Mindenben a szépet keresi

KéparchívumNew Yerseyben kezdett egy üveggyárban, de hat hónappal később már New Yorkban dolgozott Vidal Sassoon hajszépítő szalonjában. Később stylist lett, de akkor már javában fotózott. Jeles amerikai magazinok munkatársa lett, majd Milánóba került, s 1990-ben lehorgonyzott Prágában. Első fotóalbumával pillanatok alatt a figyelem középpontjába került, és így lett az Elle cseh kiadásának művészeti vezetője. Ma a Czehoslovak Models art directora. Férfimodelleket közvetít ki Nyugat-Európába és Amerikába.

Látva a Café café-beli kiállítását, szembetűnő, hogy a férfiaktok mellett a csendéletek és a virágzó kertek is egyre inkább izgatják. Az érzékiség természetesen ezekről sem hiányzik.

Nem járok új utakon. Sokan ugyanis azt képzelik, megelégeltem a férfitestek fotózását. Csakhogy ezek a kertes képek, csendéletek a hatvanas-hetvenes években készültek. Ha tetszett valami, lefényképeztem. Eleinte sokáig csak egyvalamit fotóztam. Abban van az erő, mondták. Abba fognak beskatulyázni. Ha mindenfélét fényképezel, fiút, lányt, kutyát, macskát, paradicsomot, paprikát, elveszel a sorban. Itt nincs olyan, hogy „egyszer majd...” vagy „lehet, hogy...”. Híres akarsz-e lenni? Akkor egyvalamivel kell kitűnnöd. Gazdag azonban csak akkor lehetsz, ha el tudod adni a képeidet. Aktokat pedig nem nagyon vesznek, csak szomorú kiskutyát, szép virágot, gyümölcsös tálat. Közben el kell döntened, mi akarsz lenni. Jó apa, jó szerető, vagy jó autószerelő. A három együtt, plusz a fényképezés sok egy kicsit. Sehol sem tudod teljes mértékben önmagadat adni.

Amerikában, amikor fotózni kezdett, pontosan tudta, mit akar?

Férfiaktokkal lettem ismert, de nem azzal kezdtem. Korábban eszembe sem jutott, hogy férfiakat fényképezzek. Az érdekelt, hogy meg tudjak élni. Fodrászatban dolgoztam, sminkes voltam, lányokat fotóztam. Aztán asszisztense lettem egy világhírű fotósnak.

Horst P. Horstnak, aki Greta Garbót is fényképezte. Hogy került a közelébe?

Felkerestem, és becsöngettem hozzá. Mutatni semmit nem vittem, csak annyit mondtam: szeretnék az asszisztense lenni. Bólintott, és azt felelte: „Rendben, holnap kezdhet!” Ez már New Yorkban volt. Egy barátnőm tanácsolta, hogy ha azt fogod mondani, hogy ingyen segítesz, mindenki felvesz. Én már akkor tíz évet lehúztam a fodrászatban, közelről figyeltem nem egy fotóst, hogy miképpen dolgozik, így könnyű volt eldöntenem, kitől akarok tanulni. Horst P. Horst maga volt Hollywood.

Bruce Weberhez is bekopogtathatott volna. Ő ugyanazt a műfajt képviseli, mint ön. A szépet, az esztétikusat fényképezi fiúkban. Bár az utóbbi években már ő is elkalandozik.

Bruce Weber akkoriban még nem volt olyan híres, mint ma. Neki talán nem is volt szüksége aszszisztensre. Horst P. Horst mellett a hangulat is megfogott. Idős volt már, hatalmas tudással. Rengeteget tanultam tőle. Szombaton és vasárnap, amikor szabad voltam, ugyanolyan fotókat készítettem, mint ő. Rám ragadt a stílusa. Meg is kérdezte, amikor látta a képeimet, hogy miért utánzom őt, Horst P. Horstból elég egy. De nem sértődött meg, és én sem éreztem megbántva magam, hogy így reagált. Azt tanácsolta: keressek más témát. „Ha a fiúkhoz vonzódsz, akkor fotózz fiúkat!” – mondta. Abból nem tudnék megélni, feleltem. Megcsinálom a képeket, és rakjam a fiókba? Ennek mi értelme? De ő tovább győzködött. „Azt kell fotóznod, ami benned van, ami a lelked mélyéről jön, ami a legintimebb.” Nekem ez nem okoz gondot, mondtam, de hol jelentetem meg ezeket a fotókat? „Ó, ez nem lehet probléma – érvelt. – Amikor én kezdtem fényképezni, akkor még rajzoltak, és lányok sem voltak az újságokban. Mire megtanulod a szakmát, addigra lesznek férfimagazinok.” Nem tudtam, hogy ironizál-e vagy komolyan gondolja, de úgy éreztem, nem kevés igazság van abban, amit mond. Persze fiatal voltam, és azt hittem, a konkurenst látja bennem. Aztán elmúlt tíz év, és igaza lett. Nem azt hívták, aki a fiúk mellett tengerpartot és hullámokat is fényképezett, hanem engem, aki ezzel csinált nevet. Első könyvem, a Love you from Prague a kinti anyagból készült.

Volt hozzá bőséges választéka?

Horst P. Horst azt mondta: mindennap fotózz ki két tekercs filmet. Az egy nap 72, egy év alatt 5 869 kocka. Abból két-három kép biztosan jó lesz. De napi két tekercs nagyon sok, vetettem közbe, azt elő is kell hívni. Akkor nem tudok moziba járni... „Ha moziba akarsz járni, akkor ne fényképezz! – közölte. – Ha viszont lesz már ötven jó képed, akkor csinálj kiállítást!” És ebben is igaza volt. Az első kiállítás a legfontosabb. Ahogy ott prezentálod magad, az a jövődet határozza meg. Ha „vegyes felvágottat” mutatsz, nem fognak megjegyezni. Ha egyvalamit, de annak ereje van, akkor megalapozod a jövődet. Ma már megengedhetem magamnak, hogy néha elkalandozzak a fiúk mellől. Nem mintha meguntam volna őket, mert továbbra is hatnak rám, izgatnak. De egy szép kert, egy gusztusos gyümölcs ugyanúgy megihlet.

Második könyvében, a Boys and rosesben cseh fiúkkal dolgozott. Mi a különbség az amerikai és a cseh modellek között?

Majdnem azt mondtam, hogy a cseh fiúk gyorsabban levetkőznek, de ez nem igaz. Talán az amerikaiak többet tudnak erről a műfajról. A csehek viszont szerényebbek, formálhatóbbak. Nem olyan agresszívak, mint az amerikaiak. Őket rögtön a pénz érdekli. ĺgy nevelték őket. Már a születésük napján bankszámlát nyitnak nekik. Kiesett az első fogad, tíz dollár, kinőtt az új, húsz dollár. Náluk ez így megy. Mire tizennyolc éves a gyerek, már ötvenezer dollárja van, és elindul a világba, hogy megcsinálja az életét. Nekem egy farmernadrágért hónapokig kellett könyörögnöm Érsekújvárban. A mami azt mondta: „Majd veszel, ha lesz rá pénzed.” De ha el akartam menni dolgozni, nem engedett, mert mit gondolnának a szomszédok? A hatvanas években más volt a világ. Azóta rengeteget változott.

A Café caféban kiállított paradicsomi kertek eredetiben hol láthatóak?

Dél-Franciaországban. Divatfotókat készítettem a Diornak, és azt találták ki, hogy menjünk ki a szabadba. Nekem eszembe sem jutott volna kertet fényképezni, de ott és akkor nem tudtam letenni a gépet, annyira lenyűgözött a látvány. Én mindenben a szépet keresem. Testben, tárgyban, virágban, gyümölcsben, cipőben, mindenben.

A tárgyak este tízkor is készen állnak.

Szeretem is, hogy elég egyszer beállítanom őket, és nem mozognak, nem beszélnek. Az nyugodt helyzet. A modellekkel más. Velük csak hétvégén dolgozom.

Lesz újabb könyv?

Már készül. Válogatok, nagyítok. Két év múlva szeretnék kiadni egy olyat, mint legutóbb Bruce Weber.

Olyan „esszenciálisat”? Legalább látni fogja, kikkel dolgozott az elmúlt évek alatt. És hogy fotóival kiket adott a világnak. Mennyire viseli meg lelkileg, hogy egy idő után elhagyják azok, akiket modellként ön teremtett meg?

Még élek, nem rokkantam bele. Prágában nem kell busz után futni. Egyik elmegy, jön a másik. A modellekkel is így vagyok. Múzsa mindig akad. Csak jó megállóban kell várakozni.