Mindennapi terrorunk

Úgyis kicsinálnak. A könyvesboltban a szemnek meg kellene akadnia ezen a címen, és még inkább a borítón. Barak László amellett, hogy költő, kiadófőnök és üzletember is, ez nagyon látszik, az ikertornyokkal ugyanis manapság bármit el lehet adni, nemrég én is vettem magamnak egy pólót, amelyen ott díszelegnek. Barak bevallottan New York-imádó, ezért tette a tornyokat a borítóra, én is az vagyok, ezért nem cselekedtem volna hasonlóan. Ám ez mellékszál. Mint ahogy az is, hogy ha nem mentem volna el a költő kassai szerzői estjére, tán mást írnék most, vagy – ami még valószínűbb – eszembe sem jutott volna írni. A kötet alcíme Hétköznapi versek. És valóban. Semmi lírai nincs bennük, ezt hívták valaha társadalmi költészetnek. Nagyképű bevezető: a versek alkalmasak a lelki nyugalom megzavarására, meg hogy a kiadó és a szerző senkitől nem kért, így nem is kapott támogatást. Biztos fontos dolog ezt kiemelni, akinek inge, biztos magára veszi, az olvasó meg meghökken, ez is eredmény.

Minden költő exhibicionista. Ezt Barak mondta, azóta is emésztgetem. Talán igaza van. A dolgokat merni kell nevükön nevezni. Ha valami tetszik, ha elégedettek vagyunk magunkkal, ki kell mondani, nincs abban semmi rossz. Ha valami felháborít, azt is papírra kell vetni. Mindegy, úgyis kicsinálnak. Lám, a nagy és erős Amerikát is térdre kényszerítette pár félanalfabéta tálib pilóta, akkor mit várjon az ember Ká-Európában? Ebben a kötetben alig vannak hasonlatok, szóképek és alliterációk, itt általában nem kell találós kérdéseket megfejteni, meg van mondva a tuti: képmutatás, korrupció, tengő-lengő individuum, kívülállás, csömör, megvető legyintések. Barak soha életében nem használt ennyi trágár szót, mint most, és ez általában a türelmetlen düh jele. Mintha elege lenne a világ diszkrét, disztingvált és óvatosan megbocsátó szemléléséből. A fent említett irónia legtöbbször a rímekben mutatkozik meg: játékosan összecsengnek a sorok, amelyek teli vannak cinizmussal és undorral. Azon a bizonyos kassai összejövetelen elhangzott egy műhelytitok is, üsse kő, megosztom önökkel, legfeljebb kapok a fejemre. Szóval kezdetben volt két New York-os vers, amelyek egy későbbi kötetben kaptak volna helyet. Aztán szeptember 11-én megtörtént, ami megtörtént, és a két vers kissé átíródott, keretbe foglalván a többit, amelyek az események tükrében szintén a terrorról kezdtek el szólni, méghozzá a mi mindennapi terrorunkról. Akár a hazugság is tekinthető terrorcselekménynek, állítja Barak László. Hát, nem tudom, engem néhanap rákényszerít az élet a füllentésre, de ezért még nem tartom magam Oszamának. Persze lehet, hogy csak az erkölcsi érzékem csorbult, úgy, hogy észre se vettem. Úgyis kicsinálnak. Aki el akar gondolkodni az élet dolgain, bátran vegye kezébe ezt a kényszer szülte kötetet. A kölyköket sem kell elzárni tőle, olvasható a bevezetőben. Aggodalomra semmi ok, a nyelvezet közérthető, nincsenek lila ködök, a költő Barak engedi megszólalni a publicista Barakot is. Végezetül még egy műhelytitok: a kötet címe eredetileg az lett volna, hogy „Kib...ott világ.“ Megígértem, hogy ezt kipontozom...