Sárból halászott gyöngyszemek

Katika balladába illő, nehéz terheket cipelő cigánylány. „Sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették.” Nem hagyja magát. Megbántják, megalázzák, földbe tiporják, de talpra áll, megrázza magát, és megy tovább. Az az ember, akit minden vesztesége előbbre visz. Minél inkább tapossák, annál erősebb. Mint a fű. Cigánytelepen nőtt fel, mert az anyja, fehér asszony cigányhoz ment feleségül. Sárból tapasztott kunyhó, kukoricacsutka tetővel. Esőben beázott, szétfolytak a falak. Hat gyerek született a házba. A Csirkefogú Gyuszi, Katika, akit Lidinek vagy Rottyosnak becéztek, Ernő, akit apja után mindenki csak Albertnek hívott, egyedül a testvéreinek volt Bika, erejénél fogva, őt követte a sorban a szellemileg fogyatékos Hajnalka, az angolkóros Tibike, és utolsóként Ilonka. Bútor nem volt a sárból rakott konyhában, csak egy sparherd, egy ágy meg egy asztal. A ruhák kifeszített madzagon lógtak, a gyerekek dücskökön aludtak. Négy farönkre szegelt, szalmával megszórt léceken. Katika és testvérei nem a Füstös képek szereplői, bár kétségtelen: jöhettek volna akár Lakatos Menyhért világából is. Cigánysorsok itt is, ott is. Tristan Schwartz Katika cigányélete című regényének alakjai itt lüktetnek a jelenben, szemmel látható, sőt elérhető közelségben. Drámájuk emberi dráma, áthatolhatatlan világukat különös misztikum övezi, miközben csak szokások, hiedelmek, nemzedékről nemzedékre örökített, egyszer lenyűgöző, máskor kegyetlennek tűnő hagyományok páratlan elegye.

Katika sorsa már a cigánytelepen eldőlt. Édesanyja korán meghalt, apja, komái biztatására, újra megnősült. Új asszonya azonban pokolt vitt a házba. Nem volt más, mint gonosz mostoha. Ernő intézetbe került, onnan meg a javítóba, Csirkefogú Gyuszi a fiatalkorúak börtönébe, Katika vályogvető cigányokhoz, hogy őrizze a vályogot. Igazi élete tizenhárom évesen kezdődött, amikor vidékről Pestre utazott. Segédmunkás lett, malterkeverő. Közben elvégezte a nyolc általánost, gyors- és gépírást tanult, pénze volt, házat vett. Átverték, lopásba keveredett, egy év két hónapra elítélték, fiatalkorúak börtönébe zárták.

Katika persze úgy mondja el mindezt Tristan Schwartz könyvében, hogy öröm olvasni. Színesen mesél. Élvezetesen. „Stílusa” van. Remek beszélőkéje. A regény értékét természetesen az író adja meg. Tristan Schwartz úgy illeszti egymás mellé Katika történeteit, a sárból kihalászott gyöngyszemeket, hogy az első oldaltól az utolsóig azt a hatást kelti, hogy ott ül velünk szemben, s előttünk megy egyik szavából a másikba. Mesélésének bővizű folyama van, itt minden történet nagy erővel tör fel a mélyből, zubogva, habosan ömlik a másikba, s minden sarával-piszkával hömpölyög tovább egyre szélesebb és vadabb medret ásva. Lorca cigányai élnek hasonló szenvedéllyel, kínnal és gyönyörrel, mint Tristan Schwartz Katikája. Őket más korban, más világban érik hasonló bajok, hasonló örömök, ám a sorsuk közös tőről fakad. Katika, szabadulása után, 3 600 forinttal kezdi elölről az életét, mert jól dolgozott odabent. Aztán bekerül az Egyesült Izzó üvegrészlegébe, és azt hitte, megfogta az Isten lábát. És ahogy ott végezte a munkáját, dik, egyszer csak belépett az ajtón egy bőrdzsekis manus, papírral a kezében, és első látásra beleszeretett. Annak ellenére, hogy igazából nem is volt jóképű, sőt kancsalított, hiányzott pár foga, vagánynak látta. Magyar férfi volt, nős ember két gyerekkel. De megszerette. Az övé lett. Bár ne lett volna! Mert „eleinte” csak gyilkolta őt a Győrfi Laci. Vagy tizenöt évig verte. Egyetlen szerencséje az volt, hogy sokat ült börtönben. Mert nyugta csak akkor volt tőle. Féltékenységi rohamaiban kékre-zöldre püfölte.

Tristan Schwartz finom érzékkel tálalja a történetet. Remek kártyajátékos. Tudja, mikor kell kivágnia az adu ászt. Úgy szövi, úgy tálalja az eseményeket, hogy az olvasó ne bírja letenni a könyvet, vagy ha mégis, felfokozott izgalommal vegye újra a kezébe. Katika terhesség nélkül válik anyává, párja börtönbe kerül. Nem sokkal az esküvőjük után elkezd sikkasztani a magyar fiú. Ügyesen csinálja, egyszer mégis lebukik. Börtönbeszélők, családsegítő hivatalok. Katika nem adja fel. Katika szeret, Katika gyűlöl, Katika nyűglődik, Katika szárnyal. Az ő élete már nagyot nem fordul, az ezermillió százalék, mondja. Boldog már nem nagyon lesz, szíve vágya csupán annyi, hogy szülessen pár unokája, és ne legyen betegebb annál, mint most.

Tristan Schwartz (jelenleg) Dublinban élő magyar író. A kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb egyénisége. Harmadik regénye, a Katika cigányélete az idei könyvhét páratlan csemegéje volt. Igazi remekmű. Jorge Amadót habzsoltam így kamaszkoromban. Felnőtt fejjel Márquezt falom ekkora étvággyal. Fiatal író, nagy tehetséggel. Szíve van, lelke van, kiforrott stílusa, varázsos írói világa. Katika nem a fantázia szüleménye. Katika él, van, ez a könyv az ő élete. Baráti alapon elmesélve.