Párhuzamos világok – 27 méteren

Németh Ilona: 27 m, hanginstalláció, 2004. Ravasz Marián felvételeA morva metropolisz már csak azért is megkülönböztetett figyelmünkre érdemes, mert szellemisége és kulturális öröksége sok rokonságot mutat pl. Pozsony vagy Graz multikulturális sajátosságával. A helyi Művészetek Háza immár több évtizede, a Morva Galéria pedig az elmúlt másfél évtizedben vált fogalommá a cseh és a közép-európai régió művészeti életében. A brünni kiállítási intézményvezetők – így pl. a Morva Galéria napokban beiktatott igazgatója, Marek Pokorný – tudatosítják a régió négy országának művészeti egymásrautaltságát. Ennek jegyében fogannak a kiállítási koncepciók, így a szlovákiai művészek a cseh projektek állandó résztvevői, de ugyanez vonatkozik az osztrákokra is. A Művészetek Háza Klasse / Ateliér c. csoportos tárlatán éppen ez utóbbiak állítanak ki cseh képzőművész-hallgató társaikkal, a szlovákiai T. D. monogramista pedig a Morva Galériában prezentálja Költözködés és vészkijárat c. önálló kiállítását. Ugyanez a szemlélet jellemző a Morva Galéria rendhagyó, Láthatatlan okozat című kiállítás-sorozatára, amelynek kurátorai – Yvona Ferencová és Hana Petlachová – helyspecifikus hanginstallációk, akusztikus képek, hangzó szobrok, konceptuális zeneművek, zenei performanszok és akusztikus happeningek kivitelezésére szólították fel a művészeket. A művekben a vizualitás és a hang kapcsolata, annak új és árnyaltabb aspektusai játsszák a főszerepet, hogy a gyengén látók és a vakok is részesévé válhassanak ennek az izgalmas kommunikációnak. A felkért cseh képzőművészek – mint a somorjai At Home Galleryból is ismert Jiří Příhoda, valamint Petr Svárovský és Lukáš Rittstein – mellett a több éve hanggal és hanginstallációkkal dolgozó Németh Ilona is a sorozat egyik résztvevője lett. A talányos 27 méter című, a kiállítótér sajátosságát követő hanginstalláció péntektől tekinthető meg a brünni Iparművészeti Múzeum patinás 19. századi épületben. Németh Ilona számára természetes kihívás a hanggal való térbeli alkotás, művei már az 1990-es évek elején permanens próbatételnek vetették alá érzékszerveinket (így hallásunkat is), majd az évtized második felében a hang domináns, a nézőt aktivitásra serkentő tényezővé vált installációiban (Többfunkciós nő, 1996; Exhibition Room, 1998). Az ezredforduló éveiben készített művei – pl. a Pad (2000) és a Kód (2002) – már a hanginstalláció műfaját vállalták fel, minimális eszköztárral kiképzett vizuális keretet igénybe véve. Két másik hangra, hangfelvételekre építő műve – a Rész (2000) és a Lakáslátogatás (2001) – az interaktivitás elvét alkalmazta az alkotó és a művész közötti kommunikáció elősegítésére. E két ágra vezethető vissza Németh új installációja, amely Yvona Ferencová kurátorsága alatt készült el. A kiállítótér semleges padlóját a tájainkon elterjedt hajópadlómintás PVC váltotta fel, arra pedig három különböző színű, 27–27 méter hosszú pálya kontúrvonalai lettek felragasztva, s mindegyikhez 2–2 fülhallgató és hanganyag tartozik. Első látásra ez az installáció a szigorú szabályok és az elrendezettség vizuális kódja, a futópályák sárga, piros, zöld ívei révén reduktív műre utal, amit az üres tér érzete még jobban hatványoz. Ám a fülhallgatóban hallható hang révén több érzelmekkel, egyéni értékrenddel, objektivitásra törekvő szakmaisággal, szubjektív meglátások sorozatával tarkított magánvilág nyílik meg előttünk, amelyek teljes mértékben ellentételezik a felszín szabályosságát. A fizikailag befogadandó tér kiterjedése és a hangfelvétel egyensúlyba kerül, hiszen Németh a dunaszerdahelyi Sport utcában kimért 27 méteres utcaszakaszt ismerteti építésszel, mérnökkel, középiskolai diákkal, a városban néhány órát töltő finn üzletemberrel és a több éve ide telepedett cseh menyecskével, saját emlékeit és véleményét is beépítve. Az utca két oldalát járjuk be oda-vissza háromszor, részletes leírással, az egyéni és csoportos emlékezet számtalan jegyével tarkítva, itt-ott hangmontázs segítségével is, hogy a személyes emlékek (a nagymama hangja vagy egy népszerű sláger) hitelessé váljanak. Ehhez társul az utca természetes zaja (forgalom, mobilhangok) – de mértékkel, mint ahogy a séták időtartama sem teszi próbára a néző türelmét. A két-két perc ideálisnak bizonyult, hiszen még a magyar és az angol szövegek cseh nyelvű alámondása sem zavarja a hangok világába zárt tárlatlátogatót. A hat virtuális társunkkal eltöltött séta azok számára is élmény, akik sohasem jártak Dunaszerdahelyen, hiszen nem az utcaszakasz hiteles leírása, szavakba öntése a mű elsődleges célja, hanem a párhuzamos életek, sorsok, tapasztalatok, emlékek és világlátások egymás mellé helyezése, ami akár 27 méteres szakaszon is kifejthető, illetve kimutatható. Természetszerűen sokfélék vagyunk, s ez a sokszínűség, sokszólamúság csak a tolerancia és a játékszabályok betartása révén teremthet élhető világot mindnyájunk számára. Németh Ilona kommunikációra koncentráló műve nem csak a világtalanok és gyengén látók, hanem az egyneműsítésre oly készséges látók számára is kínál új felismerést. Németh Ilona: 27 m, Moravská galerie – Uměleckoprůmyslové muzeum, Brno, 2004. 3. 19. – 5. 16.)