Második otthon

Most zajlottak a beíratások az iskolákban, így sok-sok gyermeknek dőlt el a napokban a sorsa, melyik iskola is lesz a második otthona az elkövetkező években.

Nem kis felelősség hárul a szülőkre, hiszen fontos, hogy jól döntsenek, döntésük kihat ugyanis gyermekük további fejlődésére. Sok minden változott az évek folyamán, de az az általános nézet még sosem, hogy leghatékonyabban anyanyelvünkön tudjuk magunkba szívni az alapismereteket, megismerni a kultúrát, a történelmet. Ez az út néha göröngyös, akadályokkal teli, de ha kitartóak vagyunk, az akadályok elgördítése nem lesz nehéz feladat. Ismeretlen nyelven a gyermek nem képes zavartalanul tanulni. Az anyanyelv együtt fejlődik a gyermekkel, így a második nyelv hátrányba kerül. Az idegen nyelven tanuló gyermek eleinte nehezen tanul, keveri a fogalmakat. A későbbiek folyamán kiegyenlítődhet a különbség, a másik nyelv szókincse gyarapodik, viszont az anyanyelv fejlődése megtorpan. Most lehetőségünk van arra, hogy válaszszunk, anyanyelvi vagy államnyelvi iskolába küldjük-e gyermekeinket. Okulásképpen idézzük egy kicsit vissza a múltat.

Sokan emlékeznek még azokra az időkre, mikor bezárták a magyar iskolákat. Hat kemény tanévnek kellett eltelnie, míg újból kinyitotta kapuit az első magyar tanítási nyelvű iskola. De még ekkor sem létesültek újak, csak néhány szlovák iskolában nyílt magyar osztály. Addig egyetlen gyermek sem tanulhatta anyanyelvén a betűvetést, és azokat az ismereteket, amelyek szükségesek lettek volna az életben. S valahogy minduntalan a Shakespeare-i gondolat jut eszembe ezzel kapcsolatban: „Küzdesz azért, mi nincs meg, s mi megvan, elfeleded”. Arról nem is beszélve, hogy az egyesült Európában hátrányos helyzetbe kerülhetnek azok a magyarok, akik még a saját anyanyelvüket is csak konyhai szinten ismerik.

Remélem, akik most beírató szülők, helyesen döntöttek, s nem kell majd évek múltán hallgatniuk gyermekük szemrehányó szavait. Mert mint minden nemzetnek, nekünk, magyaroknak is magunknak kell tenni azért, hogy nyelvünket, kultúránkat továbbra is szinten tudjuk tartani, s hogy egyenlő rangúnak érezhessük magunkat minden más nemzettel.