Szennyezheti-e a szlovákiai túloldalt a neszmélyi vörösiszap tározó?

A magyar Greenpeace összefoglalója szerint a Kántorkerti-patak egykori völgyében 1986 és 1997 között öt millió tonna vörösiszapot helyeztek el. A Gerecse hegység részét képező és a magyarországi Neszmélyhez tartozó 33 hektáros terület mindössze két-három kilométerre található Dunaradvány községtől, de gyakorlatilag a nyolc kilométeres körzetébe esik Pat, Virt, Dunamocs és Karva is. Szinte csak szélirány és -erősség kérdése, hogy mikor kerül kisebb-nagyobb pormennyiség a szlovákiai oldalra. A tározó befedése hosszú évek óta várat magára. Amíg ez nem történik meg, egy erősebb szél bármikor magával ragadhat valamekkora mennyiséget a kiszáradt vörösiszapból.

Mi történt?

A neszmélyi tározónál készített július közepi amatőr felvételen az látszik, hogy a kiszáradt iszapfelszínről a szél sötétvörös felhőt ragad magával. A témával az RTL Klub híradója foglalkozott hosszabban. A bejátszás nyomán lapunkat az érdekelte, mennyire érinti a probléma a szlovákiai oldalt.

A dunaradványi helyi lakosok közül többen is látták a jelenséget. Volt, aki vörös sáskarajhoz hasonlította. 

„Egy nagy vörös felhő haladt a Duna fölött Esztergom irányába. Mi nem kaptunk belőle, de arrafelé biztos jutott” 

– mondta lapunknak a dunaradványi András, mit látott a saját szemével. Szerinte gyakorlatilag mindenki tudhat a faluban a neszmélyi tározóról, hiszen erősebb szél esetén sokszor látszódott már vörös porfelhő a levegőben.

Ľubomír Púchovský radványi polgármester sem tud arról, hogy szennyeződött volna a falu területe. Ugyanakkor ezt a szélirány számlájára írja, mivel például keleti szél esetén Dunaradvány is kaphat a porból. Lapunknak azt mondta, gyakorlatilag évente történik hasonló incidens a tározónál. Tudomása szerint a szlovákiai szervek az ő környéküket nem szokták monitorozni.

Duka Gábor karvai polgármester ugyanakkor megerősítette, hogy a faluban gépkocsikon lehetett látni a port. Viszont nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, mivel azt gondolták, hogy lehetett az szaharai homok is. Ő sem tud arról, hogy az országhatáron áthatoló szennyeződést akár most, akár korábban vizsgálták volna az illetékes szervek.

Egyébként az RTL-nek nyilatkozó Janovics István neszmélyi polgármester azt mondta, kapcsolatban vannak a szlovákiai oldal önkormányzataival is, de az elmúlt években nem érkezett onnan panasz a vörös porra.

Mennyire veszélyesek a tározók?

Az Izsa, ill. Pattal szemben található egykori Almásfüzitői Timföldgyár 1950 és 1997 között működött, az ott folyó termelés nyomán pedig melléktermékként több 10 millió tonna vörösiszap keletkezett. 

Viczián István még 2004-ben, a Földrajzi Értesítőben közölt tanulmánya (Az almásfüzitői vörösiszap-zagytározók környezetgeomorfológiai viszonyai) szerint „a vörösiszap a timföldgyártás egészségre igen ártalmas mellékterméke, amelyet a nátronlúgban oldatlan ásványok, valamint a lúggal reakcióba lépő vegyületekből képződő szilárd sók alkotnak”. Az anyag lúgos kémhatása erős, nehézfémtartalma pedig átlagosan hétszer magasabb az átlagos magyarországi termőtalajokra jellemző értékeknél. A vörösiszapban emellett „a radioaktív leányelemek is feldúsulnak”, ám a közvetlen sugárzás elhanyagolható az anyag alacsony aktivitása miatt. 

„A vörösiszap radiológiai veszélye leginkább a szél útján szállított sugárzó anyagok vonatkozásában jelentkezik” 

– áll a szövegben.

A Viczián-tanulmány az almásfüzitői tározókról megállapítja, hogy azokat megfelelő műszaki védelem nélkül alakították ki, amely nyomán a szennyeződések komolyabb akadály nélkül érhették el a talajvizet, ill. a Dunát is. A talajvíz áramlásai emellett a gátak biztonságát és állékonyságát is veszélyeztetik.

További kockázatot jelent, hogy a térségben fennáll a földrengés veszélye. Ha efféle természeti katasztrófa következne be, nem lehet kizárni, hogy a tározókban levő anyag a Dunába ömlik, súlyosan károsítva annak élővilágát. Almásfüzitőre ez közvetlenül érvényes, hiszen több kazetta északi falát maga a Duna-töltés alkotja. Maga a veszély a Greenpeace szerint azonban a neszmélyi tározó esetében is fennáll. A szervezet munkatársa az RTL-nek egyébként elmondta, a Dunába nem találtak szennyeződést, de magában a porban rákkeltő arzént, nikkelt, krómot mutattak ki, ami a környező talajvizekben és a talajban is megjelent már.

Több évtizedes teher a szlovákiai oldalon is

A Komárom és Párkány közti Duna mentének évtizedeken keresztül kellett szembesülnie azzal, hogy a magyarországi túloldalon zajló ipari termelésből származó szennyező anyagok a (cseh)szlovákiai területet is érintik. Elsősorban két üzemet kell megemlíteni: a lábatlani cement- és az almásfüzitő timföldgyárakat. Noha már az előbbi sem működik egy jó ideje, mindkét üzem hatása kitapintható még ma is. Duka Gábor szerint a karvaiak 

„olyannyira megszokták a [lábatlani] cementport, hogy egy kis vörösiszapos poron már meg sem lepődtek”. 

Mint mondja, a hosszú évekig tartó szennyezés miatt számos régebbi karvai háztető mindmáig szürkés színű. 

Ami a vörösiszapot illeti, korábban számos alkalommal került át az ebből származó por Szlovákiába. Amíg nem fedték le teljesen az almásfüzitői tározókat, addig Izsa, ill. Komárom környéke mellett távolabbi vidékek is ki voltak téve a szennyezésnek. A Nový Čas 2012 júniusában például arról számolt be, hogy nemcsak Őrsújfalun esett „vörös eső”, hanem egészen Nyitrán is. A szennyezett esővíz az egyik lakos medencefóliáját tette tönkre, s arról is beszámoltak a lapnak, hogy amikor a vörös színű víz a bőrre került, égető érzést tapasztaltak.

A téma kapcsán kérdésekkel fordultunk a belügyminisztériumhoz, ill. a tárcához tartozó polgári védelemhez is. Utóbbi szerv felel Szlovákiában a vegyi eredetű szennyezések felderítéséért és kezeléséért. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat. Ha ezt később megteszik, arról külön tudósításban számolunk be.

Áll a rekultiváció

A Tatai Környezetvédelmi Zrt. által kezelt almásfüzitői tározók lefedése után ma már csak a VIII-as számú neszmélyi telep nyitott, amelynek viszont egy osztrák cég a tulajdonosa. Habár már ez a tározó sem tartalmaz folyékony vörösiszapot, a fedetlenség miatt folyamatos a kiporzás. A rekultivációra volt már több kísérlet is, a korábbi tulajdonos az RTL szerint annak ellenére sem lépett, hogy a hatóságok felszólították a területrendezésre. A Greenpeace azt írja, az egyik céldátum 2017 volt.

A területet 2020 óta birtokló cég zöldenergia-projektet hozna létre a tározónál. Ezt Dominik Holzner, a Green Industry Kft. ügyvezetője közölte az RTL-lel. Azt állítják, három éve nem kapják meg az engedélyeket a tározó rendbetételéhez, amit az is akadályozhat, hogy a környék Natura 2000-es státuszt kapott. Emiatt a munkagépek csak a tározó felületére mehetnek rá, a környéket azonban földön nem tudják megközelíteni. Állításuk szerint már kérvényezték, hogy a vonatkozó területet vegyék ki a természetvédelmi besorolás alól.

A tulaj és az állami szervek által nyújtott információk azonban nem fedik egymást. A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal ugyanis azt közölte a tévécsatornával, hogy a hatóságok maximálisan támogatják a területrendezést, amit viszont a tulajdonos eddig szerintük nem kérvényezett.

Duka Gábor karvai polgármester lapunknak elmondta, korábban a cég kérte a környékbeli önkormányzatok támogatását is ahhoz, hogy elindíthassa a rekultivációt. Hogy azonban miért áll az egész folyamat, arról nincsenek pontos információi.