Ötletgazdagság és sokszínűség

Részlet a komáromi GIMISZ Diákszínpad (fent) és a füleki Apropó Diákszínpad előadásábólKiss Gábor felvételeiAki abszolválta a Jókai Napok csütörtök délutáni és esti, valamint péntek délelőtti programját, annak a fejében nagy a gomolygás. Ám ez a gomolygás a jóleső fajtából való, mintha egy egész üveg pezsgővel ülnénk be a pezsgőfürdőbe, és egyik oldalról a Nine Inch Nails dübörögne a hangszóróból, másik oldalról pedig Miles Davis fújná a kedvünkért. És ha mind a kettőt, illetve mind a négyet imádjuk, az maga a Kánaán. Persze valami gyümölcsféle is jöhet.

A mezőnyt idén tényleg a sokszínűség, ötletgazdagság és ifjonti lelkesedés jellemzi. Ráadásul a csoportok kezdeményezésére vita indult a Visszhang című fesztiválújságban annak okán, hogy állítólag sokan nem fértek be a kamaratermekben rendezett előadásokra. Ők joggal dühösek, és ennek joggal adnak hangot. Bárcsak másutt, más kultúrházakban is ekkora vehemenciával dörömbölne az ajtón a közönség, hogy megtekinthessen egy avantgárd színházi produkciót. A fesztiválklubot is kritizálták néhányan. Hogy ott állítólag nincsen hangulat. Illetve van, de már nem a régi, elmúltak a nagy, közös, hajnalig tartó, éneklős-táncolós bulizások. Ehhez nekem nincs hozzáfűznivalóm, mert inkább az elvonulós, beszélgetős, eszmecsereberélő sörözéseket szeretem. Ebből is látni, hogy ízlések, valamint pofonok...

A jól elhelyezett ötletek sokat lendíthetnek egy közepes produkción is, ám az ötlettelenséget nem lehet látványos hókuszpókuszokkal helyettesíteni. A kísérő zenére sem lehet rábízni a hangulatkeltést, mert zenét az ember otthon is hallgathat a pezsgőfürdőben. Ezt mondanám „globálban”, hogy több sértődés ne essék. (A zsűri viszont csütörtökön mintha kissé enyhébben fogalmazott volna, mint az első napon. Elhangzott egyebek mellett az is, hogy gyerekek, ne hagyjátok elvenni magatoktól a közös alkotás örömét. Ami közös munkával, lelkesedésből születik, az nem született hiába, még ha nem is hiba nélküli).

Ez utóbbi mondat a királyhelmeci KÁOSZ csoport előadása kapcsán fogalmazódott meg az értékelésen. Ők magukat dramatikus táncszínháznak nevezik, ám egyelőre mérföldekre vannak a tánc- és mozgásszínházi irányzatok bármelyikétől. De azt csinálják, ami belőlük jön, és mivel ők a világ végéről, a keleti végekről jöttek, nem is láttak még igazi táncszínházat. Illetve most már igen, mégpedig a besztercebányai táncstúdióét, akiket tegnap már méltattam ugyanitt. Már ezért megérte átutazni az országon, mondják a srácok, és igazuk van.

Csütörtök este a nagy múltú komáromi GIMISZ Diákszínpad vitte színre A tizenharmadik álom című izgalmas, érdekes és sajátosan öszszerakott előadást. Kiss Péntek József és Csengel Mónika rendezők három egymástól teljesen eltérő művet gyúrtak egybe: Ionescu Kopasz énekesnőjét, Lengyel Menyhérttől a Sancho Panza királyságát és Jókai Szegény gazdagokját. Ehhez jött még Shakespeare Hamletjének nagymonológja és Varró Dániel versei. A megvalósítás pedig színes, pergő és fegyelmezett volt, de telis-tele humorral, színészettel és filozófiával. Tulajdonképpen egy vallomást láttunk a színházról. És ha lenne több hely, beszélhetnénk a remek etűdökről, a különféle korok kánonjairól, melyek mai szemmel nézve gyakran mulattatóak, vagy arról, hányféle arca lehet ugyanannak a szövegnek, és hányféleképpen elevenedhet meg az írott szó.

Szép Ernő A vőlegény című darabjába Szabó Csilla rendező szeretett bele, aztán megszerettette az őrsújfalusi ÉS? Színház többi tagjával is. Hús-vér karakterek vannak benne, igazi érzelmek és igazi indulatok. Elég, ha annyit mondok, hogy az elején mindenki nevetgélt, azt hittük, komédiát látunk, a végére pedig úgy elkomolyodtunk, hogy csak na.

Szinte ugyanez volt a helyzet a füleki Apropó Diákszínpad Godspelljével is, amely az Ószövetséggel kezdődik és Krisztus keresztre feszítésével, majd a feltámadással végződik. Sodró lendületű, ötletektől hemzsegő, eleven és lüktető előadást láthattunk, talán túl sok is volt nekünk ennyi minden egyszerre. Mert a bibliai példázatok angyali humorral való prezentálásakor a mondanivaló helyett a megvalósításra figyelt mindenki. Verbális és nonverbális gegek hada, jó hangú gyerekek sora, tűrhető táncbetétek, és a tavalyi produkcióhoz képest megint valami teljesen más. Hogy miket lehet művelni néhány zöldséges láda segítségével, azt a sanyarú anyagi helyzetben lévő profi színházak is elleshetnék Szvorák Zsuzsától. Stephen Schwartz valószínűleg nem ismerne rá saját musicaljére, mint ahogy a híres film rendezője is bámulna nagyokat. Mert ez a történet a bibliai szereplők mellett a füleki diákokról is szól. Minden bizonnyal érezte ezt a közönség is, mert sokan táncra perdültek a tabló alatt, a siker pedig tomboló volt.

Fél órával ez után egy teljesen más hangulatú darab következett. A dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad már-már védjegyszerű előadásokat mutat be. Visszafogottság és túlfűtöttség, dráma és líraiság, az értelemre és az érzelmekre való együttes hatás jellemző rájuk. Jarábik Gabriella csapata idén egy Arany János-művet, A képmutatót választotta, amelyet új technikai megoldásokkal és árnyjátékkal kombinálva adott elő. Nehéz lesz a zsűri dolga. Hála istennek.