Kinek az érdeke?

ĺrásom elején szeretném leszögezni: nem egy konkrét személy „érveire” keresek ellenérveket, nem csak egy bizonyos újságcikkre válaszolok, hanem arra a jelenségre reagálok, ami az utóbbi időben a szlovákiai magyar egyetem tervezett megvalósítása kapcsán kialakult. Azokkal szeretnék vitába szállni, akik kétségbe vonják a Szlovákiában (Komáromban?) létrehozandó felsőoktatási intézmény létjogosultságát. Olvasva, hallgatva véleményüket előbb csak csodálkoztam, most azonban már megdöbbenve, felháborodva teszem fel a kérdést: Kit, illetve mit szolgál az a félreértésektől nem mentes vita, ami a szlovákiai magyar egyetem létrehozása kapcsán folyik a sajtóban. Az intézmény ellenzői (vagy ha úgy tetszik – az aggódók) részéről ilyen és hasonló kérdések, állítások fogalmazódnak meg: az MKP nem tárgyalt a magyar egyetemi oktatókkal, szakemberekkel; anakronizmus a 21. században egy etnikai alapon működő (magyar nyelven oktató) egyetem létrehozása; a tisztán magyar nyelven folyó egyetemi oktatás nyelvi elszigetelődéshez vezet; a magyar egyetem veszélyeztetheti a Nyitrai Konstantin Egyetem és a Komenský Egyetem keretében megvalósuló magyar nyelvű képzést; kevés (lesz) a magyar hallgató a felsőoktatási intézményekben; az MKP nem győzte meg szlovák partnereit a szlovákiai magyar egyetem szükségességéről stb.

Az ilyen állítások azt a meggyőződést válthatják ki az Új Szó olvasóiban, mintha a szlovákiai magyarság, vagy ha úgy tetszik a szlovákiai magyar értelmiség két, egymással szembenálló táborra szakadt volna. Az egyik oldalon az MKP politikusai, akik valamiféle – kizárólag politikai – megfontolásból úgymond kikényszerítik a szlovákiai magyar egyetem megvalósítását, a másik oldalon a „szakma” képviselői állnak, akiket állítólag senki nem kérdez, s akik nem tartják egyértelműen jó megoldásnak az MKP által képviselt célt.

Oly sokszor megfogalmazták, leírták már, miszerint az anyanyelven szerzett tudás pótolhatatlan, a nemzeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelvű oktatáshoz, nemzetközi dokumentumok garantálják ezt a jogot, stb., hogy ezzel a kérdéssel most nem kívánok foglalkozni; csak szeretném emlékeztetni az olvasókat néhány tényre, mely egyben válasz is a kétkedők által emlegetett problémákra:

1. Az 1989-es változások után azonnal felmerült az önálló magyar egyetem létrehozásának kérdése, mivel főleg a magyar pedagógusképzés az ezt megelőző években szinte teljesen elsorvadt, s a pedagógushiány anyanyelven oktató iskoláinkban már tarthatatlan méreteket öltött. Mint ismeretes, sem az egyetem, sem a magyar kar létrehozásának terve nem valósult meg, s a Nemzetiségi Kultúrák Kara, melyet 1993-ban hagytak jóvá, semmiféle megoldást nem jelentett. A szlovákiai magyar pártok, illetvw mozgalmak már akkor megállapodtak néhány tézisben, ezekből idézem a következőket:

„A végső és teljes megoldást az önálló magyar felsőoktatási intézmény biztosíthatja, ezért a szlovákiai magyar politikai szubjektumok a továbbiakban is szorgalmazzák egy ilyen jellegű tanintézet létrehozását. Mindaddig, amíg az önálló magyar felsőoktatási intézmény létre nem jön, a magyar pedagógusképzést Nyitrán, egyetlen kar keretében kell teljes mértékben biztosítani.”

Az idézett tézisek alapját képezték a szlovákiai magyar pártok, mozgalmak oktatáspolitikai programját, s az önálló magyar egyetem létrehozásának igénye az MKP programjában is szerepel, tehát a politikai akarat e kérdésben töretlen.

2. Ami a „szakma“ nézetét illeti, szükségtelen hangsúlyozni, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége kezdettől fogva prioritásként kezelte ezt a kérdést, programjában egyértelműen megfogalmazta az anyanyelven történő oktatás – nevelés fontosságát, s az együttműködést e téren a magyar politikai képviselettel. Hasonlóképp viszonyult az igényben pl. a CSEMADOK is. A közös akarat megnyilvánulása pl. az 1993. június 23-án az ún. Nyitrai Fórumon elfogadott felhívás is.

Részlet: „A magyar politikai pártok, a pedagógus-közvélemény és az érintett diákok csak olyan megoldást tartanak elfogadhatónak (a pedagógusképzést illetően – megj.), mely alapját képezheti egy jövőbeli önálló magyar felsőoktatási intézménynek”.

A felhívást aláírta a négy magyar párt elnöke, a két magyar frakció vezetője, valamint a CSEMADOK és az SZMPSZ elnöke. A fórumon részt vettek természetesen a főiskolai tanárok is. Hasonlóképp egységesen követelték az 1995-ben Komáromban megrendezett Művelődésügyi Nagygyűlés résztvevői „a teljes szerkezetű magyar nyelvű oktatásra való törvényes jog biztosítását az óvodától az egyetemig.“ Ezt a követelést mind az MKP, mind a szakmai és kulturális szervezetek ( SZMPSZ, CSEMADOK, SZMSZSZ stb.) következetesen képviselték és képviselik ma is.

3. Az MKP fontos testülete a Szigeti László államtitkár által vezetett Oktatási Tanács, melynek feladata megvitatni a szlovákiai magyar tanintézményeket érintő problémákat, a jogszabályokat, a párt oktatási programját stb. Tagjai a párt oktatáspolitikai szakemberei, az SZMPSZ képviselői, s magyar egyetemi oktatók is. A szlovákiai magyar egyetem és a nyitrai Konstantin Egyetem keretében tervezett Magyar Kar kérdésével ezenkívül a Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum, a Czabán Napok keretében az SZMPSZ és néhány regionális konferencia is foglalkozott.

Azt állítani tehát, hogy az MKP nem folytat egyeztetést, vitát az oktatási szakemberekkel, enyhén szólva furcsa, hiszen ezeken a rendezvényeken felkért előadóként részt vettek mind az MKP oktatáspolitikai, mind a szakmai szervezetek képviselői.

4. A szlovákiai magyar egyetem oktatási nyelve természetesen a magyar nyelv, bizonyos tantárgyak pedig angolul, szlovákul, esetleg más nyelven is oktathatók. Ugyanakkor – s ezt is már számtalanszor megállapítottuk – a magyar pedagógusoknak anyanyelvükön kell felkészülniük hivatásukra. A magyar diákok a középiskolai érettségi vizsgáig folyamatosan tanulják a szlovák nyelvet (valamint további idegen nyelvet is), a továbbiakban nyelvtudásukat az egyetemen tökéletesíthetik, tehát nyelvi bezárkózottságról szó sem lehet.

5. Politikai partnereink már nem utasítják el mereven a magyar felsőoktatási intézmény létrehozását, hiszen ez a kormányprogram részévé vált. Ha azt akarjuk, hogy a szlovák közvélemény is megértse és elfogadja ennek jogosságát és fontosságát, nem egymással kellene mondvacsinált (vagy akár valódi) problémák miatt viaskodnunk, hanem megfelelő fórumokon – akár a szlovák sajtóban – kellene a magyar egyetemről, mint bármilyen más felsőoktatási intézményről beszélnünk. ĺgy könnyebben meggyőzhetnénk a szlovák szakmai közvéleményt igazunkról, s arról, hogy a magyar egyetem nem jelent veszélyt Szlovákia számára. Végül talán másoktól is példát vehetünk. Mindenütt, ahol kisebbségi helyzetben élnek a magyarok (és nem csak a magyarok), elsőrendű feladatként kezelik a teljes anyanyelvű oktatási-intézményrendszer kiépítését, beleértve a felsőoktatást is (Erdély, Kárpátalja stb.)

Dolník Erzsébet, az MKP parlamenti képviselője.