Meggyógyulva

Azt is alig lehetett hallani. Először ölelte magát, majd az ölébe eresztve a kezeit az ujjaival játszadozott. Észre sem vette a körülötte levő világot. Közben valakik kívülről figyelték őt: két orvos és egy nő.

Az orvosok valami szakszavakat, mondatok töredékét suttogták egymásnak, majd sokatmondóan összenéztek. Hirtelen jegyzetelni kezdtek. A nő kicsit ideges lett. Szoknyáját igazgatta. Valami nyugtalanította. Enyhe karikák látszottak a szeme alatt. Fel s alá sétálgatott. Néhány kérdésre még válaszolt. Utána fáradtan ült le az egyik székre. Igyekezett türelmesen kivárni a vizsgálat eredményét. De pillanatokon belül megunta, és elment inkább a bárba kávézni.

Ahogy így iszogatta a kávét, egy férfi szólította meg. Ő előszedte a legszebb mosolyát, és kellemesen elbeszélgettek. Észre sem vette, hogy elfutott az idő. Mikor az órájára pillantott: kicsit ideges lett. Rövid magyarázkodás után felállt. Elnézést kért, és elindult. A férfi utána rohant. Még az ajtóban utolérte. Elkérte a telefonszámát. A nő rávillantva hófehér fogsorát egy papírt halászott elő a táskájából. Ráfirkantotta a számot, és már rohant is tovább. Még egyszer visszafordult, hogy integethessen neki.

Hamar visszaért a kórházba. Egy folyosón haladt éppen, mikor észrevette, hogy valahonnan visszatükröződik az alakja. Viszszalépett, és a lengőajtó üvegjében végignézett magán, büszkén. Tetszett neki a látvány. Megigazgatta a blúzát, szoknyáját. Gyönyörködött a tökéletesen kihangsúlyozott karcsú derekában. Öntelten állt ott, a lengőajtó előtt, mikor a háta mögött lépteket hallott. Mint akit rajtakaptak valamin, úgy ugrott. Zavartan nézett körül. Az egyik orvos közeledett felé. Meghallgatta, amit mondott. Követte őt a kabinjába, hogy folytathassák a beszélgetést. Leültek. Hosszú tárgyalás után megállapodtak: a lány hazamehet vele. Sok törődésre van szüksége. Nem szabad egy pillanatra sem magára hagyni.

A nő mindenbe beleegyezett. Talán még a csillagokat is leígérte az égről. Közben meg az átkokat szórta magában. Nem akarta a lányt. A legszívesebben még ott hagyta volna egy darabig. A gondolat is idegesítette, hogy most teljesen fel lesz bolygatva az élete. Semmi szüksége nem volt rá.

Az orvos elment, és kis idő múlva a lánnyal jött vissza. A nő, mikor meglátta őket, erőt vett magán. Színlelt örömmel a lányhoz ment. Szorosan magához ölelte. Az orvosnak nem bírta meghálálni a segítségét. Nagy könnyekkel a szemében megölelte hát őt is.

Az orvos felkapta a lány csomagját, és lekísérte őket az autóig. Kezet fogott a nővel. Mikor már indultak, még intett is nekik. Olyan jó érzés fogta el, hogy megint sikerült valakin segíteniük. Elégedett mosollyal az arcán sétált vissza az épületbe...

Már sötét volt, mikor a nő a lánnyal hazaért. Megfogta a csomagját, és felkísérte őt a szobájába. Ott megpróbált kedves lenni hozzá.

Még a fejét is megsimogatta. Viszolyogva húzta vissza a kezét. Idegesítette a szótlansága. Enyhe undorral az arcán inkább bement a szobájába. Nem bírt megnyugodni. Nem tudott mit kezdeni magával. Elővett egy üveget, és töltött magának. Megcsörrent a telefon. Egy férfi kereste. Találkát beszéltek meg. Letette a kagylót, majd mosolyogva, kortyonként megitta az italt.

Egy óra sem telt el, és már csengettek. A nő ajtót nyitott. A szobába mentek. Már kettesben iszogattak. Mind közelebb kerültek egymáshoz, mikor hirtelen nyílt az ajtó. A lány lépett be félve.

– Anya, én... – nem tudta folytatni a mondatot. Megijedt az idegentől. Visszahátrált. A nő elnézést kért, és visszavitte a lányt a szobájába. Ott magukra zárta az ajtót. A földre taszította a lányt, s gyűlölettel nézett rá.

– Kit nevezel te anyádnak? – halkan sziszegte csak. Közben meg ütötte, verte a gyereket. Mikor lecsillapodott, otthagyta. Megigazította magát, és tökéletes nyugalommal tért vissza a férfihoz.

A lány a sarokba mászott. Halkan dúdolgatott. A haját babrálta. Egy pontba figyelt csak. A saját mocskában hallgatta a szomszéd szobából az anyja nyögéseit...