Nem csak a Margóra: ezek a legígéretesebb elsőkönyvek

A tinithrillert a téma komoly szakértője jegyzi: Gulyás Péter középiskolai tanár, aki A végtelen térségek örök hallgatása című regényében egy közel sem átlagos gimnáziumi napot mesél el, végig kitűnően adagolva a feszültséget, a létbölcseletet, a pszichológiát. Főszereplőjének, az egyszerre cinikus és elkötelezett fiatal filozófiatanárnak a szóbeli érettségi napján kell egy rejtély nyomába indulnia: egy diákja már halott, egy másik meg fog halni, és csak ő tehet valamit.

Feszültségkeltésben, borzongatásban jeles Veres Attila is, aki Odakint sötétebb című regényében egy alternatív Magyarország képét rajzolja meg, keverve a rögvalóságot és a megmagyarázhatatlan, szürreális elemeket. 1983-ban valami történt az egyik megyében: az erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol máshol nem élnek meg, csak az „eseményterületen” vizsgálhatók, amire azért van szükség, mert tejük a kutatók szerint gyógyítja a rákot. Gábor, a könyv elbeszélő főhőse munkát vállal egy ilyen védett telepen: előbb az önmagához hasonló céltalan egzisztenciákkal ismerkedik, majd, természetesen, kezdetüket veszik a bizarr események.

És ha már a bizarrnál tartunk: Szerényi Szabolcs Éhség című kötetét valószínűleg ezzel a minőséggel lehet a leginkább jellemezni. A szerző egy interjúban úgy fogalmazott: hosszú ideje foglalkoztatja az ember és testének kapcsolata, a fizikai lét és a szellem egymásra ható viszonyai, valamint azok a társadalmi hatások, amelyek ezeket tovább bonyolítják, illetve torzítják. Valamilyen módon e témakör köré rendeződik Szerényi kötetbe gyűjtött 17 kisprózája is: van itt kannibalizmus a felső tízezerben, testét légylárvákkal felfalató orvos, egy fiú, akinek a vállából cserje nő ki, és megannyi más elképesztő metamorfózis a szerző bestiáriumából.

Tóth Kingának eddig két verseskötete jelent meg, most kisprózakötetével is felhívta magára a figyelmet. A Holdvilágképűek testkönyv és kórkönyv: autoimmun és más betegségekből építkező történetek alkotják a szövegtestet, amelyek a betegségtudattal, a betegség hétköznapi „működésével”, a betegség mint (más vagy épp normális) állapot témáival foglalkoznak, a test funkcióját állítva középpontba.

Előző szerzőnkhöz hasonlóan Szöllősi Mátyás is két verseskötet után jelentkezett novellákkal. Az, hogy ismert fotósról, fotóriporterről van szó, a Váltóáram szövegeiben is megmutatkozik: a vizuális látásmód, a képszerűség, a jelenetek filmszerű megkomponálása erős szervezőeleme a könyvnek. A kilenc novella egyetlen esemény köré szerveződik: egy meg nem nevezett város (mondjuk, Budapest) lakói szokatlan fényjelenséget észlelnek az éjszakai égbolton, amit a Betelgeuse csillag felrobbanása idézett elő. És bár a történetek más-más státusú és gondolkodású figurák életéből mesélnek el néhány órát vagy napot, közös bennük valamiféle apokaliptikus előérzet is.

Két könyvvel szerepel a listán a Pesti Kalligram kiadó. Gyurkovics Tamás Mengele bőröndje / Josef M. két halála című regénye két könyvből áll. Az első Josef Mengele, az auschwitzi haláltábor náci orvosa közel három évtizedig tartó dél-amerikai bujdosásának történetét meséli el. A második fikció – igaz, nem előkép nélkül: arra épít, mi történt volna, ha 1960-ban, Buenos Airesben a Moszad ügynökei nem Adolf Eichmannt, hanem Josef Mengelét fogják el, őt hurcolják Jeruzsálembe és állítják bíróság elé. A másik kalligramos jelölt Pető Péter Leshatár című regénye, amely a megyei másodosztály szotyolázós, anyázós-beszólós focivilágán keresztül a vidéki Magyarország tipikus, egyszerre humoros és groteszk figuráit rajzolja meg egy fiatal futballbíró nőzőpontjából, miközben anekdotafüzérként, korrajzként, fejlődésregényként is olvasható.

Storno Milán Földalatti nyár című regénye a mai huszonévesek életét, problémáit, céltalanságát igyekszik megragadni. Itt áll előttünk egy újabb elveszett generáció, amelyik nem élt meg történelmi korfordulókat, elvileg beleszületett a tutiba, és mégsem tud magával mit kezdeni. A Földalatti nyár főhőse egy huszonéves egyetemista, aki a főváros jellegzetes nemzedékspecifikus helyszíneit pásztázza végig és kommentálja, erős atmoszférát teremtve. Storno könyve kivitelezésében is hangsúlyosan a fiatal generációhoz szól: „ergodikus kötetként” ajánlja magát, azaz nem csak a lineáris olvasás lehetőségét kínálja fel a szerző, hanem számos, a tartalmat kiterjesztő grafikai elemet is beleillesztett a műbe.

Felkerült a Margó-esélyesek tízes listájára két ifjúsági regény is. Az egyik – Szirmay Ágnestől a Szerelemre castingolva (Szappanopera 1.) – a bájos, szórakoztató, trendi fajtából való: a tizenéves szereplők egy szereplőválogatáson túljutva kerülnek bele a filmezés sokak által távolról vágyott világába, hogy aztán sok mindent megtapasztaljanak a legjobb barátságról, a magunk helyének kereséséről, a szerelemről... A másik jóval sötétebb. Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című regénye egy voltaképpen egyszerű tétellel dolgozik: ha az életünk reménytelenül komor, az irodalom menedéket jelenthet. A kötet tizenhat éves főszereplőjének van egy alkoholista anyja, egy alkoholista és zaklató nevelőapja, egy apja, aki nem szívesen hagyná megzavarni az új családja életét, egy nagyanyja, aki inkább a lányáért aggódik, egy bátyja, akiben, mint mindenki másban, csalódnia kell. És van két macskája, Dezső és Frici, akik egyszer csak szivarra gyújtanak, és az alom helyén – immár Kosztolányi és Karinthy körül – megjelenik a New York kávéház...

A Margó-díjat az október 19. és 22. között a budapesti Teslában megrendezendő őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár zárónapján adják át. Ez lesz a harmadik díjátadó: tavaly Milbacher Róbertnek (Szűz Mária jegyese), két évvel ezelőtt Totth Benedeknek (Holtverseny) ítélték oda az elismerést. (as)