A nyelvtörvény módosítása lett az új STaR

 Az 1995-ben a Mečiar-kormány régóta elnyomott reflexeket engedett szabadjára. De, bár azóta volt valóban demokratikusabb vezetés, még a legliberálisabb kabinet sem volt képes kukázni a nyelvtörvényt, ami csak megerősíti azt, hogy Szlovákia politikai és kulturális kisebbségi komplexusa nagyon mélyen gyökeredzik. A történelem vastag betűivel való szembehelyezkedés, ami ritkábban történelemhamisításban, általában inkább csak tagadásban jelenik meg, egy fiatal ország sajátossága. Az elmúlt harminc évben a jelen megteremtése helyett a múlt szépítgetése vált a fő irányvonallá, ezen a pánszláv eszmék, a nagy szláv testvérek közelsége sem segít igazán. Ebben a családban Szlovákia az egyik kisöcs, aki folyton láb alatt van, terelgetni kell, és a felnőtt korba lépve sem képes levetni kamaszos ingereit, amiket a politika szándékosan tart életben, mert ezáltal a polarizáltabb társadalmat könnyebb irányítani. 

Az illiberális, majd keresztény-konzervatív, aztán legújabban a szuverenistának nevezett populista kleptokraták univerzálisan próbálják céljaik elérése érdekében alakítgatni Nyugat-Európa társadalmait. De aztán jön a nacionalizmus, és a harcostársak csak bambán néznek egymásra, hogy na most akkor ezt hogy adjuk el? Ezért sem értem – és soha nem is értettem – az utcai harcos Orbánt, hogy sem a nyelvtörvényt, sem a harcostársa korábbi regnálása alatt életre hívott állampolgársági törvényt miért nem „tüntette el”. Ez igazából csak azt a véleményt erősíti, hogy a kleptokratákat nem a nép, hanem csak annak kisajátított javai érdeklik. Ezért hiába mászik vissza újra és újra a miniszterelnöki székbe Fico, minden alkalommal csak lejjebb és lejjebb csúszik az ország gazdaságilag. Ugyanakkor a nyelvtörvény mostani változtatására tett óhaj mögött egy másik prózaibb ok is meghúzódik. 

Fico második szövetségese, az SNS teljesen kiégett és kifulladt az elmúlt években. Danko hol elhagyni akarta a párt süllyedő hajóját, hol a kormány után kapdosott. A párt vezetése négy évvel ezelőtt szabályosan szétesett. Ezért, amikor jöttek az előre hozott választások, a kapitány csak az egyébként tőle annyira nem is távol álló összeesküvéselmélet- hívőkkel, neonácikkal és kiöregedett nacionalistákkal tudta feltölteni a sorokat. Ez a kényszer pedig már nem annyira tünete, hanem inkább a kóros elváltozások kiütközése a szlovák politika egyik legegysíkúbb formációjának. Próbálhatja ezt valaki mentegetni, magyarázni, az SNS kiégett, ötlettelen és üres lett – kérdés, volt-e valaha is tartalom a keretben. A legújabb Fico-kormány bohócaként a legmeredekebb ötleteket Dankóékra bízza a kormányfő, ugyanakkor egyre kevesebb kreativitással, mind több rosszabbnál rosszabb verziókat képes csak „szülni” a legkisebb kormánypárt. 

Danko kipécézte magának a médiát, de egyre kevesebb olyan terv születik, ami meg is valósítható. A kultúrát lefejezték, de még így is képtelenek formálni. A közmédiát megtámadták, az RTVS igazgatóját leváltották, összekeverték a cég betűit, létrejött az STVR, aztán hirtelen eltűntek a projekt mögül. A nyelvtörvény körüli mizéria pedig hasonló jeleket kezd mutatni. Šimkovičová nagyon szeretne valamit alkotni, de halvány lila gőze sincs arról, hogy mit is. Mindezzel pedig „csupán” annyi a baj, hogy ebben a megközelítésben az SNS a legfeleslegesebb része a koalíciónak, a kérdés tehát: kire és mikor váltja majd le Fico a legharciasabb szalonna katonát?