A közelmúltban írtam egy cikket egy francia nőről – Gisèle Pélicot-ról –, akit a férje drogokkal elkábított, majd felkínálta őt más férfiaknak, miközben eszméletlen volt. A rendőrség egy évtized alatt legalább 92 nemi erőszakot azonosított, és 51 erőszaktevő ül most a vádlottak padján.
Minden áldozat méltóságteljes
A külföldi médiában a folyamatban lévő perről szóló beszámolókat figyelve sokszor találkoztam azzal a megállapítással, hogy Gisèle méltóságteljes. És hogy ezt a lehető legjobban szemléltessék, illetve hogy a kifejezés hangulatát valósághűen közvetítsék az olvasók felé, az újságírók azt a módszert alkalmazták, hogy leírták a megjelenését és a viselkedését.
Az amerikai New York Times elegáns testtartású nőként ábrázolja. Kiemelik a kecsességét, elegáns frizuráját – bob frizura à la Anna Wintour –, a napszemüvegét és harcos öltözködési stílusát. Számos cikk azt állítja, hogy emelt fővel lép be a tárgyalóterembe, és mindig nyugodt marad.
A felhasznált szavaknak sajátos jelentésük van. Ezek pozitív, értékelő kifejezések, amelyek célja, hogy hangsúlyozzák tagadhatatlan és csodálatra méltó erejét, rendíthetetlen elszántságát és feminista hősnői státuszát – ami kétségtelenül igaz is rá. A kérdés, amit én felteszek magamnak, más: létezik-e nem méltóságteljes áldozat egy ilyen szörnyű és védhetetlen bűncselekményben?
Az értelmező szótár (a biztonság kedvéért utánanéztem a francia és az angol nyelvben is – a definíciók megegyeznek) elmagyarázza, hogy a méltóság az egyén erkölcsi értékének, jelentőségének tudatosítása és tisztelete. Az emberi méltóság olyan minőség, amely egyenlő és abszolút minden egyes emberben.
Mi lenne, ha egy nő, aki majdnem egy hónapon keresztül minden nap megjelenik bírák, ügyvédek, újságírók és bűnelkövetők előtt, nem lenne méltóságteljesen és ízlésesen felöltözve? Mi lenne, ha tetoválásai és arcpirszingjei lennének? Mi lenne, ha miniszoknyát és rövid, szűk pólót viselne? Mi lenne, ha szexmunkás vagy gyári munkás lenne? Mi lenne, ha mentális betegségben szenvedne, kövér lenne, szégyenlősen lehajtaná a fejét, és görnyedt lenne a háta? Mi lenne, ha Gisèle-lel ellentétben – ahogy ez egyébként általában lenni szokott – azt akarná, hogy a tárgyalás a nyilvánosság kizárásával történjen?
Ekkor már nem lenne „jó áldozat”? Már nem lenne méltóságteljes áldozat? Nem adnánk meg a tiszteletet iránta? Egy olyan perben, ahol több tucat férfi által elkövetett többszörös nemi erőszakról van szó, akik egy védtelen nőt bántalmaztak, egyáltalán nem az áldozat „teljesítményéről” van szó, hanem a förtelmes bűncselekményekről és arról, hogy mit árul el az egész ügy az emberi társadalomról. Minden áldozat méltóságteljes.
A szerző a Plus 7 dní munkatársa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.