Lovaggá ütötték az óvodásokat

Az ábécébirodalomban mindenki nagyon szomorú volt. A király is meg az alattvalói is sorra búslakodtak. Az egyik alattvaló amiatt, hogy nem tudta bekötni a cipőfűzőjét, a másik azért, mert nem tudta begombolni a szvetterét, a harmadiknak is valami hasonló aprócska baja volt, a király meg amiatt szomorkodott, mert volt ugyan palotája nagy toronnyal, de arról az ajtó, az ablak, meg a kisebb tornyok is hiányoztak. A szomorúság azonban nem tartott soká, mert akadtak olyan jótét lelkek, akik a búslakodók baján segítettek. Az ábécébirodalom a galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola napközijében volt fellelhető február második péntekén, a birodalom királya és alattvalói pedig az iskola alsó tagozatos diákjai közül kerültek ki. Azok a segítőkész és ügyes emberkék pedig, akiktől a búslakodásukat okozó probléma megoldását várták, nem mások, mint az iskolába beiratkozni érkezett végzős óvodások.

Mert itt nem úgy működik a beíratás, hogy eljön a szülő, beírják a gyerekét, és már mehet is Isten hírével. Nem, itt az óvodásokat és természetesen a szüleiket kultúrműsorral meg játszóházzal várták az iskolások. A napközis nevelő, aki Babi tanító néniként mutatkozott be, meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, az iskolások pedig tánc- és énekszámokkal, közös játékokkal szórakoztatták őket. Miután a kanásztáncot bemutató legénykék a botjaikkal, a lánykák meg a színes népviseletükben befejezték a táncot, a terem közepén felállított papírpalotájához megérkezett a már említett szomorú király és búslakodó alattvalói. Nem is szóltak ők egy szót sem nagy szomorúságukban, csak Babi tanító néni árulta el, mitől ez a nagy búslakodás. Az első alattvalónak azért görbült lefelé a szája széle, mert kibomlott a cipőfűzője, és nem tudta bekötni. Ekkor a tanító néni az óvodásoktól kért segítséget, merthogy ő úgy tudja, aki iskolába akar menni, annak már tudnia kell bekötni a cipőjét. Nem is tévedett, mert az ovisok egymással versengve jelentkeztek, hogy felvidámítsák az oldott fűzőjű alattvalót. Aztán egyikük bizonyította is, milyen ügyesen tudja bekötni a fűzőt, amitől a cipő viselője egyszeriben széles mosolyú, vidám alattvalóvá változott. Ugyanez történt a másik alattvalóval, akinek egy másik óvodás ügyesen gombolta be a szvetterét. Egy következő jelentkező a színes papírból kivágott különféle alakzatokból választotta ki a legnagyobb téglalapot, ami éppen megfelelt ajtónak a szomorú király papírpalotájára. A király azonban nehezebben vigasztalódott, mint az alattvalói, csak fokozatosan oldódott a szomorúsága, amint látta, hogy az ügyes óvodások hogyan választanak a sok papíralakzat közül tornyot, meg ablakot a várára, a különböző nagyságú papírfák közül hogyan választják ki az egyforma nagyságúakat, majd a legkisebbet meg a legnagyobbat, hogy Babi tanító néni segítségével a palotához vezető út mellé tűzzék. A gyerekek közben észre sem vették, hogy tulajdonképpen abból vizsgáznak, mi mindent tanultak ők meg az oviban. Mindanynyian jelesre vizsgáztak, ráadásul még egy saját kis műsort is előadtak, karácsonyi dalokból összeállítva. Erre aztán már a király úrnak is elmúlt a szomorúsága, olyannyira hogy széles nagy jókedvében az összes iskolába iratkozó óvodást – miután a lurkó hangosan elmondta a saját nevét – kardlapjával az ábécébirodalom lovagjává ütötte. Ezzel az udvari ceremónia véget is ért, nem úgy a szórakozás. Merthogy az ifjú lovagokat már várta a játszóház, a napközis tanító nénik segítségével többféle érdekes papírjátékot, -állatkát készíthettek rajzolhattak, ollózhattak. „Én ilyen szép nagy lepkét akarok csinálni” – mutatta a pirosra festett színes mintalepkét a tanító néninek az egyik szőke kisfiú. „Ehhez vízfesték is kell, gyere, mindjárt megkeressük, és te is csinálhatsz ilyen lepkét” – tett eleget a kérésnek a tanító néni. Üdítő meg sütemény is termett az asztalon, úgyhogy a leendő kis elsősök új iskolás pajtásaikkal együtt nagyon jól érezték magukat. Szüleiket pedig jó érzés tölthette el látva, hogy kezdettől fogva mennyire törődnek itt a kis emberkékkel. Kár, hogy épp azok a magyar szülők nem tapasztalhatták ezt meg, akik úgy döntöttek, hogy szlovák iskolába íratják gyermeküket. Mert biztosan sokan vannak ilyenek, hiszen a csaknem fele arányban magyar ajkú járási székhelyen összesen 26 gyereket írattak az egyetlen magyar alapiskolába. Habár biztató, hogy az előző évekkel szemben ez is növekedést jelent. És a szülők afelől is nyugodtak lehetnek, hogy ebben az iskolában nemcsak a napközi meg a játszóház működik jól, hanem a tanításhoz is jó feltételekkel rendelkeznek. Erre jó bizonyíték, hogy a játszóházas beiratkozást megelőzően adták át azt a számítógépes tantermet, amelyben az Infovek program keretében kapott 6 modern számítógépet használhatják majd a gyerekek és az oktatók. Az ünnepélyes avatáson Szigeti László államtitkár vágta át a szalagot, és ígéretet tett, hogy még az idén karácsonyig további hat számítógépet kap az iskola. Az informatika terén jó felkészítésre számíthatnak tehát a diákok. Ugyanakkor a tanuláson kívüli tevékenységre is nagy hangsúlyt fektetnek ebben az intézményben. Ennek bizonyítéka a jól működő énekkar. A nemrég polgármesteri díjjal kitüntetett Balogh Csaba tanár úr vezetésével az énekesek is bemutatkoztak az említett ünnepélyen. Bizonyítva, hogy aki énektehetségét akarja kamatoztatni, vagy akit a közösségi szereplés csábít, az is megtalálja a számítását ebben az iskolában.