A víz alatti világ vonzásában

Nagyszüleit a történelem vihara sodorta Gútáról a Békés megyei Kondorosra, ő Máltán és Thaiföldön kezdett búvároktatóként, aztán egy kaliforniai búvárboltban talált állást, közel a Los Angeles-i stúdiókhoz. Az oda járó kaszkadőrök révén került be jeles alkotásokba, az Avatar második részében pedig már biztosító búvárként szerepelt. A jövőre startoló harmadik részben, alcímén a Tűz és hamuban is szükség volt rá, sőt a következő, már dobozban levő epizódban is. Kate Winslet és Sigourney Weaver után pedig Simu Liuval, a kínai származású kanadai sztárral dolgozott.

James Cameron, az Avatar és a Titanic Oscar-díjas rendezője nemrég ünnepelte 70. születésnapját. Ott volt a meghívott vendégek között?

Lemaradtam a partiról. Épp hazautaztam Budapestre, rokonlátogatásra Komáromba, és átmentünk Gútára is, ahol egykor a nagyszüleim éltek. Gútán többször jártam már. Szép az a környék. Nagyon tetszik. Ha arra járok, mindig megfordul a fejemben, mennyire tudnék én ott lakni. Most elmentünk a vízimalomhoz, három felnőtt, a testvérem, az unokatestvérem és én, valamint hat gyerkőc. Köztük a fiam, Enzo, aki már tíz és fél éves. Egy hónapot töltöttem otthon, azalatt Cameronnál összejött a csapatunk, színészek, kaszkadőrök, vízi biztosítók, és buliztak egy nagyot. Murphy törvénye. Tavaly is épp akkor hívtak a Mission Impossible-be, hogy tanítsam be a fő színészt, amikor utaztam haza. Így ment el mellettem egy nagy lehetőség.

De az Avatar Oscar-díja után, amelyet a speciális látványvilágért kapott a film, ott volt a nagy összejövetelen. James Cameron önt is meghívta.

Kibérelte a Los Angeles-i Természettudományi Múzeumot, ott zajlott az ünneplés. Nagyon jó parti volt. Ott hosszasan beszélgettem vele.

Óriási álmokat szövögető rendező, írják róla az amerikai lapok.

Megszállott zseni. Megjelenik valami a fejében, és addig megy, amíg azt le nem vetíti. Fantasztikus dolgok születnek meg a képzeletében, amiket meg akar mutatni.

A filmművészet forradalmára. Ez kétségtelen.

Elég megnézni a technológiát, amit az Avatarban használtunk.

Lehet, hogy a filmes technikák jobban foglalkoztatják, mint a történet elbeszélése?

Ebben nem vagyok biztos. Inkább azt mondanám: amit kitalál, ahhoz kreál technikát. Mérnök. Már gyerekkorában különböző eszközöket konstruált. A technika azért kell neki, hogy megvalósítsa az álmait.

Állítólag már negyven évvel ezelőtt a mesterséges intelligenciáról beszélt.

Igazi csodagyerek volt, azt tudom. Ausztráliában láttam egy róla szóló kiállítást, és már ott is feltűnt, hogy gyerekként olyan dolgokat fabrikált, akár egy kis mérnök.

Rajzaiból nemrég Párizsban rendeztek kiállítást.

Láttam a szkeccseit különböző víz alatti lényekről. Mindent lerajzol, hogy könnyebben el tudja magyarázni a munkatársainak, mire van szüksége a filmben.

Sok tehetséges embert ismerek, nyilatkozta, akik csak azért nem váltották valóra az álmaikat, mert túl sokat gondolkoztak.

Ez valóban így van. Az emberek hajlamosak túlgondolni, túlbonyolítani a dolgokat. Saját magukat beszélik le a legjobb kalandokról.

Ha van valami hasonlóság kettőjük között, akkor éppen ez. Ön sem hagyta szertefoszlani az álmait. Megvalósította, amit a fejébe vett. Mélytengeri búvár lett.

Én annak a híve vagyok, hogy ha van egy jónak tűnő ötletünk, azt próbáljuk ki. Ha nem jár sikerrel, jöhet egy másik ötlet. Inkább azt bánjam meg, amit csináltam, mint azt, amit kihagytam. Kameraman-operatőr a férjem. Gálaestet rendezett nemrég a szövetségük. Ott láttam meg Clint Eastwoodot. Odamentem hozzá, megszólítottam, és elkezdtünk beszélgetni. Nem vagyok szívbajos. Ha beugrik egy ötlet, végigviszem. Nem gondolkozom azon, hogy jó, vagy nem jó.

James Cameron első nagy olvasmányélménye A rejtelmes sziget volt, Jules Verne regénye, amely egy Csendes-óceáni lakatlan szigeten játszódik, ahol egy sziklabarlangba szorult tengeralattjárót találnak. Kilencéves korában már ez is alaposan megmozgatta a képzeletét. Az ön életére mi volt ilyen elementáris hatással? Mi sodorta a búvárkodás felé?

Rám Piszkos Fred kalandjai voltak nagy hatással. Később pedig Luc Besson filmje, A nagy kékség. A víz alatti világ vonz engem is, mint Cameront. Korábbi életünkben talán mindketten az Atlantisz lakói voltunk.

A Titanic forgatása alatt Cameron harmincháromszor lemerült a híres hajóroncshoz, de egy háborús német csatahajó, a Bismarck roncsairól is készített víz alatti felvételeket.

Nagyon érdeklik őt a hajóroncsok, a tengeralattjárók, szeret egyre mélyebbre merülni. A régi főnököm a búvárboltból mellé is szegődött párszor, amikor lemerült a Titanichoz. Két filmben dolgozott vele. Volt is a boltban egy háromdecis műanyag pohár, amelyet magukkal vittek a tenger mélyére, és a nagy nyomástól összement gyűszűnyi méretűre.

A 2000-es évek elején James Cameron szeretett volna eljutni a MIR vagy az ISS űrállomásra. A NASA felajánlotta neki, hogy elviszi őt a világűrbe, végül mégsem ment el, mert nem álltak volna meg az űrállomáson. Ez volt a szerencséje. A Columbia Raketoplan ugyanis, amellyel repült volna, útközben felrobbant, és mind a hét utasa életét vesztette. 

Erről nem tudtam, de örülök, hogy megúszta. Szerencsés csillagzat alatt született.

A saját maga által tervezett egyszemélyes, mini tengeralattjáróval 2012-ben lemerült a földkéreg legmélyebb pontjára, a Mariana-árok aljára.

Mert amit ő a fejébe vesz, abból nem hagy. Az életvitele is különleges. A feleségét követve ő is vegán lett. Szója- és lencseföldjeik vannak. Igazi farmerek.

Az Avatar Oscar-díja mekkorát lendített az ön szakmai megítélésén?

Biztos, hogy segít a továbbiakban. Már most érzem, hogy kapukat nyitott előttem. A világ egyik legjobb vizes filmjében dolgoztam, és nem is egy, hanem három részében.

A forgatókönyvírók hollywoodi sztrájkja, amelyhez aztán az egész filmes szakma csatlakozott, nagy gubancot okozott az életében?

Szerencsére nem. Van ugyanis nekem egy másik elfoglaltságom is. Ékszereket tervezek és készítek. Főleg azokból a „kincsekből”, amelyeket a tenger mélyéről hozok fel. Azokat a kollégáimat, akik csak a kaszkadőrségből élnek, eléggé megrázta a sztrájk. Az anyagi kiesést mindenki megérezte. Nekem különösen jól jött, hogy van egy másik bevételi forrásom is.

S azóta, hogy újra forognak a filmek, milyen alkotásokba hívták?

A Marvel Stúdió újabb produkciójában, a Madame Webben Bostonban dolgoztam ugyanazzal a szuper csapattal, mint az Avatarban. Aztán bekerültem a 911-Texas és a Direkt terápia című sorozatba is. És én voltam az oktatója Simu Liunak, aki a Barbie című filmben is szerepelt.

Nehéz dolga volt?

Nagyon igyekezett. Látni lehetett rajta, hogy élvezi, és jól megy neki. Búvárkodásban ő volt a legkevésbé tapasztalt a stábban, de amikor látta, mekkora odaadással dolgoznak a többiek, úgy összekapta magát, hogy a forgatás végére ő lett a legjobb barlangi búvár.

A merülés során lát némi különbséget férfiak és nők bátorsága között?

A csajok kicsit jobban odafigyelnek arra, hogy mit mondok nekik, a fiúk pedig nagyobb önbizalommal állnak ki. De hogy ki az ügyesebb a vízben, arra nincs válaszom. Embere válogatja. Michelle Rodriguez, akivel az Avatarban dolgoztam, olyan vagány csaj, hogy szinte semmire nem kellett tanítani. Ha azt hallotta, hogy most, már ugrott is a vízbe.

Búvárkaszkadőrként milyen filmről, milyen lehetőségekről álmodik?

Nem is tudom, vágyom-e még nagyon veszélyes kalandokra, az eddiginél nagyobb mélységre. Inkább azt szeretném elhitetni az emberekkel, hogy búvárkodni csodás érzés. Azt a fajta súlytalanságot, amit a víz alatt tapasztalok, azt a fajta lebegést csak az űrhajósok ismerik. A madár repül olyan szabadon, mint ahogy én úszom a mélyben. A búvárkodás bizonyos fokig megváltoztatja az embert. Teljesen más szemmel néz a világra, könnyebb szívvel éli az életét, nyitottabb lesz a lehetőségekre. Olyan filmben szeretnék legközelebb dolgozni, amelyik ezt az üzenetet közvetíti. Hogy nem a mélység miatt lenyűgöző ez az egész, hanem a víz alatti világ miatt, ahol minden élőlény békésen elvan. Így kellene élnünk nekünk, embereknek is.

A szerző a Vasárnap munkatársa