Múzeum egy valódi otthonból

A Löffler Béla MúzeumVeronika Janušková felvétele Löffler Béla szobrászművész 1990-ben hunyt el, végrendeletében is a fiatal képzőművészekre gondolt, nekik akart kiállítási lehetőséget biztosítani azzal, hogy kikötötte: egykori lakásának egy részében ifjú tehetségek kiállításai váltsák egymást. Ez 1994 óta így is történik, az Erzsébet utca 20 számú épület földszinti termeiben a legmodernebb törekvések láthatók, az emeleten pedig Löffler Béla szobrai, illetve az általa összegyűjtött tekintélyes műkincshagyaték darabjai kaptak helyet. 1999 februárjában bekövetkezett haláláig itt élt Löffler második felesége, Klára asszony is, most az ő egykori lakrészét alakították át kiállítótermekké.

Kassa-Óváros önkrományzata öszszesen egymillió koronát költött a munkálatokra, amelyek két évet vettek igénybe. Gazdag József igazgatótól megtudtuk, hogy az udvar rendbetétele még hátravan, ám a kiállítási terület az eddigi közel egynegyedével bővült, a két új teremben kamaratárlatok váltják majd egymást. Ez a vállalkozás bizonyos szempontból ismeretterjesztő jellegűnek is tekinthető, mivel összeállítói a kelet-szlovákiai régióhoz kötődő művészeket veszik sorra. Elsőként Kővári-Kačmarik Szilárd festményeiből és tusrajzaiból láthat néhányat a közönség. Peter Tajkov művészettörténész, a kiállítás öszszeállítója úgy véli, Kassa városa Kővárinak köszönhetően vált a szlovákiai szecesszió legfontosabb központjává. A akkori művészek közül egyedül ő tartott lépést az európai festészet legmodernabb törekvéseivel. „Ma már a klasszikusoknak kijáró tisztelettel tekintünk ezekre a képekre, ám biztos vagyok benne, hogy ha Kővári ma élne, szívesebben látná alkotásait a földszinti kiállítóteremben, a fiatalok között. Ez a magányos, meg nem értett művész annak ellenére ragaszkodott Kassához, hogy tevékenységét a város nem sokra értékelte” – állítja a múzeum fiatal szakembere.

Kővári a 19. század végén Budapesten tanult festészetet, majd végiglátogatta a nagybányai, szolnoki iskolákat, sőt Párizsba is eljutott. Elmegyógyintézetben halt meg viszonylag fiatalon, életműve a mai napig feldolgozatlan. A Löffler Múzeumban expresszív, mozgalmas, harsány színeket keverő, a szecessziót a posztimpresszionalizmussal elegyítő technikával készült olajfestményeket, és egyéni térlátással, bátor formai megoldásokkal kísérletező tusrajzokat láthat a közönség.

Löffler Béla az idősek és fiatalok, magyarok és szlovákok körében egyaránt közkedvelt volt Kassán; olyan ember, aki, bár fontosnak tartotta a kollégákkal való kapcsolattartást, az ifjú tehetségek felkarolását, egyszerű falusi embereket is úgy vezetett végig a műtermén, mintha neves művészettörténészek kopogtak volna be hozzá. Az idős mester többek közt a képzőművészet egyetemes erejéről is beszélt utolsó interjújában, amelyet három héttel halála előtt készített vele Béres József, a csehszlovák rádió magyar adásának riportere. Béres úr, a család régi ismerőse úgy emlékszik, Löffler jó hangulatban volt azon a napon, éppen dolgozott valamin, mint mindig, egészen az utolsó pillanatig. „Valamilyen évforduló ürügyén kerestem fel, csaknem egy óra hosszáig beszélgettünk. Az interjú amolyan összegző jellegűre sikerült, negyven percnyi került belőle adásba, sőt készült egy szlovák fordítás is, amelyet színészekkel vett fel a rádió szlovák adása” – meséli Béres József, aki a múzeum rendelkezésére bocsátotta az eredeti felvételt.

A szalag a Löffler-emlékszobában, régi családi bútorok és képek között hallgatható meg, ez az ötlet külön dicséretet érdemel. Figyelemre méltó a gyönyörűen kifaragott, hatalmas könyvszekrény is, városi könyvtárakat megszégyenítő menynyiségű képzőművészeti, irodalmi és egyéb tárgyú, magyar, német, francia és szlovák nyelvű kötettel. A hagyaték részét képezi egy értékes harmónium is, amelyet a múlt pénteki megnyitón sok év után először szólaltattak meg szakavatott kezek. Kelet-Szlovákia egyetlen ilyen hangszere egyébként az év folyamán várhatóan egy kamarahangverseny „főszereplője” lesz. Az emeleti teremben nem ritkák a hangversenyek, rendszeresen összegyűlnek itt a kamarazene kedvelői, a múzeum gyakran neves külföldi előadókat is vendégül lát.

A Löffler-hagyatékot még csehszlovák koronában becsülték fel, annak idején 10 milliót ért. Nem tudni, mennyit érhet maga az Erzsébet utcai épület, amelyben egyébként a szobrász csupán életének utolsó néhány évét töltötte. Az eredeti, Kmeť utcai Löffler-házban ma iparművészeti középiskola működik, az az épület nem volt alkalmas kiállítások rendezésére, ezért a mester elcserélte az Erzsébet utcai házra, sőt a csere alkalmából nem kevés pénzt is adományozott az Óvárosnak. A múzeum 1993 óta működik, az adományozó végakaratához híven, és ez az otthonos hangulatú, lélekkel teli épület mostantól egyszerre háromféle kiállításnak tud otthont adni.