Meseváros Esőisten árnyékában

Túl vagyunk a színjátszó programon, a keddi hat előadást tegnap újabb hat követte, a nyugati régió csoportjai után bemutatkoztak a keleti régiók is. Nem lehetett könynyű dolga annak idején a válogató bizottságnak, ugyanis a látott produkciók többsége igen sok kívánnivalót hagyott maga után. De még térjünk vissza a keddi naphoz, a hosszúra nyúlt versenyprogram után értékelt a zsűri, kint pedig a már megszokott programok várták a gyerekeket. Közülük is csak a legelszántabbak jöttek el, hiszen az időjárás igencsak kitett magáért.

Tegnap először a Bodrogközi Aprószínpad lépett színpadra. Igen izgalmas, mai kamaszhangra átírt mesét mutattak be egy lusta fiúról, aki jó útra tér, s menet közben szerzett tudományát, hogy megérti az állatok nyelvét, pozitív célokra használja fel, s el is nyeri a méltó jutalmát. Egyszerű és tiszta eszközökkel dolgoznak, nem erőltetett a mese nyelvi aktualizálása sem. Gerenyi Patrik Rotter névre hallgató patkányfigurája vállalkozói körökben lehet ismerős. Ahogy XIII. Edmund és Kunigunda királynő megformálói is végeztek előtanulmányokat, miután a női szeszélynek ellenállni képtelen uralkodót és zsémbes, hatalomtól megittasult nejét színpadra varázsolták. Ügyesek a maszkok is, főleg a patkánysereg hosszú orrú maszkja varázsol el. Ugyan ötletesnek tűnik az utolsó jelenet is, amikor Rotter úr megkapja megérdemelt jutalmát egy fehér nősténypatkány alakjában, viszont nem tudjuk meg, hősünk elnyeri-e méltó jutalmát, a napkeleti királykisasszony kezét. A többi előadásról viszont együttesen se lehet ennyi jót elmondani, az ő esetükben többnyire tényleg csak a szándék dicsérhető. Népmesével ötvöz gyerekdalokat a nagytárkányi Ispiláng Színjátszó Csoport, akik a tavalyi Csalóka Péter sikere után Az ördögfióka és a szegény ember c. mesét hozták el. Az egyébként szeretnivaló dalocskák ebben az esetben az érthetőség rovására mennek, nagyon hatásos viszont a tisztaságot jelképező fehér ing, és ismét kiemelkedik a csapatból a tavalyi Csalóka Péter, azaz Sipos Péter. A reggeli programot a kassai Magyar Közösségi Ház mellett működő Bóbita Színjátszó Csoport zárta A szebeni muzsikusok c. Grimm-mesével. Nekik még díszletük is van, amit inkább csak jelzésszerűen használnak, s jóval több marad az előadásban és a játszókban, mint amit a színpadon látunk. Talán csak az egyes jelenetek átkötései működnek, legalábbis a közönség reakciója is erre utal. A felső tagozatos nézők szívét elsősorban a tornai Bódva Színjátszó Csoport produkciója melegíti fel, de nem annyira a saját maguk által kreált jelenet, mint inkább a kellemes idomú lányok látványa. A vidám jelenetként felkonferált Álmodozások egyetlen díszleteleme egy pad, amelyen lányok mesélik el első kamaszkori, erotikával is bőven fűszerezett álmaikat. A jobb pillanatokban amolyan Molnár Liliom-parafrázist látunk, melynek egyetlen üde pillanata, amikor a meghódításra kiszemelt Srác elvágódik a görkorcsolyájával. Két klasszikus mese van még műsoron. A lévai Nevesincs Színjátszó Csoport A három kismalac történetét hozza, míg a tornaljai Kincskeresők Mátyás király igazmondó juhászát mutatja be. Komor viharfelhők gyülekeznek Dunaszerdahely városa felett. Tegnap délutánra teljesen kihalt a művelődési ház és a környéke. Ma a bábosok következnek.