Mindig kell egy barát

Nemrégiben olvastam, hogy Erzsébet királyné, a híres Sissi nagyon megválogatta a barátait, jól meggondolta, kit enged közel magához, kiben bízhat meg igazán. Egy szerzőpáros – Allan és Barbara Pease – érdekes könyvében részletesen olvashatunk arról, hogy a női és férfi barátságok is sokban különböznek egymástól. Nézzük ezt meg közelebbről. Amikor például a férfiak beszélgetnek, leginkább a tényeket vitatják meg egymással, ellenben mi, nők nem megyünk el az érzelmek mellett, bennünket nagyon is érdekelnek az apró részletek. Allan Pease szerint amikor a barátnők büntetni akarják egymást, egyszerűen csak nem szólnak egymáshoz. A férfiaknak azonban ez nem igazán büntetés, nem is hoz eredményt, mivel ők általában imádják a csendet. (Persze mint mindenben, itt is a kivétel erősíti a szabályt, jómagam is ismerek pletykás, szószátyár férfiakat!)

Mégis mi, nők jobban szenvedünk a csendtől, sőt klinikailag is bizonyított tény, hogy igazán stresszes helyzetben a szervezet speciális kemikáliákat szabadít fel. Los Angelesben neves kutatók arra az eredményre jutottak, hogy ha a nők stresszhelyzetbe kerülnek, akkor a felszabadított hormonok nem sarkalják őket menekülésre, hanem úgymond kibeszélik magukból a problémákat, „kitálalnak” bizalmas barátnőjüknek, s ezzel egy bizonyos túlélési taktikát alakítanak ki. A nők számára tehát nagyon fontos az igazi barát. Egyes kutatók kiderítették azt is, hogy a nők személyisége szorosabban kapcsolódik a barátokhoz. A nő barátai hatására gyakrabban választ új érdeklődési kört, megváltoztatja nézeteit, hobbijait. Az igazi jó barátságok segítenek az önbecsülés növelésében, ezzel is segítik a világhoz kapcsolódó szemléletváltást.

Arról is olvastam, hogy már az ősi barlanglakó nők között kialakultak barátságok, s igazi támogatási rendszerként működtek. Például ha a nő társa meghalt, barátai lévén nem maradt teljességgel magára gyermekével. Nincs ez ma sem másként, köztudott, hogy a nők hajlamosak újra és újra megbeszélni a problémákat egymás között, márpedig jól tudjuk, hogy az ismétlés tökéletes stresszoldó.

Jan Yager író csinált egy közvélemény-kutatást, megkért néhány embert, írják le a legjobb barátra jellemző tulajdonságokat. Ezeket az elgondolkodtató meghatározásokat kapta:

1.) akivel nem kell színészkedni, vagyis akivel teljesen önmagad lehetsz;

2.) akihez bármilyen szükségben, bajban fordulhatsz;

3.) aki figyelmesen végighallgat anélkül, hogy mindjárt bírálni kezdene;

4.) aki nem szakítja félbe elkeseredett történetedet, hogy ehelyett inkább az ő problémáját beszéljétek meg.

Mit is lehetne ehhez még hozzátenni. Talán a saját tapasztalatot:

1.) akinél legalább 3 csomag papír zsebkendőt elfogyasztottam, miközben finom teát is főzött, csakhogy abbahagyjam végre a sírást;

2.) vagy aki az éppen frissen sült lángossal gyógyítgatta feldúlt lelkemet;

3.) vagy nem utolsósorban a harmadik, aki saját számos problémája mellett jó tanáccsal és friss cappuccinóval szolgál mindig, amikor csak meglátogatom.

Úgy érzem, én sem panaszkodhatom a barátnők terén, bár az is igaz, hogy Sissihez hasonlóan nálam is magasan van a mérce, és a nagyját már én is jó alaposan „kirostáltam”.

Azért mielőtt nagyon féltett titkainkat megosztjuk barátainkkal, jobb ha meggyőződünk arról, tökéletesen megbízhatunk-e bennük. És természetesen a titkok elmondásának is vannak bizonyos szabályai:

1.) ne beszéljünk üzleti titkokról;

2.) a hálószobatitkok taglalása is ízléstelen;

3.) olyan titkokat se adjunk közre, amivel valakit-valakiket nagyon megbánthatunk.