rám. Árgus szemmel figyeltek a kollégáim, vajon bírom-e majd erővel? Shakespeare önmagában kihívás a színész számára, a verses forma nehezít a dolgokon, Rosalinda férfiként is megjelenik a színen, és végig róla szól a történet. Három órán át.A teljes interjút a szombati Új Szóban olvashatják!