Nagyszülők is tanulhattak a rendezvényen

„Van-e a világon még egy ennél szebb táj, / hol bölcsőm ringatta egykor édesanyám, / hol selyemkalásztól hullámzik a róna, / hol búzavirágot kötöttünk csokorba? / Nincs ennél szebb sehol, én csak ide vágyom, / drága szülőföldem, falum és határom.”

A szervezet a fenti versben megfogalmazott elvnek, a szülőföld szeretetének és a családi összetartásnak az eszméjét hivatott megtartani és terjeszteni. Általában ezzel kapcsolatos témák szerepelnek azokon a találkozókon is, amelyeken az egyesületbe tartozó, vagy csak támogatóként vele együttműködő családok szoktak összejönni, hogy megosszák gondjaikat, kicseréljék tapasztalataikat, s nem utolsó sorban, hogy közösen szórakozzanak egy jót. – Idáig a legnagyobb és a legsikeresebb akciónk volt ez a kétnapos rendezvény Komáromban és Pereden. A résztvevők közül sokan azt mondták, hogy felért egy nagy kirándulással – sommázta a legutóbbi, június 21–22-én megtartott közös akciót a peredi Pásztor Csaba, a MÁNCSE elnöke. Hogy a két helyszín miért éppen Pered és Komárom volt? Mert habár Komárom már nem a Mátyusföldön fekszik, van a MÁNCSE-nak egy komáromi csoportja, vagy 16 családdal, és a vezetőjük, Fekete Jolán komáromi hitoktató nagy részt vállal a MÁNCSE munkájában, aktívan szervezi a komáromi csoportot, és így főleg neki köszönhető, hogy a mostani találkozó egyik színhelye éppen Komárom volt. A kétnapos rendezvény első napján a perediek és a környékbeliek utaztak Komáromba, másnap a komáromiak utaztak Peredre, ahol éppen akkor zajlott a búcsú, úgyhogy a gyerekek számára is volt bőven attrakció. Komáromban a Marianumban, az ott működő egyházi gimnáziumban kezdődött a találkozó, ahol a résztvevők megbeszélték a Kárpát-medencei nagycsaládosok – a vendégek között magyarországiak és vajdaságiak is voltak –, valamint a MÁNCSE problémáit. Az iskolai és a gyermek-szülő problémákról Stubendek István, a gimnázium igazgatója beszélt. Az iskola azzal támogatta a találkozót, hogy ott ebédeltették meg a résztvevőket. Innen egy Komáromhoz közeli tanyára, a nagycsaládos Vörös Csabáék otthonába látogattak el a találkozó résztvevői. Merthogy Vörösék felajánlották, ők azzal tudják támogatni a rendezvényt, hogy a tanyájukon vendégelik meg a nagycsaládosokat. Itt is volt attrakció: a Vág és a Nyitra folyó összefolyásánál egy régi vízátemelő szivattyúállomás szolgáltatta a látványosságot, de a tanyasi szalonnasütés is maradandó élményt jelentett elsősorban a gyerekeknek. E kiruccanást követően a társaság a Jókai Napok keretében előadott Padlás című darabot is megtekintette, majd istentisztelettel zárták a napot, hogy másnap Pereden találkozzanak. Itt búcsúi látványosságok, körhinta és egyebek várták a gyerekeket, de szakmai megbeszélés is volt, és az 1849-es peredi csata emlékművét is megkoszorúzták. A szakmai előadások között hangzott el egy magyarországi házaspár, a 74 éves Andrásfalvy András és 66 éves felesége, Vicenty Mária előadása, A nagy család, a NOE eszméje és jövője nagyszülők szemével. A házastársak mindketten aktív nyugdíjasok, a NOE-ban, a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületében tevékenykednek, és 12 unoka nagyszüleiként nagyon hasznos tanácsokkal tudnak szolgálni az unoka-nagyszülő kérdéskörben, de a gyermeknevelésben is. Előadásukban egyebek mellett foglalkoztak azzal is, hogy a „társadalmi elvárásnak milyen hatása lehet a családmodell megválasztására, boncolgatták az egykeproblémát, szóltak a két- és a többgyermekes családmodellről, a felnőttek s a testvérek feladatáról a családban, a szabadidő és az ünnepnapok kitöltéséről. És természetesen a nagyszülők szerepéről, különválasztva, hogy miben lehet előnye a nagymamának – kézimunka, kötés, horgolás, papírhajtogatás, gyöngyfűzés, sütés, főzés, befőzés, zenélés, éneklés az unokákkal – és miben „jobb” a nagyapa – akvárium és terrárium berendezése, kertészkedés, állattenyésztés, barkácsolás, fényképezés, fotolaboratórium, fűzfasípkészítés stb. Arra is figyelmeztetnek az előadók, hogy a gyermekeket nagyon érdekli a múlt, ha azt személyes élményként adja elő a nagyszülő. A nagycsaládos nagyszülők két idősebb lánya is nagycsaládos, öt-öt unokával ajándékozták meg őket. A nagycsalád előnyeit igazolják az előadásban elhangzott következő mondatok is: „Ahol kevés a gyerek, gyakrabban előfordul, hogy féltékenyen őrzik, »belebújnak«, nem merik kiadni még a nagyszülőknek sem, míg ahol sok, boldogan megosztják az őrzés, szórakoztatás, tanulás gondját a készségesen ajánlkozó nagyszülőkkel. Persze, jó, ha az ember tréningben van, feleleveníti szülői tapasztalatait, és újra fiatalnak érzi magát. Nos, ehhez maguk az unokák csinálnak kedvet: ecsetet, távcsövet, faragókést ragadunk a talán már beporosodott kamrából, könyvet a könyvespolcról: előkerülnek azok az eszközök, amelyekkel 20-30 évvel korábban unokáink szüleit traktáltuk, amire ők is szívesen emlékeznek viszsza. ĺgy éled fel a múlt, és ez lesz a hagyomány.”

A vajdasági vendégek a vajdasági nagycsaládosok szövetségének, a VANCSESZ-nek a képviselői. Számukra nem is volt olyan egyszerű az ideutazás, hiszen vízumot kellett kérniük, ami sok utánajárást és kiadást jelentett. Ők a MÁNCSE rendezvényéről, Peredről Kolonyba, majd Pozsonyba utaztak tovább, ahol egy másik szlovákiai nagycsaládos egyesület, a Fecske szervezett számukra programot.

A nagycsaládosok nemcsak az előbbiekben leírt szervezett formában találkoznak, hanem több család között baráti-családi kapcsolat is alakult, a különböző rendezvényeken kívül is látogatják egymást. Ilyen „kistalálkozó” volt az is, amikor a dunakalászi Makk András és családja látogatott el egy hétvégére Peredre, a Pásztor családhoz. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem kerékpáron, ami egy ötgyermekes család esetében tiszteletreméltó teljesítmény. A legkisebb gyereket úgy hozták, de a következő, a tízéves András a többiekkel együtt már saját biciklijén tette meg a 140 kilométeres utat. Útba ejtették Esztergomot, Érsekújvárt, és külön élményt jelentett számukra, hogy a Vág folyón a vágfarkasdi komppal keltek át. Pénteken késő este értek Peredre, a hétvégén a vendéglátókkal közösen megtekintették a környék nevezetességeit, köztük a deáki templomot és a termálfürdőt, a Feketeér nevű patakot és Pered látnivalóit. Vasárnap délután Komáromot útba ejtve indultak haza. A Pásztor és a Makk szülők már régebbről, mintegy nyolc éve ismerik egymást, mivel Makkék a NOE-ban is aktívan tevékenykednek, és Pásztorékkal egy budapesti nemzetközi nagycsaládos találkozón ismerkedtek meg. Azóta tartják a kapcsolatot. A gyerekek azonban most találkoztak először, de amint az a sok testvér közt nevelkedők esetében lenni szokott, az ismerkedés és összebarátkozás simán ment. Közösen jártak pecázni, tábortűz mellett szórakoztak, és nagyon jól megértették egymást. A szülők a szórakozás mellett a nagycsaládokkal kapcsolatos szakmai dolgokról is beszélgettek. Például arról, hogy Magyarországon létezik főállású anyuka. A főiskolát végzett Makk Andrásné ötgyermekes anyaként nyolc évig otthon lehetett a családjával, de a nyugdíj kiszámításakor majd ezeket az éveket úgy veszik, mintha állásban lett volna, azaz ledolgozott évekként számítódik be a nyugdíjába. – Ezért van értelme az ilyen találkozóknak, mert az ember itt jobban megtudja beszélni családokra lebontva az egyes dolgokat, hogy milyen törvény hogyan, mire hat ki. Például az adóleírás is egy olyan dolog, ami Magyarországon sokkal jobban működik, ott jobb a szociális háló. Az ilyen tapasztalatokat nálunk is fel lehetne használni, és ez az egyik feladata a nagycsaládos szervezeteknek. Hogy megpróbáljuk elérni, nálunk is hozzanak hasonló jogszabályokat – érvel Pásztor Csaba.

Jövőre Debrecenben lesz a kétévenként rendszeresen megtartott találkozó, amelyre Magyarországról és a környező országokból mintegy háromezer nagycsaládra számítanak.