Madáchról a jövőnek – rendhagyó emléknap

Október helyett május, gyászkoszorúba fogott vágott vagy művirágok helyett duzzadó rügyekkel terhes, sarjadó levelű facsemeték. Két fontos és jövőbe tekintő előadás személyes érintettségeket, elfogultságokat hangsúlyozva. A Tragédia szerzője iránti tisztelettel, a hely szellemétől elvarázsolva. Rendkívüli Madách Napok. 

Madáchról személyesen
Amióta a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumához tartozik a Madách-kastély, az épület kívül és belül is megújult, s ma már a kiállítások olyan magas színvonalúak – a kor igényeinek megfelelően interaktívak –, érdekesek, hogy országos szinten is példamutató. Az itteni szakmai rendezvények ugyancsak rendkívül magas színvonalúak, az értő idegenvezetés és a tavaly felújított park a látogatók számára is vonzóbbá teszi Madách-kastélyt. 

A Madách Napok a hagyományos rendezvények egyike, melyet korábban mindig a drámaköltő halálának évfordulóján rendeztek meg, október elején. A járványügyi helyzet felülírta a tavalyi terveket, de a múzeum szakemberei nem adták fel, és amikor az enyhítések már megengedték, azonnal pótolták a múlt évben elmaradt rendezvényt. Praznovszky Mihály Madách-kutató, a múzeum egyik, szinte már állandónak mondható munkatársa, igen jeles irodalomtörténész, aki több mint fél évszázada kutatja Madách Imre munkásságát és életét, remek előadást hozott erre az alkalomra. Rendkívül szuggesztív mondandójában – melyet külön kiemelve ajánlott a jelen lévő fiataloknak, iskolásoknak – nagyon fontos megállapításokat közölt hallgatóságával. Olyan Madách-képet kapott a közönség, amely a 19. század filozófiáját, hétköznapi életét, politikáját egyaránt ismerő, kivételesen művelt gondolkodót, egy valóban és minden ízében nemes férfit mutatott. Aki olyan kérdéseket tett fel Az ember tragédiája című művében, melyek a közelmúltra és a mára is érvényesek. Kérdéseket a társadalom fejlődéséről, az egyénről, a gazdaságról, a gazdagságról, a szabadságról, a szolgaságról, a férfi és nő viszonyáról, a környezet és az élővilág megváltozásáról, a falanszterré váló, elgépiesedett, pénzközpontú, érzelemtelen (mai) világról, az élet mindenkori céljáról és értelméről. Praznovszky Mihály szerint Madách évszázada, a 19. század a kérdések feltevésének az évszázada volt, és a 20. század a madáchi kérdésekre csupa rossz választ adott. Háborúival, válságaival, környezetpusztító tevékenységével, a villogó képernyők, a virtuális térbe vonult, arctalanná vált emberekkel. S ha a 20. század rossz válaszokat adott a madáchi kérdésekre, akkor talán itt az ideje a 21. században ismét kérdezni, s már jó válaszokat adni. 

Ahogy azt Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója elmondta, a madáchi kérdésfeltevések szerint gondolkodva kell tervezni a jövőt, s ha gondolatokat ültetünk el, akkor fákat is kell ültetni. A faültetéshez lapát kell, a gondolatültetés az írott szó munkája. Lett mindkettő.

A Tragédia új fordítása
Egy írói gondolkodás az író művének olvasásával érthető meg igazán. Madách a legismertebb alkotását, Az ember tragédiája című művét a 19. századi magyar nyelv szókészlete és szabályai szerint írta, s a nyelv – mint élő anyag – ez alatt a bő másfél század alatt jelentősen változott. Ahogy a többi nyelv is, melyekre ezt a világra szóló jelentőségű alkotást lefordították. Egyebek közt szlovákra is, hiszen természetes, hogy egy ilyen művet a szlovák olvasóközönségnek is jó ismernie. Utoljára bő fél évszázaddal ezelőtt végezte el Ctibor Štítnický ezt a feladatot. Ezért kérte fel a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Jitka Rožňová műfordítót, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem docensét, hogy a nagy művet ültesse át újra szlovák nyelvre. Az intenzív fordítói munka több mint fél éven át folyt, eredményeként pedig a Madách Egyesület kiadásában megjelent a Tragédia új, szlovák nyelvű fordítása, amelyet a szlovák olvasóközönség hamarosan a kezébe vehet. Jitka Rožňová a fordításkötet bemutatóján azt hangsúlyozta, rendkívül szép, bár a fordítót erősen igénybe vevő munka egy 19. században írt, veretes nyelvezetű alkotást mai szlovák nyelvre úgy lefordítani, hogy az olvasók számára a szöveg élvezhető, és a gondolatok érthetők legyenek. A fordításkötetet benevezték az idei Hollý-díj várományosai közé. Ezt a díjat június végén adják át. Csanda Gábor, a művet kiadó Madách Egyesület elnöke szerint komoly esély van az elnyerésére.

Üzenet ezeréves távlatra
Ha gondolatok ültetése, akkor fák ültetése is: valóságosan, s nem rövidtávra, hanem akár egy évezredre tervezve. Az idei Madách Napok résztvevői, környékbeli és nógrádi civil szervezetek és társulások, iskolák és önkormányzatok képviselői a tavaly megújult park déli részén a jövőnek üzentek. Az elültetett facsemetékkel. Melyek nem egyszeri alkalomra levágott virágok a nagy drámaköltő sírjához elhelyezett gyászkoszorúkon, hanem élettel teli csemeték. Az itt és most elültetett páfrányfenyő jó esetben akár ezer évet is megélhet. Hogy majd akkor is arra emlékeztessen, élt itt egy gondolkodó alkotó, aki Az ember tragédiájában múltba nézett és jövőbe látott. S azt üzente: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

Erről szólt az idei Madách Napok. Remélhetőleg ezer év múlva is lesz még ember, aki megérti Madách üzenetét.