Kontrasztos kontextusok

NÉMETH BOZÓ ANDREA

„A térbeli törvényszerűségek megjelenítése, a tér-érzés megragadása, a valós időben és térben való tevékenység – ezek a szubjektív létezésben való részvétel paraméterei” – a fiatal művész így fogalmazza meg ars poeticáját.

Agócs Zoltán művészete nem szakad el teljesen az „objektív” valóságtól. Motívumait abból a környezetből meríti, amelyben gyermek- és ifjúkorát megélte. Gyakran jelennek meg nála a falusi környezetből kiragadott alakok, építmények, amelyek a képeken egy újfajta valóságban találják magukat, s kiragadva a megszokott kontextusból, öszszefüggésrendszerből egészen másféle értelmet nyernek. A fiatal képzőművész igyekszik túljutni az őt körülvevő világ megszokott, mechanikus értelmezésén, s frissen tekint a számára érdekes motívumokra. Olykor a motívum felépítése, geometriája, festőisége érdekli, a legtöbb képén azonban átcsillan a világ dolgaira való rácsodálkozás, valamint a nyomorral és a pusztulással való szembesülés vágya. Elsősorban az ember és a környezet kapcsolatát vizsgálja, a tér problematikájának tükrében. A tér foglalkoztatja, amelyben az ember mozog, azon belül is a tér, amelyet a maga számára behatárol, vagy még inkább: ami éppen őt határolja be.

Agócs alapmotívuma a doboz, amely formailag a szoba négy falát idézi. Megjelenik a falusi házban – egy elmúlt világ megroggyant emlékében, vagy a rideg panelház szögletességében, a valós és a vágyott környezet kontrasztjában. Az alkotásokban gyakran találkozunk régi, rozzant vidéki épületekkel, amelyeket olykor bizarr módon szőnek át a modern életvitelre jellemző elemek, vagy pedig elhullott testekként adják át magukat az enyészetnek. A festő kiemeli ezeket a motívumokat a környezetükből, gyakran fehér háttér elé állítva, kulisszaszerűen, jelzésként mutatja meg őket. A tárlaton a festményeket térobjektumok egészítik ki, s tulajdonképpen az egész kiállítás az azt befogadó térrel együtt él, a kiállítótermek részeit az alkotások is összefűzik, mintegy egységes installációt alkotva.

Agócs Zoltán annak a fiatal generációnak a képviselője, amely új művészi valóságot keres, újszerűen ábrázol régi témákat, miközben nem szakadt el a gyökereitől, sajátos látásmódjával dolgozza fel szülőfalujához és környékéhez kötődő emlékeit, élményeit.