Korreláció – 30 alkotóval

Dunaszerdahely. A Csallóközi Múzeum legújabb, Korreláció című kiállítása a Kortárs Magyar Galéria gyűjtemé-nyének anyagából válogat. A december 3-ig megtekint-hető tárlaton tizenöt szlovákiai magyar és tizenöt magyarországi művész munkáiból látható többféle műfajt, irányzatot és stílust felvonultató anyag.

A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria 1994-es megalapítása óta kettős feladatot teljesít. Egyrészt kiállítási lehetőséget biztosít kortárs professzionális magyar alkotóművészeknek, másrészt egy közel ezer műalkotásból álló, egyedülálló gyűjteményt ápol. Vannak közöttük szobrászati, festészeti, grafikai és vegyes technikájú alkotások – hangzott el a Korreláció című kiállítás megnyitóján. A magyar művészek alkotásaiból álló gyűjtemény a Vermes-villában található, és évről évre gyarapszik. A galéria immár tizenhét éve folyamatosan rendezi meg művésztelepét; a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkező tíz magyar művész vesz részt rajta nyaranta. A közös alkotómunka lezárásaként az elkészült műveket kiállításon tárják a közönség elé, s ezek a galéria gyűjteményét gyarapítják.

Almási Róbert festőművész, a Kortárs Magyar Galéria Kuratóriumának alelnöke, a Korreláció című tárlat kurátora elmondta, hogy a galéria az értékes műtárgykollekcióból rendszeresen rendez tematikus kiállításokat. Örömmel vennék – emelte ki –, ha minél több lehetőség nyílna az anyag időnkénti bemutatására. A gyűjtemény átfogó képet ad a magyar képzőművészet elmúlt harminc évéről, ezért hasznos lenne minél gyakrabban közönség elé tárni, más-más koncepcióval feldolgozva.

Hasznos e mostani bemutatkozás is. A Csallóközi Múzeum kiállítási csarnokában installált anyag többféle megközelítésre ad lehetőséget. Összevethető, hogy milyen utakat járnak (jártak be) a hazai magyar és magyarországi képzőművészek: rálelhetünk egyezésekre és különbözőségekre témákban, gondolatiságban, érzésvilágban, hangulatokban. És abban, hogy a témát milyen felületeken, milyen stílusban, milyen technikákkal dolgozzák fel. Néhány művésznél – akinek más-más korszakából származó, több műve is látható a Korreláció anyagában – arra is van lehetőség, hogy belelássunk, miként változott témabeli érdeklődése és formavilága. Aki figyelemmel kíséri hazai magyar képzőművészeink munkásságát, kitérőkre is rácsodálkozhat, vagyis hogy a művész a kiállításon olyan műtárggyal van jelen, amely a művésztelep körülményei között született érdekes kísérlet.

A kamarafestészettel és grafikával foglalkozó Almási Róbert színekben gazdag vásznain az idealizált vidéket ábrázolja úgy, hogy egy megszemélyesített elemmel, női arccal vagy alakkal vegyülnek a természeti környezet mívesen absztrahált motívumai.

Dolán György három munkával van jelen a kiállításon. Mindháromra jellemző a széles körű tudásból fakadó, intelligens tartalom, a klasszikus festészeti tökéletességet továbbgondoló és a modernségbe kiterjesztő színkezelés. Aranykert című festménye a csallóközi tájról összerakott, vibrálóan intenzív színmozaikkép.

Ferdics Bélától Karcolatok 1 című 2008-as munkája látható a tárlaton. Hatásos, ahogy a művész több műfajt komponál egybe: üvegre felvitt absztrakt, harmonikus színmezőbe grafikai jelekkel karcol elbeszélő tartalmat, az üveglapképeket pedig térkonstrukcióvá szerkeszti.

A dunaszerdahelyi Kiss Márti vásznain élő hangulatú, nagyon intenzív, plasztikus impressziót teremt. A festéket festékre rétegező ecset- és az erőteljes színkezeléssel drámai töltetet ad a természet élő pillanatait megfogó képeinek. A Kisstransport című, 2013-as alkotásával továbblép az impresszión: meglepően, meghökkentő meglátással használja a magyar vidék valódi, majdhogynem banális jeleneteit.

Lipcsey György szobrászművész két munkával szerepel a Csallóközi Múzeum tárlatán. Egy korai (1985-ös), csiszolt kőből komponált szobrával – a Kapcsolatok című kompozíció minimális formázással megmunkált tömböket kapcsol egymáshoz. A csiszolt, fénylő és a csiszolatlan, erezett, dörzsfelületű kőhasábokból jelzésszerűen bukkan elő az ideális, harmonikus kapcsolatban egymáshoz simuló férfi-női alak. Tragikum című szobra viszont koptatott, vésett, bevagdalt felületével, csőrszerűen hajlított csúcsával már más, durvább formavilág: az életet féltő ember aggodalmát, szorongását, félelmét, a rossz és romboló szándékkal, a bántó magatartással szembeni védekezést fejezi ki.