Művei sajátos világot teremtenek

John Maxwell Coetzee, az angol nyelven alkotó dél-afrikai író, akinek tegnap ítélte oda a Svéd Akadémia az idei irodalmi Nobel-díjat, 1940-ben, Fokvárosban született. Régóta a díj esélyesei között emlegették. Az író, irodalomtörténész és nyelvész John Maxwell (másutt Michael) Coetzee a kortárs dél-afrikai irodalom legjelesebb képviselője. Regényei a posztmodern szellemének megfelelően főként korábbi szövegek újraírásai. Művei különös látásmódjukkal és intertextuális utalásaikkal sajátos világot teremtenek.

Korábban is számos rangos irodalmi díjjal tüntették ki a jeles szerzőt, többek között Geoffrey Faber-emlékdíjjal (1980), Booker-díjjal (1983 és 1999) és Redonda-díjjal (2001).

Első műveinek egyike az In the Heart of the Country (Az ország szívében, 1977) egy elmebeteg nő belső világát rajzolja meg. Talán leghíresebb regénye A Waiting for the Barbarians (1980), amely 1987-ben magyarul is megjelent A barbárokra várva címmel, allegorikus formában ábrázolja az apartheidrendszert. A regény egy képzeletbeli távoli birodalomban játszódik, ahol a hatalom a barbárok általi fenyegetettségből nyeri legitimitását. A történet főszereplője, az állam egyik elöljárója belső fejlődése során fokozatosan kérdőjelezi meg annak az elnyomó hatalomnak a legitimitását, amelynek ő maga is részese. A külső fenyegetettség és az állami terror légkörében alapvető fontosságot nyer az egyén tisztessége, erkölcsi ereje. A regény az örök érvényű kérdésekből fakadó konfliktus mesteri megjelenítése. Coetzee elnyerte e regényével a legmagasabb dél-afrikai irodalmi kitüntetést, a CNA Irodalmi Díjat.

Következő, ugyancsak világhírű regényében, az 1983-ban megjelent The Life and Times of Michael K.-ban (Michael K. élete és kora) a dél-afrikai polgárháború borzalmaival foglalkozik. Coetzee ezzel a regényével ugyancsak elnyerte a CNA Irodalmi Díjat, ugyanakkor megkapta érte a legnevesebb brit irodalmi elismerést, a Booker-díjat is. 1999-ben jelent meg a Disgrace (Szégyen) című regénye, amelyben az apartheid megszűnése utáni állapotokat vizsgálja. Főhőse – egy fehér egyetemi professzor – sorsában Coetzee áttételesen az egész dél-afrikai fehér közösség megváltozott életét mutatja be. E regényével Coetzee másodszor is elnyerte a Booker-díjat.

Coetzee a második dél-afrikai szerző, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat; 1991-ben Nadine Gordimeré lett a becses kitüntetés. Egyes irodalmi körökben azzal vádolták a Svéd Akadémiát, hogy az utóbbi időben Európa-centrikus volt döntéseiben, mivel az utóbbi nyolc évben mindig európai szerzőnek ítélte oda a díjat.