Emma és a halálfejes lepke a 44. Magyar Filmszemlén – nagy siker Borbély Alexandra főszereplésével

Kedd este láthatta először a nagyközönség Iveta Grófová szlovák rendező Emma és a halálfejes lepke (Ema a smrtihlav) című drámáját, amely szlovák-cseh-magyar együttműködésben készült. A film tavaly nyáron Karlovy Varyban debütált, holnap, február 6-án kerül a magyar mozikba, nálunk pedig már tavaly ősszel láthatták a nézők. 

A történet 1942-ben játszódik Pozsonypüspökiben, ahol a saját hirtelen hatalmuk által megrészegülő Hlinka-gárdisták alapoan feldúlják a háromnyelvű közösség életét. A főhősnőt játszó Borbély Alexandra egy elhurcolt zsidó kolléganője kisfiát bújtatja, és folyamatos rettegésben él, mert egy gárdista (Milan Ondrík) szemet vetett rá. Emiatt szájára veszi a falu, szajhának tartják – de ez már egy másik szál.

A vetítést követő, Veiszer Alinda által vezetett beszélgetésen Borbély Alexandra elmondta, hogy ez a szégyenteljes korszak ma is alig kerül szóba az iskolai történelemórákon, de az érintettek sem szívesen beszélnek róla. Saját családjában is tabutémának számít, 80 éves nagymamája például csak annyit kérdezett tőle, hogy miért vállalt el egy ilyen nehéz szerepet. 

A színésznő szerint Csehországban és Szlovákiában is másként fogadta a közönség ezt a kibeszéletlen traumákat feszegető történetet, a magyar átlagnézők pedig egyáltalán nem ismerik a történelmi hátteret, ezért nagyon kíváncsi a reakciókra.

Magyarországon nem kapott állami támogatást a film, miközben egy tucat díjat zsebelhet be

A Nemzeti Filmintézet a koronavírus-járvány miatt felgyülemlő egyéb projektek csúszására hivatkozva utasította el az alkotók pályázatát. Végül a csehek mentették meg a filmet, mondta a filmszemlés beszélgetésen a rendkívül diplomatikus magyar producer.

Az Emma és a halálfejes lepke egyébként „pont a legjobbkor“ került mozikba. A sors fintora által az alkotók eredeti szándékán túl azt is megmutatja, hogy a történelem folyamatosan ismétli önmagát, és az emberiség nem képes tanulni saját hibáiból. Jelenleg egy olyan országban élünk, ahol a kultúra „csakis szlovák lehet, és semmilyen más“. Ahol a kulturális minisztériumot egy rendkívül sötét asszony vezeti – és evidens, hogy minél sötétebb valaki, annál magabiztosabb.

Ennek fényében (is) igazi hőstett, hogy Szlovákia ezt a filmet nevezte Oscar-díjra. (Nem került fel a shortlistre, de ez legyen a döntnökök szégyene.) A szakmai megtámasztás viszont pont a budapesti premier napján érkezett: 

az Emma és a halálfejes lepke 12 kategóriában kapott jelölést a Slnko v sieti (Nap a hálóban) nevű fórumon, amely hazánk legfontosabb filmszakmai díja, a Szlovák film- és televíziós akadémia szervezésében. Ennél több, tizennégy jelölést csak a Vlny (Hullámok) kapott, amely legalább annyira cseh, mint amennyire szlovák produkció.

A legjobb rendezés Slnko-díjáért hárman versenyeznek: 

Iveta Grófová, Jiří Mádl (Vlny) és a kassai Kerekes Péter, a Wishing On a Star rendezője – erről a besorolhatatlan filmről mi is sokat írtunk az elmúlt időszakban. 

Érdekesség, hogy a legjobb forgatókönyv díjáért ugyanez a három alkotás van versenyben, csakúgy, mint a legjobb operatőr Slnko-díjáért: Martin Kollár (Wishing…) Martin Štrba (Emma…) és Martin Žiaran (Vlny). A Slnko v sieti legtöbb kategóriákban mindössze három jelölt van, de néhol csak ketttő. 

A legjobb női mellékszereplő akár a komáromi Bandor Éva is lehet az Emma és a halálfejes lepkében nyújtott alakításáért.

Az utóbbi tíz évben példásan összedolgoztak a szűkebb régió filmesei. Több magyar független, állami támogatást nem kapott produkciót a pozsonyi Prikler Mátyás rendező-producer cége mentett meg, mert ők kaptak szlovák támogatást az ígéretes forgatókönyvek alapján. Így készülhetett el például a Hatalom című film is, amely szintén látható a héten a Filmszemlén, és amelyért Hajdu Szabolcs a minap a magyar kritikusoktól megkapta a legjobb férfi főszerepolőnek járó díjat. Meglehet, hogy 2024 volt a nívós magyar-szlovák-cseh filmes koprodukciók utolsó éve, és innentől jön a lejtmenet. De bárcsak tévednék...