Harmadik alkalommal tüntettek a kormány ellen Dunaszerdahelyen (FOTÓK)

Az első felszólaló Michal Deraj, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal volt vezetője, egyben környezetvédelmi szakember szlovákul és magyarul is elmondta beszédét. Megosztotta, hogy ő már 1989-ben is felszólalt ugyanitt, akkor abban a reményben, hogy hamarosan egy haladó, fejlett országban élünk majd, amely jobb jövőt biztosít minden állampolgára számára. Nem így történt, úgy látja, hogy mindezt a fejlődést gátolja azonban a kapzsiság, a manipuláció, a korrupció, a hamisság. Elmondta, hogy a világ nem jó irányba halad, kiéljük a Földet, mindenütt jellemző, hogy hatalmi érdekek mentén, de a környezetvédelmi szempontok hátrányára hoznak döntéseket. 

A második felszólaló Tóth Lali, az NFG klub egyik vezetője volt, aki aláhúzta: „Én a fejlődésben hiszek!” Beszéde központi témájának kérdése abban állt, miért nem tapasztaljuk Szlovákiában a technikai fejlődést, az orvostudomány előrehaladását és a társadalmi fejlődést? Felsorolta, hogy szerinte a fejlődést a polarizáció, a széthúzás, a verbális és nonverbális agresszió, hazugságok, a túlárazott, átláthatatlan közbeszerzések hátráltatják. „Régen a legöregebbek, a legtöbbet látottak és a legbölcsebbek irányították a közösségeket. Most azok vannak hatalmon, akik a leghangosabbak, és akik a leghihetőbben tudnak hazudni, eladni a saját igazukat. Ez így nem fejlődés!” Majd azzal folytatta, össze kell szedni magunkat, el kell gondolkodnunk – gyűlölet nélkül, indulatok nélkül, és megérteni, hogy sokfélék vagyunk. Kitért a múlt héten Pozsonyban történt, magyarellenes, késes támadásra is: „Egy fejlett országban is megtörténhet az, ami múlt héten nálunk történt, valakit késsel fenyegetnek, csak azért mert más az anyanyelve, ám ott azonnal a kisebbség védelmére kel a politika, nem pedig kussol, mint nálunk! Itt a politikai felelősségvállalás a parlamentben maximum egy poénon belül hangozhat el. Nem engedhetünk a gyűlöletnek, nem élhetünk úgy, hogy a fővárosban, de az ország bármely más városában is félnünk kelljen a „sajátjainktól”. Igen a sajátjainktól, hiszen ők ugyanazon államnak a polgárai, mint mi magunk!” Majd azzal zárta, hogy a fejlődéshez, kell egy új irány, mert ez a kormány, teljesen képtelen rá, hogy: „ezen álmaimat valóra váltsa, hogy az országot a fejlődés ösvényén tartsa, még a stagnálással is gondban van.”

Harmadikként Jaroslav Spišiak volt országos rendőrkapitány, országgyűlési képviselő (PS) szólalt fel, aki a napjainban közkedvelt jelszót kölcsönözte: „Tegyük újra naggyá Szlovákiát.” Szlovákia, a tátrai tigris becenevet jogosan érdemelte ki a kétezres években, ez mára teljesen eltünt, minden területen. „Ilyen rossz mint most, még sose volt”, itt arra célzott, hogy a kormány a nagypolitika területén Kelet irányába fordult és ez a legrosszabb, ami történhet. Felsorolta, hogy a rendőrség berkein belül mit tapasztal, a vádlottak, akik kifosztották az országot, most a legmagasabb politikai tisztségeket töltik be. A képviselők, akik a parlamentben ülnek nem tudják miről szavaznak, a parlament sokszor határozatképtelen, a rendőrség munkájának színvonala rohamos csökken. Majd azzal zárta, ha demokráciát, egyenlőséget és normális életet akarunk, sokat kell beszélgetni és elmondani másoknak is, mi zajlik a politikában, lassan, érthetően, határozottan, indulatmentesen.