Prágai orgiát rendezett filmen

Dokumentumfilmesként végzett a prágai filmművészeti főiskolán. 1989 őszén bemutatott lélektani drámáját, a Gyávák idejét a világ rangos fesztiváljain díjazták. Cannes-ban ő lett az év legjobb debütáns rendezője. Montrealban nagydíjat nyert. Moszkvából a filmkritikusok elismerését hozta el. Věra Chytilová mellett ő lett a cseh film másik nagy női élharcosa. A kemény társadalombírálatairól híres, megfélemlíthetetlen alkotó. A bársonyos forradalom előtti Csehszlovákia pontos karikatúráját megrajzoló első játékfilmje után két évvel a Corpus delictivel állt közönség elé. Ezt követte két keserű komédia, az Adósok ideje és a Bestiárium, majd a Jan Saudek életéről készült erotikus vígjáték, A fotográfus. Bemutatásra váró munkája, a Prágai orgia Philip Roth, a Pulitzer-díjas amerikai író regénye nyomán készült.

Karlovy Vary idei fesztiválján a Cenzúra nélkül szekcióban vetítették első játékfilmjét, a ma is érvényes Gyávák idejét. Ez azt jelenti: semmi gondja nem volt a cenzorokkal?

Épp ellenkezőleg! A film forgatókönyvét 1987-ben hagyták jóvá, amikor még nagyon is szigorú cenzorok szűrőjén kellett átjutnia minden műnek. A forgatás 1988-ban zajlott, és a bemutatóra is a bársonyos forradalom előtt került sor. A jóváhagyás, az elfogadás több lépcsőfokát tette meg a film. A legutolsó lépcsőfok volt a legnehezebb. Előbb a barrandovi filmgyár alkotócsoportjának kellett igent mondania a filmre, utána került az igazgató asztalára, aztán a Csehszlovák Film Központi Igazgatóságára, de az már minisztériumi szinten működött, majd a párt központi bizottságából mondta ki a verdiktet egy arra kijelölt elvtárs. Számunkra ő volt a legveszélyesebb személy. Tőle függött, milyen sorsra jut az elkészült produkció. Hogy a mozikba kerül, vagy a dobozba, és a betiltott filmek listáját gazdagítja. A Gyávák idejét hivatalból egy olyan személy nézte végig, aki egyfolytában morgott, puffogott-paffogott, jobbra-balra forgott a székében. A film közepénél felállt, és azt mondta: sem tovább nézni, sem jóváhagyni nem fogja ezt a szocialistaellenes borzalmat. És ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy mit kell kivágnunk a filmből. Például Helena Vondráčková 68 után betiltott dalát, vagy azokat a mondatokat, amelyek a főszerepet alakító Ivana Chýlková szájából hangzanak el. Hogy: „Minden küzdelemnek van értelme, még az elvesztettnek is. Nem adhatjuk fel a harcot csak azért, mert elsőre nem győztünk.” Ez mérhetetlenül zavarta az amúgy is feldühödött elvtársat. Lázítónak nevezett. Azt mondta: hergelem a népet. Szerencsére volt egy ember, a filmet elbíráló alkotócsoport tagja, aki kiállt mellettem, pontosabban a Gyávák ideje mellett. Írásban tudatta a pártfunkcionáriusokkal, hogy finomítottunk a filmen, miközben egyetlen képsort sem vágtunk ki belőle. Nagy bátorság volt ez a részéről, de megtette. Így a film pontosan abban a formában került forgalmazásba, ahogy az a bizonyos elvtárs látta. Mindenütt telt ház előtt vetítették, 1989 őszén pedig már nem voltam érdekes a fejesek számára, hiszen az idő tájt már más dolgokkal voltak elfoglalva.

Huszonkilenc éves volt akkor. Nem kis kurázsira vallott, hogy a meglehetősen ellenszenves főhősnő alakjában az akkori társadalmat kritizálta.

Ma is sokaktól hallom, hogy a Gyávák ideje nagyon bátor alkotásnak számított akkoriban. Dana a történet kezdetén még visszahúzódó medika, hirtelen történik meg nála a magatartásbeli változás. Miután elhagyja a szerelme, erőt szív magába, és intrikus lesz, manipulátor. A Gyávák ideje tanulmány az eredendő rosszról, egy veszélyes karakterről, egy szörnyű társadalmi rendszerről.

Inspirálta valaki a forgatókönyv megírásában?

Édesanyám legjobb barátnője, aki gyakori vendég volt nálunk. Okos, szórakoztató, rokonszenves nő volt, tizenhét éves koromban a legféltettebb titkaimba is beavattam őt. Később rá kellett jönnünk, mennyit ártott anyámnak is, nekem is. Nem értettem, hogy lehetett ilyen, mi váltotta ki nála ezt a hatalmas jellembeli fordulatot. És kerestem a párhuzamokat az akkori társadalommal.

Emlékszem, Pozsonyban, a Fiatal filmesek fórumán is díjat nyert a film.

Voltak ott kellemetlen hangok is. A vetítés után többen is ideológiai szempontból támadták a filmet. Egyértelmű volt számomra, hogy a régi rendszert védték. Megkérdezték például, hogy honnan, miből van a főszereplőnek olyan nagy lakása. Ezt már Jean-Louis Manceau, a cannes-i fesztivál válogatóbizottságának a tagja sem bírta hallgatni, aki ott ült a nézők soraiban. Azt mondta: hozzá tartozik a közép- és kelet-európai régió, és be kell hogy vallja, rég nem látott ilyen jó filmet a környékbeli országokból.

Így jutott el a Gyávák ideje Cannes-ba, ahol elnyerte az egyik legrangosabb díjat.

Emlékszem, ez volt életem harmadik nyugati útja. Előtte három napot töltöttem Nyugat-Berlinben, és 1988-ban ugyancsak három napra kiengedtek Párizsba. Cannes óriási élmény volt számomra. Mindenki talált valami fontosat a filmben. A közönségtalálkozókon többen is jelezték, hogy a közvetlen környezetükben, sőt még a családjukban is van olyan ember, mint a filmbeli Dana.

Meg sem fordult a fejében, hogy kint folytassa rendezői pályáját? Nyilván lett volna rá lehetősége.

Gyorsan jött az első felkérés. Alighogy hazaértem Cannes-ból, már hívtak is Párizsból, hogy rendezzem meg a filmet francia színészekkel. Még egyszer ugyanazt? Nem érdekelt. És azóta sem bántam meg, hogy így döntöttem.

Kapott helyette egy jóval nagyobb lehetőséget: a nemrég elhunyt Philip Roth engedélyezte, hogy filmre vigye híres kisregényét, a Prágai orgiát, amely a hetvenes évek híres prágai bohémtanyájáról, az író, a műfordító, a kettős ügynök, majd börtönbe zárt Jiří Mucha baráti körének titkos éjszakai összejöveteleiről szól. Avatottabb rendezői kezekbe aligha kerülhetett volna a könyv.

A bársonyos forradalom után kezdtem el olvasni Philip Roth könyvét, korábban nem is olvashattam volna, hiszen nálunk minden műve tiltólistán szerepelt. A hetvenes években ugyanis, amikor rendszeresen járt Prágába, és jól ismerte az itteni helyzetet, külföldi kollégái körében anyagi támogatást szerzett Havel, Kundera, Klíma, Vaculík és még jó pár cseh író számára. Lelkesen olvastam a könyveit. A Prágai orgiát az édesanyám adta a kezembe. A történet két nap alatt játszódik le, főszereplője egy elképesztően érdekes egyéniségű nő, Olga, a vonzó küllemű lázadó, szemében fájdalommal és érzékiséggel, ám ami igazán izgalmassá teszi az alakját: a rendszerrel folytatott kettős játéka. Általa jut el a Jiří Mucha lakásában zajló, felfokozott hangulatú összejövetelekre Philip Roth, vagyis az ő alteregója, Nathan Zuckerman, a sikeres amerikai író. Ott ismerkedik meg aztán több érdekes egyéniséggel, akikről nem tudja, melyik oldalon állnak, és melyikük jelenti számára a valódi veszélyt. Két világ találkozik a könyvben. A szabad, idealista és a bizarr, cinikus valóság. Philip Roth mindezt nagyon finoman, érzékletesen írja le a Prágai orgiában.

Akárcsak Kunderát, Rothot is többször felterjesztették az irodalmi Nobel-díjra, de egyikük sem kapta meg. Kundera egyetlen művét engedte megfilmesíteni, A lét elviselhetetlen könnyűségét. Philip Roth hogyan reagált arra, hogy egy cseh rendező akarja filmre vinni a kisregényét?

Előbb egy ügynökségen keresztül, írásban kerestük fel őt. Három hónap múlva jött a válasz: Roth látni szeretné a korábbi filmjeimet, és kíváncsi, hogyan képzelem el a regény filmváltozatát. Megírtam neki. Egy hónappal később újabb levél jött tőle, amelyben napra és órára pontosan meghatározta, mikor vár a connecticuti házában.

Nyilván érdekelte őt a dolog.

Huszonegy éves volt a fiam, nálam sokkal jobban beszél angolul, őt kértem meg, hogy legyen a tolmácsom Rothnál. Sok mindenről beszélgettünk a nála töltött négy óra alatt. Amikor elbúcsúztunk tőle, közölte, hogy megadja a jogokat. Nekem viszont tudatnom kellett vele, hogy ez nem hollywoodi produkció lesz, vagyis nem tudunk annyit fizetni neki, mint amennyit megérdemelne. Nem baj, legyintett megértőn. Mire hazaértünk, már itthon várt bennünket a szerződési javaslat. Minden gyorsabban és egyszerűbben ment, mint amit megszoktam.

A forgatókönyvet illetően sem voltak különösebb elvárásai?

Azt mondta: a film rendezőjének szabadnak kell éreznie magát. Bízott bennem, ami rettenetesen jólesett. Egyetlen felvetése volt, hogy Zuckerman szerepére felkérhetném az Oscar-díjas Adrien Brodyt. Fel is kérném őt, ha lenne rá pénzünk, mondtam. Végül a kanadai Jonas Chernick kapta meg a szerepet, Olgát pedig a szentpétervári Kszenyija Rappoport játssza. Mindketten kiváló színészek.

Vannak egyáltalán mélyebb emlékei a hetvenes évek második feléből, amikor a Roth-regény játszódik?

Hogyne lennének?! Bennem még a hatvannyolcas események is élénken élnek. Gyűlöltem a Szovjetuniót. Annál is inkább, mert a nagyapámat 1937-ben, a sztálini perek idején kivégezték a szovjetek. Sokat tudtam a bolsevikok bűneiről. Otthon semmit sem titkoltak előttem. Az iskolában nehéz helyzetbe kerültem. Sokkal jobban beszéltem oroszul, mint az orosztanárnő, de vigyáztam, nehogy kiderüljön. Szándékosan követtem el hibákat, és hordtam haza a hármasokat. Nem akartam, hogy megtudják, orosz az édesanyám

Tudja már, mi lesz a következő filmje?

Egy karácsonyi vígjáték. Amikor felajánlották a témát, semmi kedvet nem éreztem hozzá. Kötelező romantika, az ünnepek meghitt hangulata, az az őrült forgatag! Tőlem mindez irtó távol áll. Érdekeltek viszont azok az emberek, akik számára valami egészen mást jelent a karácsony. A sztereotípiák helyett a valóság.

Gyanítom, mi lesz a vége.

Egy keserédes komédia. Már írom a forgatókönyvet.

A szerző a Vasárnap munkatársa