Színház nélkül is jól megvan

Elkeseredve még sincs. Annak dacára sem, hogy ő maga is átesett a vírus okozta betegségen. Szerencséjére: gyorsan. A szövődmények elkerülése végett még egy hónapig nagyon kell vigyáznia magára. Lélekben zaklatottan élte meg az elmúlt hónapokat.

„A járvány első hulláma, úgy vettem észre, mindenkiben ijedtséget hívott elő. Engem is elsősorban az foglalkoztatott, mi lesz a szüleimmel, az idősebb szeretteimmel? Mennyire vannak veszélyben? Sokat szorongtam. Hívogattam folyamatosan az otthoniakat Nagycétényben. Féltettem őket. Napokon keresztül ugyanazokat a kérdéseket tettem fel nekik. Maszk, fertőtlenítő van? A testvéreimnek is gyakran telefonáltam, hogy ugye, jól vannak a szüleink? Ez ment hosszú ideig, amíg rájöttem, hogy ezt így tovább nem folytathatom. Ekkora távolságból nem vigyázhatok rájuk. Erre jött egy másfajta hangulat. Színésztársaimmal együtt annak örültünk, hogy legalább többet lehetünk együtt a szeretteinkkel. Nem kell elrohanni otthonról a délutáni próba vagy az esti előadás miatt. Kiszakadhatunk végre a mókuskerékből, és kihasználhatjuk ezeket a hónapokat valami másra. Elkezdtünk olyan dolgokat csinálni, amikre addig sosem jutott idő. Én festeni kezdtem, de ma már abban is szünetet tartok. Főzni mindig szerettem, de a sütés távol állt tőlem. Nekem az nem ment. Legalábbis azt hittem. Mára kiderült, hogy mégis megy. Citromtorta, nutellás kalács… nyugodtan vágok bele mindenbe. A tizenötödik kuglófon is túl vagyok már. Aztán volt nyáron egy szakasz, amikor időről időre kiszakadtunk ebből a helyzetből. Megyünk nyaralni vagy nem? Mi legyen? Veszélyes, mondták sokan. Jó, akkor maradunk. De hazaugrottam végre a szüleimhez, és az nagyon jó volt. Amikor Ervin elkezdte forgatni A tanár negyedik évadját, rám tört, hogy én is dolgoznék már. S akkor nagy örömömre elkezdtük próbálni az Othellót Székely Kriszta rendezésében a Katona József Színházban. Izgalmas volt, megint egy igazi szereppel bíbelődhettem.”

Jago feleségét, Emiliát, Desdemona barátnőjét, lelki társát játssza a darabban, aki akaratlanul lesz egy gyilkosság okozója.

„Több úton indultam el a szerep felé. Nem volt egyszerű munka, lett is belőle valami nagyon bonyolult. Legalábbis remélem. Az előadásnak komoly sikere van. A drámairodalom egyik különleges szerepe Emilia. Ő adja Jago kezébe Desdemona elvesztett kendőjét anélkül, hogy tudná, mit indít el ezzel. A gyilkosságot nem ő követi el, mégis bűnösnek érzi magát. És áldozat lesz ő is. Jagót, a férjemet Kovács Lehel játssza. Nagyon magas a tesztoszteronszintje. Szerbiai magyar, ezért mondom, hogy szerb atombomba.”

Martin Šulík filmje, A nyúlfülű férfi nemrég a legjobb rendezés díját nyerte Varsóban. Felméri Cecília rendezése, a Spirál ugyanott az elsőfilmes kategóriában kapott elismerő oklevelet. Az előbbi alkotás főhőse egy nyúlfüleket növesztett, idősödő férfi, aki meghallja mások titkos gondolatait, az utóbbié pedig egy középkorú horgásztógondozó, aki körül varázslatos dolgok történnek.

„Luxemburgba hívtak nemrég egy fesztiválra azzal a kedves megállapítással, hogy a jelek szerint szerencsét hozok a rendezőnek, aki szerepet ad a filmjében. Én csak mosolyogtam ezen. Luxemburgba azonban nem utaztam el, mert a színházban, a Covid miatt, senki nem örült a meghívásomnak. A Spirálban Bogdan Dumitrachétől mindenesetre sokat tanultam. Mindig csodáltam a román színészeket. Olyan természetességgel mozognak a kamera előtt, hogy nem győzöm csodálni őket. Nagyon élveztem, hogy ott áll előttem valaki, aki által továbbfejlődhetek a filmszínészet terén. Figyeltem, hogyan lazítja le a mimikáját, és hogy semmit nem artikulál túl. A nyelv sem volt akadály köztünk, olyan szinten éreztük egymást. A krimit gyermekkorom óta szeretem. A legszívesebben egész nap azt néznék. Ha ecset van a kezemben, a háttérben Colombo nyomoz. Ismerem az összes történetét fejből. Megnyugtat, ha hallom őt. Ervin mindig nevet ezen. Columbót nézel, miközben festesz? Akkor jól vagy, ugye? Igen. A félelem a forgatáson tört rám. Erős macska- és madárfóbiám van. A Spirálban ott ült az ölemben egy macska, amit egészen addig elképzelhetetlennek tartottam. A filmért mindent megteszek, hiszen feladatot kell teljesítenem. A bemutatásra váró Kryštof című cseh filmben egy tehén nyálazott össze. Nem is értem, miért kell nekem mindig állatokkal forgatnom? Az összes félelmemet le kellett küzdenem. A Spirálban egy galambot kellett kihessegetnem a házból. Amint megláttam az idomár kezében, szégyellem, de sírva szaladtam az ajtóhoz, hogy azonnal engedjenek ki. Gyerekkoromban megnéztem Hitchcock Madarak című horrorját, azóta van ez. Egyszer rám szállt egy holló, és megtépett. Mondhat bárki bármit, úgy érzem, jogos a félelmem. De a filmbeli halastóban bátran úszkáltam. Igaz, búvárok vigyáztak rám. Sikongattak a barátnőim, hogy ők ugyan bele nem mentek volna. A tó felügyelője büszkén mesélte, hogy még rákok is vannak a vízben, mert olyan tiszta. Azoktól sem féltem. De hogy egy légtérben legyek egy macskával, vagy egy madárral, az ki van zárva.”

Filmben, pályakezdése óta az extrém, szélsőséges nőalakok találják meg. Nagyon az ínyére lenne már egy olyan figura, aki legalább egy kicsit hasonlítana rá. Közben szerencsésnek tarthatja magát, hogy nem a szőke, hosszú combú lányt kell játszania – folyamatosan. Bonyolult szerepeket osztanak rá. A Testről és lélekről Európa-díját és világsikerét követően majdnem két évig nem forgatott. Aztán fordult a kocka. Három ország filmesei látják el különböző feladatokkal. Most is egy szlovák thrillerbe hívták, márciustól pedig folytatódnak a Mellékhatások című sorozat felvételei. Nem is elégedetlenkedik. A járványhelyzet második hullámával járó szigorításokat pedig higgadtan fogadja.

„Amíg a családba nem kerül be a vírus, addig bizonyos fokig nyugodt vagyok. Ki kell beszélni a félelmeket, s akkor kevésbé munkálnak bennünk. Megszületett az öcsém kisfia októberben. Azóta csak egyszer tudtam hazamenni. Attól rettegek ugyanis, hogy nem jutnék vissza zökkenőmentesen Budapestre. Az viszont egyáltalán nem zavar, hogy bezártak a színházak. Megkönnyebbültem. Féltem az idősebb kollégákat. Ki vállalná a felelősséget, ha bajuk esne?”

Hogy mivel tölti Borbély Alexandra az elkövetkező, színház nélküli heteket?

„Szentesi Éva barátnőmmel, aki író, önálló YouTube-csatornát indítunk. Nagyon jó párt alkotunk mi ketten. Bármilyen témáról, amit a nézőktől kapunk, képesek vagyunk tartalmasan elbeszélgetni. Videók is lesznek a műsorban, de elsősorban nívós elmélkedések.”