Makulátlan lélekkel

A szép szavak szebbé tették megélt nyolcvan életévétSomogyi Tibor felvételeCzimbalmosné Molnár Éva elmondta, örül, hogy e kerek évfordulót az intézet székházában ünnepelhetik, mivelhogy szülőhelyén, Dunaszerdahelyen elsőként Dénes György gyermekverseit ízlelgette, mert ahogy akkor is ismerték, ma is minden gyerek ismeri a verseit.

Koncsol László az ifjúkori indulásra visszaemlékezve, egyebek között szólt arról az időszakról is, amikor hírolvasóként a rádióhoz került, s mint mondta, „akkor kezdtem megismerni varázslatos, irritáló, ironikus, önironikus, szarkasztikus, gunyoros, játékos, szomorkás, bölcs, sebzett, érző, rezignált, fanyar személyiségedet. Azt hiszem, sok mindent kihagytam a felsorolásból, de bocsáss meg, nem bírnám tovább levegővel.” Az írók társaságának elnöke köszöntőbeszédében azt is bevallotta: „Engem főleg őszi hangulatú verseid serege hódított meg. Senki sem állított olyan lírai emlékművet az emberi mulandóságnak, mint te.” A Dénes György-i lírai emlékoszloppal kapcsolatban hangsúlyozta: „Kevés szlovákiai magyar író gyűjtött öszsze, s olvasott el annyi könyvet, s vált ezáltal olyan műveltté, mint te. Született költő vagy, ezt kötetenként minden versed tanúsítja. Bohém, kelekótya, kóbor költőlovagok józan és bölcs barátja voltál. Köztük és mégis függetlenül, készen arra, hogy egy-egy alkalmi szállással is segítsd őket, ha megszorultak. Az elmúlt ötven év társadalompolitikai és történelmi bugyrain is így haladtál át makulátlan lélekkel és patyolatöltözetben. Mint Dante a Pokol ösvényein.” Elviselhető testi állapotot kívánva a nyolcvanéves Dénes Györgynek, azt kérte tőle, írjon még verseket és mondja tollba emlékeit, mivel, ahogy kifejtette: „Annyit tudsz az életről, világunkról, kisebbségi sorsunk mélységeiről és magaslatairól, mint közülünk senki, hiszen a rádió régi épületének padlásteréből, hivatásod és munkahelyed magaslatáról mindent és mindenkit tisztán láttál, és hiteles mérleget vetettél.”

Juhász Dósa János köszöntőjében a szavalásról beszélt, idézve Kosztolányit, hogy a szavalás a vers feltámasztása papírsírjából. „Úgy tűnik, mint ha ez a kor nem a költészeté, s a költészet védőburka alatt meghúzódó emberé lenne, a vészharangkondítás mégis felesleges. Felesleges, hiszen soha annyian nem indultak még a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen, mint az idén.” Juhász Dósa János azért hozta fel köszöntőjében e kitételt, hogy példázza, a más jellegű kortárs költészeti kísérletek korában Dénes György érzésekkel dús versével országos szavalóversenyt lehet nyerni.

Dénes György azzal köszönte meg a jókívánságokat, hogy a szép szavak szebbé tették megélt nyolcvan életévét, amelynek legderűsebb emlékei az ifjúsághoz, és a gyermekkorhoz kötődnek. „Mindenkit boldogan, kedvesen és sok szeretettel üdvözlök” – mondta.