Kiforrott művészetszemlélet

Mančuška, Ján: „...és ismét vissza”, 2004 (részlet – jobbra)A Charlotta Kotík (The Brooklyn Museum of Art, N.Y.), Magdalena Jetelová (Kunst Akademie, Düsseldorf), Maria Lind (Kunstverein, München), Jonathan Watkins (The Ikon Gallery, Birmingham), Vladimír Beskid (Szlovákia), valamint Jiří Příhoda képzőművész és Jiří Ševčík művészettörténész-kurátor (mindketten a hazaiak képviseletében) összetételű testület idén ismét 150 ezer cseh koronával és hathetes New York-i tanulmányúttal járó díj sorsáról dönthet. A nagy napra november 15-én kerül sor, ekkor a díj társalapítója, a volt cseh államelnök, Václav Havel dekorálja az ifjú győztest.

A rendezők és a nemzetközi zsűri korszakhatárként értékelik az idei Jindřich Chalupecký-díjra jelöltek közös kiállítását. E cezúra elsősorban az alapszabály megreformálására, többek közt a jelölés nyitottságára vonatkozik, hiszen 36 nevezett mű-vészből és művészeti csoportból kellett kiválasztani a hat döntőst. Tehát nem a művészetszemlélet cezúráját jelenti a mostani brünni kiállítás, pedig többek által megfogalmazódott az elvárás: nem lehet figyelmen kívül hagyni az utóbbi évek nagy festészeti áttörését.

A döntőbe kiválasztott művészek többsége a neokonceptualizmus jegyében alkot, így talán helyénvaló az a meglátás, hogy a Chalupecký-díj egy kiforrott művészetszemléletet követ, s nem tűzi ki célul a teljes cseh kortárs művészeti spektrum értékelését. Vitathatatlan – s ez a kortárs cseh művészeti mezőny minőségét bizonyítja –, hogy akár két-három további díjra is magas színvonalú döntőt lehetett volna szervezni a nevezett harminchat alkotó részvételével.

A neokonceptualizmus domináns szerepe ellenére sem az 1980-as, 1990-es évek generációja az idei főszereplő, szó szerint a legfiatalabb cseh képzőművészek lettek a trónkövetelők, akiknek körében – egyebek mellett – ez a szemlélet is meghatározó jelentőségű az új évezred kezdetén. Jiří Ševčík, a zsűri tagja szerint végre nem kárpótlás-jellege van a nevezésnek és magának a díj odaítélésének, nem az ellenzéki múlttal rendelkezők generációját, életműveiket jutalmazzák, hanem valóban az elmúlt egy esztendő kiemelkedő alkotásaiból és alkotóiból válogatva állhatott össze a döntőbe kerülők szűkebb csoportja.

A brünni Művészetek Házában idén első ízben szerepelhet művészeti csoport a jelöltek között. Ezt az áttörést a RAFANI művészeti csoportosulás jegyzi, amely az anomáliáktól, történelmi előítéletektől sem mentes cseh–német kapcsolatokat taglalja, kíméletlen tükröt tartva mind a cseh, mind a német önimádat elé. Ez alkalommal a RAFANI a művészetbefogadás mikéntjét és a művészeti intézményrendszert is bevonta a két nemzet torzsalkodását kifigurázó koncepciójába. Itt kiállított munkáiban mindemellett a totalitárius rendszerek eszköztárát is ironizálja, a szocreál bőséges tárháza mellett a barokk eszközeit is felhasználva.

Az újdonságok közé tartozik a korábbi szabályok olyan irányú módosítása, mely szerint nincs akadálya a kiállítási helyszínen kívüli – pl. a köztéren vagy más kiállítási intézménnyel együtt-működve megvalósított – prezentációnak. A változtatás elkerülhetetlenségét igazolja az idei évfolyam nívója, hiszen ezen újítók közé sorolható a döntő két nagy esélyese, Jiří Skála és Ján Mančuška, akik egyébként ifjú koruk ellenére – s ez már e díj sajátosságává vált – nemzetközi tapasztalatokkal és sikerekkel felvértezve küzdenek az újabb elismerésért.

Skála a fotóhasználat egyedüli idei reprezentánsa, egy külvárosi bevásárlóközpont elé elhelyezett saját óriásplakátjáról készített fotót, amely a szocialista szakszervezeti múltat és a kortárs vizuális kultúrát és konzumizmust társítja, mit több, minden látogató plakát formájában is megrendelheti a konceptes alkotást.

Mančuška – aki a fiatal művészek legjelentősebb biennáléját, a Manifestát is megjárta már – élő közvetítésben mutatja be a brünni Morva Galéria állandó kiállításának történéseit. Az „...és ismét vissza” című konceptjének célja annak bizonyítása, hogy nem csak az utca, a tér, hanem a galéria és a múzeum is köztér. A két világháború közötti cseh avantgárd művészettel folytatott dialógusa (a képek szöveggel való lefedése, illetve a kivágott betűkön keresztüli elérhetősége) a művészeti hagyomány kategóriájának (főképpen pedig a szürrealizmusnak) a bírálata, valamint a műtörténeti kánonokkal és a művészeti intézményrendszerrel való kritikai szembesülés.

A konceptes vonulatot erősíti Isabela Grosseová, aki a kiállítóterem falába véseti művének címét („a sokféleség dicső múltja”), s áttörve a különböző festék- és vakolatrétegeket – többek közt Joseph Kosuth egy évtizeddel ezelőtti szöveges installációját – a Művészetek Háza közel száz évvel ezelőtt katonás rendbe rendezett téglastruktúrája válik a kiállítóterem meghatározójává. A másik fiatal hölgy, Jana Kalinová hétköznapi tárgyakat használva reagál a társadalom rezdüléseire – s ezzel csaknem nyom nélkül eltűnt a gender-kérdés a Chalupecký-díjasok idei kiállításáról.

A hatodik döntős a prágai kortárs művészeti élet egyik fontos kiállítási helyszínének, a Display Galériának az egyik szervezője, Zbyněk Baladrán. Munkafolyamat című videodokumentuma a 20. századi új médiák kezdeti stádiumát örökíti meg, beépítve a század hidegháborús emlékfoszlányait. Idei tevékenységével, akár a nevető harmadik is lehet a toronymagas esélyesek mellett.

Immár harmadik éve a szlovákiai Oskar Čepan-díj győztese is kiállít a cseh döntősökkel. Idén a politika és művészet kapcsolatát preferáló Michal Moravčík részesült ebben a lehetőségben, aki a létezett szocializmus magánszféráját, lakásbútorait állította ki enteriőrök formájában. Választása szerencsésnek bizonyult, a cseh kontextusba jól illeszkedett e történelmi reminiszcencia, míg a magyar nacionalizmust ostorozó installációi akár le is járathatták volna az amerikai ösztöndíjra induló fiatal szlovák művészt. Ezek után talán ő is tudatosítja, hogy ezzel a szemlélettel mind Szlovákia határain belül, mind külföldön szellemi outsiderré válik, nacionalizmusbírálatában ugyanis csak egyirányú, ellentétben a műfajt meghatározó értelmiségi kritikai attitűddel, például a cseh RAFANI csoport szemléletével, amely főképpen a saját, ez esetben a cseh korlátoltságot állítja pellengérre. (Dům umění, Brno, megtekinthető november 28-ig)