Márai Kassája és ’56

A magyar könyvkiadás gazdagon törleszti kényszerű adósságát: Márai Sándor fél évszázados kötelező elhallgatását. Jelenleg éppen húsz Márai mű kapható a könyvesboltokban, beleértve egy róla írott tanulmánykötetet is. A húsz könyv között természetesen ott van a világszerte talán legolvasottabb, s színpadi változatban is legtöbbször látható A gyertyák csonkig égnek című regény. De ott az Itáliában szintén több kiadást megélt másik regény, az Eszter hagyatéka is, és a „mindennapok filozófiájának” elnevezett Fűveskönyv.

A legfrissebb meglepetés az 1941-ben – s azóta sem – kiadott Kassai őrjárat című kisregény, most a Helikon Kiadó gondozásában. Márai ennek elején így ír: „Négy héttel az után, hogy a német csapatok bevonultak Párizsba, hazautaztam Kassára. Egy napra mentem csak, nem volt semmi dolgom ott. Most, idő multával, elcsodálkozom, miért is mentem?... Valószínűleg, mert otthontalannak éreztem magam a világban.” A két utolsó mondata pedig: „Az álom bűvölete elillant az életből, egyedül vagy. Ne érzelegj, szereped van: teljesítsd, mint társaid, a katonák, hidegen és nyugodtan kötelességedet.”

Az idei ’56-os magyar ünnepségek legfontosabb információja a Kossuth rádió október 23-i késő esti adásában hangzott el, mégpedig nemzetközi kultúrtörténeti érvénnyel, s éppen Márai Sándor 1956-os és utána kelt írásai alapján. Márai akkor megírta, hogy a nyugati értelmiség számára az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc hozta meg a tisztánlátást. Tragikus felismerést eredményezett ugyanis, amely szerint a humanitás sosem szállhat szembe az erőszakkal. ĺgy ez a humanizmus erejébe vetett, s korszakokon áthúzódó, a kommunizmus idején is erős nyugati értelmiségi vélemény, nevetséges hiszékenységgé változott a magyar ’56 szellemi hatásának eredményeként. Sőt, a katonai front mellett kialakult egy szellemi front – írta Márai –, amelynek később az országhatárokon való átvonulását nem lehetett fegyverekkel megakadályozni.