Kötéltánc és drámajátékok

Az idén hatodik alkalommal szervezték meg a Pódium Színházi Társaság országos színjátszó táborát. A helyszín, a Karvai Mezőgazdasági Szaktanintézet kollégiuma minden szempontból ideálisnak bizonyult. A tábor iránt évről évre nő az érdeklődés, az idei tíznapos tanfolyamon mintegy ötven színházkedvelő fiatal vett részt, Királyhelmectől Pozsonyig.

Szabó Csilla ötletgazda és főszervező a táborlakók gyűrűjébenCékus Péter felvételeTöbbségükben olyanok, akik valamilyen öntevékeny színjátszó csoport tagjai. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nagy szükség van amatőr színjátszóink szakmai képzésére. A közös munka eredményességét már a jubileumi Jókai Napokon le lehetett mérni. A színjátszó táborokat rendszeresen látogató csoportok az egyes produkciókban nagyon sok, a tanfolyam ideje alatt elsajátított új ismeretet használtak fel.

A színjátszó tábor ötletgazdája és főszervezője, Szabó Csilla elmondta, idén négy csoportban dolgoztak.

– A résztvevők között akadtak olyanok is, akik most először látogattak el a táborba, de nagy többségük évek óta visszajár. S lényegében a színjátszó tábor oktatógárdája sem változott. Az előző évekhez képest két fontosabb változás történt. Tavaly valamennyi csoport ugyanazt a darabot – Osztrovszkij Vihar című darabját – dolgozta fel, más-más színpadi megfogalmazásban és kivitelezésben. Most mind a négy csoport különböző darabot választott. A negyedik csoportba pedig olyan fiatalok kerültek, akik elsősorban a rendezés iránt érdeklődnek. Elképzelhető, hogy számukra rendszeres évközi képzést is indítunk. Ez a tíz nap arra elég, hogy fél-egyórás szakmai jellegű bemutató előadások készüljenek, amit egymásnak meg tudunk mutatni. Az egész tábor szerkezete úgy épül fel, hogy a gyerekek megtanulják, milyen lépésekben lesz az ötletből végül a színpadon egy kész jelenet. Hogy megtanuljanak szöveget elemezni, hogy megismerkedjenek a színpadi mozgás alapjaival...

A fiatal színházcsinálók fáradhatatlanul gyakoroltak. Pedig a munka, illetve a napirend korántsem volt könnyű. Reggel nyolckor reggeli, majd mozgásgyakorlatok Kulcsár Vajda Enikő budapesti tánctanárral, aki kontakttáncot is oktatott. Kilenctől délig próbák, s a rövid délutáni pihenő után ismét jelenetelemzések, helyzetgyakorlatok. Általában este tízig-tizenegyig. A mezőgazdasági szaktanintézet árnyas parkjában mindenfelé szövegkönyveket böngésző, előadásokról beszélgető kis csoportokba botlottunk. Želinsky Miroslav régi táborlakó. Elmondása szerint az idén a szervezők úgy osztották be a résztvevőket, hogy mindegyik csoportba kerültek kezdők és haladók is: – A látszat ellenére a tavalyihoz képest az idén sokkal nyugisabb a menetrend. A tíznapos munka arányosan lett felosztva, jutott némi időnk a pihenésre, a fürdőzésre és az olvasgatásra is.

Gál Juli Vághosszúfaluról érkezett a karvai táborba.

– Nagyon jó csapat jött össze – mondta –, élvezet játszani a többiekkel, együtt dolgozni a rendezőkkel. Jelenleg a komáromi Marianum diákszínjátszó csoport tagja vagyok. Fölléptünk a Jókai Napokon, s ott, a Bárány János szerkesztette fesztiválújságban, a Visszhangban olvastam először erről a táborról.

– Én most vagyok itt negyedszer – kapcsolódott a beszélgetésbe a somorjai Ďurica Kati. – A barátnőm Bécsben dolgozott, és emiatt mondott fel a munkahelyén, egy pizzériában. Mert nem akartak neki tíz nap szabadságot adni, hogy eljöhessen. Holott mi már évek óta a színjátszótáborhoz igazítjuk a nyári programunkat. Nagyon sok barátot, tapasztalatokat és élményeket ad ez a tábor. A tíz nap alatt sokkal jobban elemezzük, boncolgatjuk a darabot, mint mondjuk mi egy év alatt a színjátszó csoportban. Először improvizáltunk, játékokat játszottunk, hogy megismerjük egymást.

A losonci Fekete Gábor Füleken tanul, ő negyedmagával érkezett. Valamennyien a füleki Apropó Színpad tagjai. Szerinte már csak azért is megéri részt venni a tanfolyamon, mert itt valóban minden a színházi munkáról szól. Kötetlenül, de nagyon szakszerűen.

A színjátszó tábor tagjai olyan szakemberekkel dolgoztak együtt, mint Solténszky Tibor dramaturg, Tóth Miklós rendező, Perényi Balázs rendező és drámatanár, Seregley András rendező és Fort Kriszta beszédtanár. Fort Kriszta beszédtechnika-óráit rendkívül élvezték a résztvevők. A tanárnő az utolsó napra egy meglepetést is tartogatott: Weöres Sándor Robogó szekerek című versére készített – „Duhajkodás, ritmussal, szavakkal, kavicsokkal...” fedőnevű – ritmusgyakorlatsora remek nyitóprogramnak bizonyult a négy csoport bemutatkozása előtt. Az első előadásban Ibsen Peer Gyntjének hat jelenetét dolgozta fel Perényi Balázs csoportja. Ez volt a rendezői csoport, így egy-egy jelenetet többen és többféleképpen is megrendeztek. A bemutató a tornaterem kisebb-nagyobb helyiségeiben zajlott, és – ami egyébként a többi produkciót is jellemezte – díszlet gyanánt mindenféle fellelhető torna- és egyéb eszközt felhasználtak, a labdahálótól a mászókötélen át a bordásfalig. Maga Perényi Balázs pedig abba a szokatlan helyzetbe került, hogy őt is rendezték, szintén szerepelt ugyanis a darabban.

– Azért a Peer Gyntöt választottam, mert van egy nagyon jó új fordítás, és abban rendkívül színesnek, gazdagnak és dúsnak mutatkozik a darab. Nagyon sokféle színházat lehet belőle csinálni. Groteszk, abszurd jelenetek vannak benne, és közben van egy népi-realista, „lorcai” világa is. Tehát kinek mi tetszik, azt kiragadhatja belőle. Hogy ne csak egy nyomon indulhassanak el a rendezőjelöltek. Nekem nagyon pozitívak a benyomásaim. Élveztem velük a munkát, és úgy érzem, ők is velem. Általában inkább csak konzultáltam, és bár rákérdeztem dolgokra, és elmondtam a véleményemet mindarról, amit csináltak, de egy idő után erre is egyre kevésbé volt szükség. Hogy engem is instruáltak mint szereplőt? Ez nagyon jó, biztonságos helyzet. Én nem tartom magam színésznek, de érdekes volt a másik oldalon állni. Meg azt gondoltam, ha ez most a szabály, hogy felváltva játszunk és rendezünk, akkor legyen rám is érvényes.

A búcsúest valamennyi bemutatója bővelkedett izgalmas pillanatokban. Solténszky Tibor szabadtéri tündérjátékot rendezett. Ámor és Psyché történetét dolgozta fel, s a színpadot a fáklyafénnyel megvilágított park helyettesítette. Tóth Miklós Bomarchais Figaro házassága című darabjából készített emlékezetes előadást, Seregley András pedig Kárpáti Péter Pájinkás János című, Álom és forradalom alcímű, elképesztően nehéz, tájszavakban bővelkedő, de annál szórakoztatóbb művét mutatta be fiatal színésznövendékeivel. – Egészen biztos, hogy az idei színjátszó tábor minden résztvevő számára ismét nagyon sok új ismeretet adott – mondta Havasi Péter, a Pódium Színházi Társaság elnöke, aki szintén megtekintette az előadásokat. – Bízom benne, hogy ez a lendület év közben is megmarad, és tovább emeli öntevékeny színházi együtteseink szakmai színvonalát.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?