Megnyílt a Dunartcom kiállítása

A most bemutatkozó képzőművészek közül többen reflektálnak Somorja nevezetességeire, illetve a bennünket körülvevő természeti környezetre. Miklós Hajnal akvarelljeiben felfedezhetjük a Pomléban máig is álló pavilont. A festményeken a monokrómszerű kékes színek áradó, nyüzsgő vízzuhatagja, valamint az égbolt, illetve a sarki fényt idéző színek egynemű háttérré olvadnak össze, hogy belőlük markánsan kivilágoljanak a meleg fényű, kápolnára vagy otthonokra emlékeztető hajlékok, amelyek biztonságot, bensőségességet sugallnak. Az apró épületek eltörpülnek a természet elemi erői mellett, mégis vonzzák tekintetünket, hogy korábbi traumatikus élményeinkre nyújtsanak gyógyírt.

Cseke Szilárd absztraktba forduló, triptichonszerű munkáiban akár a Pomlé erdejére is asszociálhatunk. Élénk színeivel a nyár elevenségét idézi, a szakralitás felé mozduló Fehér és Fekete című munkán feltűnő körkörös gesztusok pedig antropomorf vonásokat idéznek. A munkák létrejöttében a véletlenszerű és tudatos tevékenységnek egyaránt szerepük van, amely mögé emberi arcot képzelhetünk, ezzel együtt pedig magát az alkotót.

Az emberábrázolás sajátos módját figyelhetjük meg Majoros Áron Zsolt bronzból öntött, tükörfényesre csiszolt felületű metszetszobrában, melyben önmagunkkal szembesülhetünk. A szoborban a forma válik elsődlegessé, az arcvonások és a személyiségjegyek eltűnnek, lényegtelenné válnak. Az emberszelet kiemelése felidézheti az ibseni hagymahasonlatot, hiszen egyéniségünk, lelkünk sokféle rétegből tevődik össze.

Mayer Éva Továbbított üzenet című munkáiban az Imagináció szerepe kulcsjelentőségű, ahol a szemmel láthatatlan, ám szívből jövő kérések, fohászok kerülnek fókuszba. A munkákban kiemelt szerepet kapnak a szakralizált terek, ahol az imák még inkább meghallgatásra találnak. A képeken ábrázolt kút jelentősége kettős, egyszerre jelképezi az élet forrását, ugyanakkor az elengedés motívumát.

Gaál Kata balsafából és rétegelt lemezekből készített lightboxszerű installációi gyermekkori emlékeket idéznek fel. A sárga Cickafarkot szedő fiú az ifjúkor világába repít, a galambokat pedig talán a somorjai művésztelep területén is oly gyakran látható madarak ihlették. Ősi szimbólumként a galamb hírvivőként szolgál, mely a természettel való békés összhang jelentőségét közvetíti.

Méry Bea légiesen könnyed csónakokból építkező installációjában a keleti és nyugati hagyományok ötvözéséből fakadó archetípusok, ősi szimbólumok tűnnek fel, hogy ezeken keresztül önmagunkkal, saját lét-élményeinkkel, mulandóságunkkal szembesülhessünk. A csónakokban feltűnő emberalakok a humánus lét jelentőségét, örökérvényűvé lényegülő fontosságát hangsúlyozzák.

Makkai-Kovács Beatrix élénk színekkel festett absztrakt akrilfestményei triptichonszerűen állnak össze. Bennük a töredékesség, a hiány jelenti meg azt a fajta harmonikus egységet, ami a kiegészülés lehetőségét hordozza, hogy felmutassa velük az egymásra halmozott festékrétegek összességét. A színek és a formák egyvelege izgalmasan olvad össze, hogy azok gyermekkori emlékképeket, víz közeli tájakat és élményeket idézzenek fel.

A szobrászati formanyelv absztrakciója felé mutatnak Rajcsók Attila munkái, ahol a természetből építkező íves idomok különféle rétegekből állnak össze. A háromelemű, csigaszerű formák harmonikus egységgé lesznek, azok egymásba helyezésével a szobor a végtelenség élményét nyújtja. A homorú tálakban felfedezhető, félbevágott alma az egyik legősibb szimbólumunk, mely a teljességet, a tudást és a termékenységet jelképezi. Az alma megcsonkítása az emberi beavatkozás szükségszerű velejárója.

Orbán Előd körkörös munkáiban az anyagok és a hordozott üzenetek ellentétei feszülnek. Bennük jelenkorunk jellemző matériája, a műanyag ötvöződik a nemes carrarai márvánnyal, miközben a visszacsatolási ciklusok értelmetlenné válnak. Az örökkévalóság szimbólumai kék és sárga színekben tűnnek fel, melyről eszünkbe kell jusson napjaink traumatikus élménye, a szomszédunkban dúló értelmetlen ukrajnai háború. Az ez ellen való kiállás jelképe tehát ez a munka, amely örök érvényű humánus üzenetével bármely értelmetlen vérontás ellen szólal fel.

A művésztelepen részt vevő, most kiállító kilenc alkotó munkáit végignézve talán mi, befogadók is egyfajta imaginációs utat, folyamatot járhatunk be, amely során gyermekkori traumáinktól jelenkorunk kollektív tapasztalatához juthatunk el, hogy a művészet felszabadító erejére hagyatkozva mi magunk is fel tudjunk oldódni, és negatív élményeinkből továbblépni.

A kiállítás november 7-ig látogatható.

FAZAKAS RÉKA
A szerző művészettörténész, a kiállítás kurátora.