Kísérlet: mi lesz veled Akárki?

SZÁSZI ZOLTÁN

A középkori játék szerint mielőtt az Isten bírói széke elé lépne az ember, mindenét elveszíti. Megpróbáltatásában sem a Szépség, sem az Erő, sem az Okosság nem segíthet, csak a vezeklés (Gyónás) és a Jótett.

A kassai Tháliában kísérlet folyik (nem kísérleti színház!): meg lehet-e teremteni egy speciális hangulatot a különleges szövegből. Mit fog ebből megérteni, elvinni a néző? Néhány hely előre foglalt a nézőtéren. Ők, az Akárkik várják a közönséget: Emma, az ingatlanközvetítő; Kövesi néni és Kövesi bácsi; lány csecsemővel; lakást eladó hölgy; lakást kereső orvos; részeg férfi; vénasszony; a duguláselhárító Tóth Gyula és a Halál. Mélyen és komoran indul a játék, ilyen is marad. A darab nem ad a színészeknek irányokat. Nem érzem, nem érezhetem az ő fájdalmukat, nem tudok beleférkőzni az emlékeikbe. Ki- és besétálnak egymás életébe, lakásába, múltjába, jelenébe, jövőjébe. Be kell helyettesítenem magamat a játékba? Ezt akarhatta kihozni ebből a rendező és a dramaturg?

Nem tárják fel egyértelműen, hogy menthetetlen beteg a főhős, de érdekelni kezd, ki ő, s miért olyan, amilyen. Azt érzem, ki kell találnom, ki kicsoda és miért az, aki! Intim dialógusok. Elemzem. De mi ez a fehér ház, fehér padló, mi ez a „mámuska prihagyila” emlék, ha többször felhozzák? Ez a kérdés megmarad, a szerző sem ad támaszt. A nézőtérről induló színészek menet közben már a színpadtérben járnak ki-be. Honnan, hova, miért? Ezt kell megérteni. Életük romjait hordják ki s be? Helyettem? Kik ők, az Akárkik, és mit miért tesznek?

Emma (Márkus Judit) a szöveg szerint halálos beteg. Nekem kissé túl életvidám. Aki rákos, így viselkedik-e? Embere válogatja. A szöveg szerint ápolatlan és kövér. Én egy karcsú, szép nőt látok. Csak magában képzeli mindezt? De ezt tudnom kellene? Márkus képes mindenre, az orvossal játszott jelenetei feszesek, de olykor megtorpan, elveszik, aztán megint ég, izzik. A darabban sokszor felvillan a játéka, majd eltompul. Olykor nem mer intimebben megmutatkozni, máskor meg csontig kitárulkozik – mint az életben, olyan ez? Petrik Szilárd orvosa hátborzongató, kulcsfigura, de néha keresem az értelmezését. Nehéz a dolga. Miként élje a szerepét? Legyen fennkölt, legyen laza, hideg és józan? Mindez együtt? Egészében uralja a feladatát Petrik, jól váltva a hideg orvosi és a bársonyos magánemberi hangot. Nádasdi Péter Halálként kellően mefisztói. Az Úr hangját is géphangként teljesíti, de felmerül egy kérdés: Isten a Halál? Avagy a Halál lett az Isten? Nádasdi a végjátékban Gyónásként rendőrnek öltöztetve jelenik meg. A moralitásjáték eredeti struktúrájában a Gyónás nem büntet, ott Akárki önmagát korbácsolja meg. Ebben az előadásban a Gyónás sújt le Emmára, de a megbocsájtás megtörténik.

Nagy Kornélia és Illés Oszkár kettősei humort, felcsillanó szarkazmust hoznak az előadásba, Akárkiként keresik a helyüket a létben ők is. Lax Judit megrázó színházi pillanata az ajtókeret lemosása: Emma a múlt piszkát takarítaná, Vera, a lánya nem akarja piszkosnak látni. Lax elhiteti, hogy csak 17 éves, felnőtté válása, a szüzesség elvesztése tragikomikus, jó játék. Szabadi Emőke kiválóan műveli az abszurdot, az elvont humort és az elidegenítő játékmódot is. Vénasszonyként, Mariként, Emma barátnőjeként jegyzem meg. Varga Lívia a halállal alkut kötő és lakást eladó hölgy, és a volt férj, Péter új felesége szerepében pontos. Hideg és acsarkodóan féltékeny. Havasi Péter beteg és vízvezeték-szerelő. Kérdés: a röntgenezés közben a Krisztus pózában jelen levő színész poén-e csupán vagy szándékos, de elvarratlan véletlen? Ha csak ötletszerű kép, akkor kár érte. Ha koncepció, akkor a darab egyik kulcsjeleneteként értelmezést kellene találnom hozzá. Keresem. Bocsárszky Attilának tétován kell jelen lennie a színpadon. Péterként, jogászként és volt férjként, bábként. Érzelmeit ennek megfelelően árnyalja, kettőssége, új felesége és Emma iránti vonzalma is sejthető. Péter ügyvédi tanácsadás közben matat a mosógéppel, mosva a szennyesét, a lelkiismeretét.

A kétrészes játékból az első felvonás lassúbb, a második már tempósabb. Az elsötétítések, a civil műszakiak kizökkentenek, erről próbálja meg elterelni a figyelmet Lakatos Róbert kissé melankolikus hangulatú zenéje, ami önmagában is kiváló.

Czajlik József rendezői kísérlete nekem arról szól, bele tudjuk-e magunkat Akárki helyzetébe élni. Nehéz időszakban, halállal szembenézve. Czajlik szövegcentrikus, filmszerű, intim és bensőséges, mély érzéseket mozgató, kissé szürreális játékot rakott színpadra, ám nem minden jelzését fogom teljesen. Az én hibám. Az én hibám? Forgács Miklós dramaturgként tisztelte a szöveget, ám egy kis fény, humor, kajánság, a halál kicsúfolása hiányzik. A szövegben benne a lehetőség. A rendező és a dramaturg kölcsönös egymásra hatása most erős, kérdés, stílusuk mennyire fogyasztható.

A díszlet puritán, jelzésszintű. A kosztümök megpróbálnak a lehetőségekhez és az elvárásokhoz alkalmazkodni. Gadus Erikának ez nem okoz gondot. Mi maradt meg? Néhány erős, megélt pillanat, mert katarzist nem vártam. Nem az a színház dolga. Elgondolkodtatnia sikerült. A kísérlet elvégezve. Eredményt, kiértékelést a nézők tapsereje ad. Várom az eredményt, a jelzéseket. Nagyon várom, én, Akárki…