Mese angyallá vált bárányokról

Tudom, némileg elcsépelt megállapítás, hogy az informatikai társadalom gyermekei elszakadtak a népi kultúrától, ezért meglepetten, csodálkozva, szinte egzotikumként fogadják azt. Ha egyáltalán hozzájutnak. Écsi Gyöngyi évek óta azon fáradozik, hogy hozzájussanak.

Écsi Gyöngyi és a közönség köréből választott alkalmi szereplőSzaszák György felvételeA kassai Kováts Marcell népzenész nem különben, és ha ők ketten együtt lépnek színpadra, az nem sülhet el rosszul. Ennyit látatlanban is le tudtam volna írni az Angyalbárányok című új mesedarabról, melyet a Thália Színház gyermekbérletes előadásban hirdetett meg. Ám olyan jó dolgom van itt Kassán, hogy láthattam is az előadást, méghozzá nem is akármilyen társaságban: nyolcvanhét fiatal korú kritikus körében.

Gömöri népmese, alig észrevehető oktató-nevelő jelleggel, ízes nyelven és fantáziát tornáztató eszközökkel elmesélve. Csak a főszereplők hagyományos bábfigurák, a báránykák egyszerű gyapjúcsomók, a folyó egy fonál, a híd egy egyszerű orsó, melyről a fonalat átvezetik, az idő kerekét pedig egy motolla szimbolizálja. A mese kétsíkú, a történet mellett a szakrális vonal is fontos, ám ha valaki nem fedezi fel elsőre a bibliai utalásokat, akkor sincs baj, a lelke akkor is épül, csak nem tudja pontosan, mitől.

Minden szereplőt és szituációt más-más hangszer „testesít meg”, a tekerőlanttól a különböző furulyákon át egészen a cintányérig. Egy idő után zeneileg is összeállt a kép, legalábbis a mellettem ülő gyerekek a végén gond nélkül fel tudták sorolni, mihez milyen hangszer társult. Kováts Marcell ugyan törekedett a hangzásbeli gazdagságra, de nem akart öncélú hangszerbemutatót tartani, arzenálja felét otthon hagyta, ami helyes döntésnek bizonyult. „Nem hiszem, hogy a városi gyerekek számára teljesen ismeretlen a tekerőlant, a furulya vagy a duda, hiszen működnek nálunk népzenei együttesek, és mi is már tizenöt éve járjuk az iskolákat különböző műsorokkal” – mondta a zenei mindenes, aki nem titkolja, hogy az Angyalbárányok című darabbal is minél több helyre szeretnének eljutni.

Écsi Gyöngyi rendező és mesemondó szerint a történet folyamán azt a legnehezebb zeneileg érzékeltetni, amikor a szereplők nem evilági tájra érkeznek. A választott népmese ugyanis olyan bárányokról szól, „akik” naponta angyalokká változnak, ám ennek a metamorfózisnak csakis tiszta szívű, nyitott és emberséges pásztor lehet szemtanúja.

„Azért választottam ezt a szókincset, a nyelvjárást és témát, hogy egy szokatlan világba vezessem a közönséget. A városi gyerekek számára eleinte furcsa ez a közeg, de pillanatok alatt otthon érzik magukat. Észreveszik ugyanis, hogy ebben a világban sokkal több a líra, a humor és a játék, mint ott, ahonnan jöttek, és ahol ömlesztve zúdul rájuk az ezernyi kábítás és csábítás. Tudatosan törekszem arra, hogy helyre rakjam bennük ezt a felfordult rendet” – mondja Écsi Gyöngyi.

Az Internet és a háromdimenziós mozi korában elég merésznek tűnő, dús fantáziát igénylő kellékek megérdemelnek egy külön bekezdést. Eszközhasználat helyett inkább eszköztelenségről beszélhetünk, ám az alkotók szerint a gyerekek sokkal többet látnak, mint mi, felnőttek, mert lelkükben ki-be nyílnak azok a bizonyos ajtók. Elég nekik egy-két hang és szó, hogy madárnak lássák a szövőszékben használatos, csipkekendővel feldobott vetélőt, vagy templomnak lássanak egy egyszerű, faragott széket. Écsi Gyöngyi szerint nem feltétlenül szükséges minden rejtett utalást felfejteni, én azonban elárulom, hogy a szék támláján a hét tulipán alakú lyuk a Jelenések könyvére utal.

Egy évezredes népi tudat eszközei jelennek meg a színpadon, és a fogékony közönség gond nélkül követni tudja a mesét, sőt részt is vesz benne. A gyerekek eleinte még vonakodva mennek ki a színpadra, a vége felé viszont már helyre is kell küldeni néhány lassú jelentkezőt. Az „interaktivitás”, a közös játék szintén jellemző Écsi Gyöngyi meséire, tudatosan igyekszik bevonni a nézőket az előadásba. Szerinte így még maradandóbb az élmény. És valóban, a mellettem ülő kisfiú meglehetősen elszomorodott amiatt, hogy nem őt választották pásztornak, aztán mikor a kajla fülű legkisebb fiú lehetett, madarat lehetett volna vele fogatni.

Kassán két alkalommal volt látható az Angyalbárányok című mese. A továbbiak most már attól függnek, hová kap meghívást az alkotópáros. Tudomásunk szerint ezekben a napokban Debrecen és Miskolc környékén tapsolhat nekik a közönség.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?