Magyar könyvek a főszerepben

Gustáv Murín elnök átnyújtja Győrffy Csaba nagykövetnek az ajándék könyvekről szóló adományozóleveletSomogyi Tibor felvételeAkik jártak már az egyetem Múzejná utcai könyvtárában, tapasztalhatták, hogy legértékesebb részét a tanulmányokhoz szükséges szakirodalom teszi ki, azaz többnyire kézi- és segédkönyvek meg egyetemi jegyzetek. Akik a szlovákiai írótársulások egyik legaktívabb társaságának, a P.E.N.-nek a tevékenységét is figyelemmel kísérhetik valamelyest, azt láthatják, hogy a Gustáv Murín prózaíró vezette szervezet az utóbbi évre jellemző tespedtségét leküzdve mára ismét jelentős irodalmi és közéleti események szervezőjévé lett; az írók nemzetközi kapcsolattartását, kölcsönös megismerését szorgalmazva eredeti küldetéséhez híven – a szólásszabadság és az egyetemes világirodalom jegyében. Szorgalmas ténykedése egyik legutóbbi eredményeként könyvelhette el az írótársadalom a tavaly novemberben Kassán rendezett Márai-konferenciát. Mellesleg a Szlovák P.E.N. Centrum épp az idén ünnepli fennállásának 15. jubileumát – alapítói közt tarthatjuk számon Dobos Lászlót, Duba Gyulát, Grendel Lajost és Tőzsér Árpádot is.

A nemzetközi könyvtár tehát 2001-ben Gustáv Murín kezdeményezésére a két intézmény együttműködésének kiemelkedő eredményeként született: a P.E.N. hozta kiterjedt nemzetközi kapcsolatait és a kiadványokat, az egyetem könyvtára pedig a könyvek gazdájává és kezelőjévé vált. Az adakozásból létrejött, évről évre gyarapodó gyűjtemény mindenki számára hozzáférhető, aki beiratkozik a könyvtárba. Az évforduló alkalmából megjelentetett angol nyelvű tájékoztató szerint a gyűjtemény 2000 könyvet számlál, 53 ország sokféle nyelvű kiadványát, főként közép-európaiakat, ezen belül is a visegrádi négyekét, így természetesen magyarokat is. Az ide betévedő olvasót a fellelhető tételekről jól áttekinthető számítógépes adatbázis tájékoztatja, de az olvasóterem vitrinjeiben is megszemlélhetők, szabadon hozzáférhetők, így ki-ki tetszése szerint válogathat az egyes nemzeti irodalmak eredeti nyelvű könyvei és fordításirodalma közt, az egyre bővülő kínálat nyújtotta lehetőségek szerint. Csehy Zoltán, aki egyetemi előadása végeztével épp az ünnepélyes megnyitóra toppant be, a ciprusiak ajándék könyveit vette számba, megjegyezve, milyen keveset tudunk a ciprusi görög irodalomról (hogy aztán egy következő mondatával ezt a többes számú hiányosságot a maga részéről rögvest tömören cáfolja).

S most ez a könyvtár újabb, mintegy 600 könyvvel gyarapodott, és az adomány több mint felét a magyar nyelvű irodalom tette ki, mindenekelőtt a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének, a Magyar ĺrószövetségnek és a Magyar P.E.N. Clubnak köszönhetően – a két magyarországi írótársulást Benyhe János irodalomtörténész-műfordító és Oláh János író, költő, műfordító képviselte. Az idén először a Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága is felsorakozott a támogatók közé, s közreműködésével a könyvtár az AB-ART, a Kalligram, a Lilium Aurum és a Nap Kiadó mintegy száz szlovákiai magyar könyvével gyarapodott. Hogy miért nem többel, az csak a szervezők és az adakozásra kész könyvkiadók rugalmasságán múlt, mindenesetre a szlovákiai magyar könyvkiadás meghatározó intézményei megtették az első lépést a pozsonyi nemzetközi könyvtár támogatását illetően, s ezt a jövőben remélhetően továbbiak követik.

S mivel a – háttérben gondosan igazgatott – véletlen úgy hozta, hogy az idén a magyar irodalom s a magyarok voltak a főszereplők, a felvonult, tekintélyes számú külföldi intézmény képviselője közül a szervezők Győrffy Csabát, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetét kérték fel arra, hogy értékelje az elismerésre méltó kezdeményezést. Győrffy Csaba az EU-csatlakozás várható kulturális és régiókat átfogó-összekötő hasznát emelte ki beszédében, a művelődés pluralizmusának fontosságát hangsúlyozva. Az együvé tartozás gesztusaként a Szlovák P.E.N. Centrum is az adakozók közé állt: Gustáv Murín egy 470 szlovák gyermekkönyvből álló ajándékot adott át Győrffy Csabának – a kötetek a szarvasi szlovák általános iskola könyvtárát gyarapítják. Az egyetem könyvtárhelyiségét megtöltő közönség végig angolul kapta az információkat, egyedül a házigazda Anton Eliáš, a bölcsészkar dékánja intézte szavait szlovákul a nagyérdeműhöz (meg az udvariasságban utolérhetetlen japánok nagykövete).

Az ünnepi fogadás alatt fotós kollégámmal a könyvtárszoba asztalaira kiterített könyveket vizsgálgattuk, s azt állapítottuk meg, hogy noha kiadónként külön-külön kerültek az adományok a helyszínre, a szervezők nem minden esetben tudták ezeket pontosan csoportosítani, egymás mellé felsorakoztatni; Tibor szemfülesen és észrevétlen át is helyezett néhány magyar könyvet a szlovákok és a spanyolok asztaláról a többi magyar közé. Magam arra gondoltam, hogy majd úgyis katalogizálják s rendszerezik őket, addig meg hadd keveredjenek, némi egészséges kulturális kontamináció és káosz rájuk fér az általános globalizáció előtt. Egyenkénti hasznuk úgyis a használhatóságuk, majdani kölcsönzésük és olvasásuk gyakorisága alapján lesz majd mérhető.