Szabadon, tele pozitív energiával

Nem most áll először egyedül a színpadon Gubík Ági. Tabutémát sem először boncolgat közönség előtt. A kései gyerekvállalásról azonban még senki nem beszélt előtte regény alapján készült előadásban. Szerelmünk, Sisi című monodrámájának, amelyet Nógrádi Gábor írt Erzsébet királynő életének utolsó órájáról, a Spinoza Színház adott otthont. A gyermekként megélt traumákról, tragikus jelenségek lélektani és szociológiai mélységeiről szóló Nem, nem, köszönöm! című Egressy Zoltán-művet a KuglerArt Szalonban mutatta be. A Fejős Éva regénye nyomán készült, egy negyvenkilenc éves nő babavárásáról szóló Bébi. Bumm! a Hatszín Teátrum repertoárját gazdagítja.

Az ilyen egyszemélyes darab mindig óriási feladat elé állítja a színészt. Akkor mond rá igent, ha az anyag mélyen megérinti őt. Ez történt most is?

Amikor elolvastam a regény színpadi átiratát, azonnal megtetszett a történet. Ez volt az első löket. Tudtam, hogy sok lehetőséget kínáló anyagot tartok a kezemben. Ugyanakkor az is vonzó volt benne, hogy én, aki inkább komolyabb fajsúlyú darabokat játszom, úgy gondoltam, végre egy mű, amelyben a humoros oldalamat is megmutathatom. Plusz egy egészen különös játékosságot. Nem is monodrámaként szerepel a Teátrum műsorán ez az előadás, hanem mint one woman show. És valóban egy másfél órás show-t kell lenyomnom. Tudom, hogy ez Fejős Éva története, de ott és akkor úgy kell előadnom, mintha rólam szólna. Hogy én vagyok az a majdnem ötvenéves nő, aki megszüli a gyermekét. És ez volt a második nyomós oka annak, hogy miért vállaltam el a szerepet. Ez ugyanis olyan kérdés, amelyről beszélni kell. A társadalom nem kezeli jól, ha valaki korosabb fejjel vállal gyereket. Ennek  realitását azonban nem léphetjük át. Nem kell megijednie senkinek, ha már elmúlt huszonéves, és teherbe esik. De még az is tetszik az anyagban, hogy nem tör pálcát senki felett. Azokat sem ítéli el, akik esetleg úgy gondolják, hogy a munkájuk, a karrierjük miatt nem fér bele a gyerek az életükbe.
 
A könyvből kiderült: sokáig a szerző sem gondolt az anyaságra.

Annyira színes és pörgős volt az élete, hogy úgy gondolta, neki nem fontos a gyerek. Nem támadt fel benne az anyai ösztön, az anyai vágy, az anyai érzés. Lehet bármilyen erős a szülői nyomás, a társadalmi elvárás, sokan úgy tartják, ők nem alkalmasak vagy nem hivatottak az anyaságra. De vannak olyanok is, akik későn döbbennek rá, hogy mégis szeretnének gyereket. Azzal sincs baj. Minden jó. Elvégre magánügyről beszélünk. Nem vagyunk egyformák.
 
Pályatársai, Nagy-Kálózy Eszter és Schell Judit főiskolás korukban szültek.

Én is fiatalon lettem anya. Ádám fiamat huszonöt évesen szültem. Már akkor úgy éreztem, érett vagyok az anyaságra, abszolút készen álltam rá. Néha el is csodálkozom azon, hogy nem szültem több gyereket. Ádámmal ugyanis nagyon könnyen vettem az akadályokat. Van, akinek rengeteg problémával kell megküzdenie.
 
Éppen ezért mindig későbbre tolja a gyermekvállalás időpontját.

Ő a halogató típus. Szeretne babát, de majd később. Valamikor. Én nem hezitáltam. Belevágtam.
 
Mint most, a harmadik monodrámájába. Vannak kollégái, akik kimondottan szeretik ezt a műfajt, hiszen nem függenek senkitől,
kezükben az előadás, nem kell végszóra várni, még improvizálhatnak is, ha úgy tartja kedvük. Partner híján senkit nem zavarnak meg vele. Mások épp emiatt ódzkodnak az egyszemélyes daraboktól. Számukra a színház társasjáték, partner nélkül nem érzik magukat komfortosan a színpadon. Nincs tekintet, amelyből elrugaszkodhatnának.

Öt perccel a kezdés előtt én is mindig átkozom magam, hogy miért vállaltam el, miért hagytam magam rábeszélni, miért vagyok újra ebben a helyzetben, hiszen én ezt nem is szeretem, sőt utálom, mert borzasztó nagy felelősséggel jár. Partnerrel játszani sokkal jobb. Valami miatt mégis megtalálnak ezek a lehetőségek. Nem fejtettem még meg az okát, hogy miért van ez így.
 
Ilyen esetben duplán partner a néző.

Itt például ki-kiszólogatok hozzá. A Sisiben nem volt ilyen. Itt most vannak helyzetek, amikor kifejezetten hozzájuk beszélek.

Mi teszi igazán izgalmassá a játékot?

Hogy több karaktert megszemélyesíthetek. Vannak fiktív figurák, akikkel beszélgetek, akik tanácsot adnak bizonyos szituációban. És a rengeteg színpadi helyzet! Fejős Éva a könyvben is sokat emlegeti a párját. Én meg is jelenítem őt. Vártam is, hogy találkozhassak vele a bemutató után. Akkor láttuk egymást először. Évát a plakátfotózáson ismertem meg, egy hónappal a bemutató előtt. Szerintem pont olyan, amilyennek a színpadon ábrázolom őt.
 
A párja is ezt mondaná?

Nagyon nagy bók volt a részéről, hogy elárulta, az előadás alatt végig úgy érezte, mintha fél évet töltöttem volna a társaságukban. Nem értette, honnan ismerem olyan jól Éva mozdulatait, reakcióit. Mit mondhatnék erre? Hogy a sorok között így jelent meg előttem, ilyennek láttam?

A fotózás során sem kémlelte őt, hogy megjegyezze egy-két tipikus gesztusát?

Nem akartam mindenáron hasonlítani rá. Épp ellenkezőleg. El akartam kerülni, hogy egy kicsit is hasson rám. Nem az lett volna a helyes irány. A stílusát így is elcsíptem. Hogy milyen ruhákat hordhat. Mondtam is a jelmeztervezőnek, hogy biztosan szereti a farmert és a bőrdzsekit. És tényleg! A bemutatóra is bőrdzsekiben jött. Kitaláltam, hogyan öltözködik. Ilyesmire ráérez egy nő. A lazaságával is így voltam. Azt is megéreztem. És a humorát, az öniróniáját. 

Nemcsak a nőknek, a férfiaknak is üzen a darab. Bátorságra buzdítja őket, hogy tartsanak ki, ne adják fel, próbálkozzanak, ha miattuk kell tovább várni a gyermekáldásra.

Igen, erről is szól a történet. Elsősorban mégis talán a nőket biztatja, hogy ne várjanak sokáig a tökéletes partnerre, a megfelelő pillanatra vagy az egzisztenciális tökélyre, mert nagyon gyorsan ketyeg a biológiai órájuk. De a darabból áradó óriási optimizmust is fontosnak tartom, hogy ehhez ilyen humorral, lendülettel is hozzá lehet állni. Mert az élet szép. Nekem attól jó a darab, hogy ezt sugallja, és hogy nem titkolja, milyen csacskaságokra képes egy nő a terhessége alatt. Ennek az egésznek a báját, a törékenységét is megmutathattam.
 
Fia, Ádám már egyetemista.

Húszéves.
 
A darab hatása alatt nem gondolt esetleg arra, hogy…

… van még négy évem a negyvenkilencig? Én már nagymama is lehetnék. Anya és nagymama egyszerre. Vannak ilyen történetek a családunkban is. Igen, még abban a korban vagyok, amikor szülhetnék. A próbaidőszak alatt egyébként többször is álmodtam arról, hogy Ádám még kisbaba, én meg szoptatok. Feltört bennem ez az érzés. Beindított bizonyos gondolatokat. Én tényleg nagyon lazán éltem meg a terhességet, a szülést, a kismamaságot. Stressz nélkül, könnyedén vettem az akadályokat. De ha Ádám nem akart volna jönni, talán nem is született volna gyerekem. Eddig ugyanis csupa olyan férfit vonzottam, akik nem gondoltak családalapításra. Arra pedig, hogy akár egyedül is vállalok gyereket, egyáltalán nem gondoltam. De mondom, nem is volt olyan párom, aki az anyát látta volna bennem. Csak a nőt.
 
Az ízig-vérig nőt, aki elkápráztatja őket, akit csodálni lehet.

Ha most jönne valaki, aki az anyát is látja bennem, könnyen rá tudna beszélni, hogy szüljek neki.
 
A Bébi. Bumm! előadása után hogy érzi magát? Mint aki bizalmasan közölt valamit a nőtársaival?

Brutálisan kifáradok. Nemcsak lelkileg, fizikailag is kimerít a darab. Csurom víz vagyok a paróka alatt. Meg a rengeteg szöveg, öltözés. Egyébként pedig nyugalommal tölt el, hogy nekem már húszéves fiam van. Nincs semmi stressz vagy állandó lelkifurdalás, hogy Úristen, nem én altatom őt otthon. Jó időszak ez most az életemben. Fiatalnak és energikusnak érzem magam, közben minden értelemben szabad vagyok. Esténként nem is kell hazasietnem. Ezért is jó, hogy fiatalon szültem. De hogy konkrét választ adjak a kérdésre: nagyon sok pozitív energiát tudok átadni a közönségnek.
 
Azt is elmondhatja: teljes mértékben a kezében az előadás.

Igen, még a színpadot is én rendezem be a játék során. Csak a hang és a világítás nem tartozik rám.
 
Rövid idő alatt elsajátította az egyszemélyes előadás műfaját.

Ha egyedül játszom, nem kell attól tartanom, hogy mi lesz, ha megbetegszik a partner. Ha nincs partner, és én egészséges vagyok, nem marad el az előadás. A Sisivel és a Nem, nem, köszönöm!-mel színészileg túléltem a járvány időszakát. És a túlélést fogja jelenteni a Bébi. Bumm! is, ha az energiaválság miatt bezár a színház. Ezzel utazhatok, bárhol játszhatom. Vidéken is. Mivel nem egy húsz-harminc szereplős darab, még haza, Szlovákiába is elvihetem. Ha netán úgy hozza a helyzet, ez lesz az én megélhetési mentőövem.

A szerző a Vasárnap munkatársa