Kincses utak és állomások

Grendel Lajos és Szigeti László Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában (fent) és a közönség – a tábor résztvevőiBolemant Éva felvételeiAz „Útjaink, állomásaink” – az európai szellemiség értékei elnevezésű önismereti-közösségépítő és kultúrtörténeti olvasótábor, amely július 7-étől 16-áig tartott, idén csaknem harminc középiskolást fogadott a Kárpát-medencéből – Magyarországról, Szlovákiából, Erdélyből és a Vajdaságból. Olyan fiatalokat, akik érdeklődnek a történelem, az irodalom iránt. Az idei tábor fő célkitűzését Gyetvainé Szorcsik Angéla táborvezető így fogalmazta meg ismertetőjükben: „Tudatosítani kívánjuk a fiatalokban az európai gondolkodás eszmerendszerét, segítve ezúton is a világban való tájékozódásukat, mások és önmaguk megértését, megismertetését és megértetését, erkölcsi magatartásuk fejlődését, kultúrtörténeti, turisztikai ismereteik gyarapítását. ... Nemcsak az »együtt vagyunk«, a »mit ér az ember, ha magyar?«, és a »mi dolgunk a világon?« gondolatvilágát erősítő ifjú közösség megformálását szolgáljuk, hanem segítségül hívjuk az európai és a nemzeti kultúra erkölcsi tartópilléreként szolgáló értékeket és teljesítményeket.”

Végigböngészve a több mint évtizedes múltra visszatekintő olvasótábor idei programfüzetét, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy azok a szakemberek, akik mögötte állnak, és vállalják ezt a minden bizonnyal nem kevés munkával – előkészítéssel, szervezéssel – járó tevékenységet, szívvel-lélekkel teszik, s „örömmunka” ez a számukra.

Magát a tábort minden évben kultúrtörténeti barangolás előzi meg. Idén a szervezők választása Szlovákiára, a magyar vonatkozású felvidéki emlékhelyekre esett, elsősorban azért, mert a 2004-es esztendő irodalmi évfordulói – Balassi Bálint, Jókai Mór, Madách Imre – szűkebb pátriánkhoz kötődnek. A tábor lakói ellátogattak egyebek mellett Pozsonyba, ahol „műemlékvadászat” során ismerkedtek az óváros nevezetességeivel, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában az intézmény igazgatójával, Jarábik Gabriellával találkoztak, továbbá Szigeti Lászlóval, a Kalligram Kiadó igazgatójával és Grendel Lajos íróval, a Kalligram folyóirat szerkesztőbizottságának elnökével. Jártak a somorjai Fórum Intézetben, Szencen Szenci Molnár Albert és a Kisfaludyak, Galántán Kodály Zoltán, Érsekújvárott Kassák Lajos, Zólyomban Balassi Bálint nyomába eredtek, s valamennyi helyszínen megkoszorúzták a magyar kultúra jeleseinek emlékjeleit. Reneszánsz költőnk szülővárosában egy kis műsort is bemutattak, korabeli muzsikával fűszerezve, a hangulatos szabadtéri előadásnak népes közönsége kerekedett. Nem hagyták ki Alsósztregovát (a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma gondozása alatt álló Madách-kastélyba éppen akkor érkezett meg a Balassi-emlékkiállítás), Losoncot, Füleket és Kékkőt sem.

A felvidéki barangolás után átlépték a határt, és a tulajdonképpeni táborhelyen, a festői környezetben fekvő Salgóbányán vertek tanyát. A részletekről már szóljon az egyik szlovákiai résztvevő, Csanda Máté pozsonyi gimnazista :

„Két évvel ezelőtt már voltam ebben a táborban, akkor Szlovéniában zajlott az első, barangolós része. A szlovéniai magyarság értékeit, emlékhelyeit kutattuk fel, leutaztunk egészen a tengerig. Rabec István révén kerültem oda, aki egy ideig a Duna utcai iskolában tanított. Idén ő volt a tábor szakmai vezetője, és nagyon örültem, hogy mint régi táborozót újra meghívtak, és megbíztak a játékos pozsonyi városnézés megszervezésével is.”

Hogy az olvasótábor mibenléte tényleg nem egyértelmű mindenki számára, azt Máté szavai is megerősítik:

„Az ottlétünk alatt kosárlabdázók jöttek a szomszédságunkba edzőtáborozni. Amikor megérkeztek, az a kép fogadta őket, hogy a táborhely csodálatos pázsitján áll egymás mellett 8-10 fiatal, egymás vállára teszik a kezüket, és egyikük vezetésével vonatoznak. Aztán körbe ülnek, beszélgetnek, színdarabot játszanak. Elég értetlenül fogadták, csodálkozva figyeltek bennünket. A táborban különben nem arra ment ki a játék, hogy mi könyveket bújjunk és olvassunk, hanem hogy megtanuljunk gondolkodni és együtt gondolkodni. Pszichológiai és személyiségfejlesztő játékokat játszottunk, együtt kellett működnünk. Megnéztük például a Sánta Ferenc regényéből készült Ötödik pecsét című filmet, amely igen nagy hatást gyakorolt mindenkire. Utána a film főhősét kellett megvédeni illetve vádolni egy rögtönzött bírósági tárgyalás során. Mindennap elég komoly lelki problémákat boncolgattunk. Kis csoportokban folytak a foglalkozások, színjátékokat játszottunk, a kis csoportok pár perces előadások keretében mutatkoztak be. Szinte mindennap énekeltünk, felfedeztem, hogy a velem egykorú fiatalok mennyi népdalt tudnak. A tábor nagyon összekovácsolta az ottani kis társaságot, ez volt lényegében az egyik alapmotívuma.”

Máté számára a legnagyobb élményt a napi foglalkozások jelentették.

„Eljött hozzánk Telek Ervin addiktológus, egy közismert salgótarjáni lélekbúvár, sok éven át ő volt a tábor szakmai vezetője. Az utolsó előtti napon ő tartott nagy hatású foglalkozást, egy játékot az előítéletekről és a kirekesztettségről. Nagyon szépen, játékos formában rámutatott, hogy milyen dolgok szerint válogatunk, milyen előítéleteink vannak bizonyos rétegekkel szemben. Délutánonként neves szakemberek érkeztek előadást tartani, például Pomogáts Béla az európai irodalomról beszélt, Deme Tamás nagyon alapos és érdekes előadást tartott arról, hogy mi a tudás, Pap Gábor pedig a Szent Koronáról. Az utolsó napon mindenki egy kis cédulára írta fel, hogy milyen értékeket visz magával a táborból, és ezeket felragasztottuk egy kerékre. Aztán úgy búcsúztunk el, hogy Rabec Pisti tépett egy szál mezei virágot, és továbbadta annak, akinek, úgy érezte, a legtöbbet köszönhetett a táborozás alatt, és meg is indokolta, miért. Mire a majdnem negyven táborozó továbbadta a virágot, és elmondta a maga köszönetét, szinte mindenki könnyekig meghatódott.”

Olvasgatom a táborlakók számára kiadott szöveggyűjtemény verseit, idézeteit: Rilke, Szabó Lőrinc, Stefan George, Kassák, Gál Sándor, Ady, Babits, József Attila, Szophoklész, Horatius, Rabelais, Bacon, Pascal, Pázmány Péter, Montesqieu, Shakespeare... nem sorolom tovább. A salgóbányai olvasótáborlakók – abban a korban, amikor a legfogékonyabbak – maradandó, értékes szellemi útravalót kaptak, amelyből bizonyára sokáig fognak meríteni.